Pasta with jam sauce

A múlt héten egy nagyon dilis, de hihetetlenül megkapó és jópofa kezdeményezés részévé válhattam egy kicsit. A felkérés Lilahangyától jött, hogy egy nemzetközi jótékonysági játék részfeladatában publikáló ételkritikusként vegyek részt, segítsek az unokahúgának a feladat teljesítésében. Már ez felkeltette az érdeklődésemet (és felpiszkálta a becsvágyamat), de amikor megérkezett a feladat végrehajtásával megbízott Virág, még több információhoz jutottam, s azóta is azon tűnődöm, hogy jövőre nekünk is bele kéne vágnunk ebbe a játékba.

A Gishwhes remek szórakozásnak tűnik, emellett erőteljes közösségépítő jellege van és nem utolsó sorban jótékony célkat szolgál. A több mint 100 országból származó fiatalokból és idősebbekből (sőt nyugdíjasokból) verbuvált 15 fős csapatok számára bolondabbnál bolondabb feladatokat kieszelő színész Misha Collins. Ahogy kivettem Virág szavaiból a fickó személyes varázsa, nemzetközi ismertsége, saját múltjának nyomorúságos pillanatai hozták létre, tették azzá a gishwhes-t, ami. A győztes csapat számára is Misha az ajándék, a csapatok teljesítményének kiértékelése után a két legjobb csapat az ő vendégszeretetét élvezi a világ egy remek pontján, miközben az összes közreműködőnek hála árvaházakat tud építtetni. Az sem veszít, aki nem lóbálhatja a lábát valamelyik Karib-szigeten a sztár mellett, ugyanis a feladatok önmagában ajándékként szolgálnak, segítenek kicsit újra gyereknek lenni, kilépni a komfort zónánkból és mások segítségével alkotni.

Íme az idei év promovideója:

Virág egyik feladata a héten az volt, hogy egy három éves amerikai kisfiúnak a receptjét kellett megfőznie, majd velem megkóstoltatnia. Nekem pedig véleményt kellett alkotnom a műről. Íme a recept, ami alapján dolgoznia kellett.

A Virág által készített fogás