MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Anna ma reggel főzött. Kihozta a fém edénykéit a nappaliba, megtöltötte minden földi jóval (thomasos kocka, fagyöngyös karkötők), jól összepárolta…majd elment a játék fényképezőgépért és LEFOTÓZTA.

Anyja lánya.

Nyertem.

A barátaim már tudják, hogy nyerésben úgy húszezer forintig nagyon jó vagyok. Rendszeresen kisorsolnak, hol Cd-t, mozijegyet, poharat, bögrét kapok ajándékba. Anno a Love Actually vip vetítésén még sálat és sapkát is sikerült szereznem (igaz sosem hordtam, mert a sapka fertelmesen állt, a sál meg olyan vastag és hosszú volt, hogy esélytelen volt szalonképesen magamra csavarni és örök klausztrofóbiám volt benne).

Így aztán nem ért váratlanul, a múltheti mél, ami arról tájékoztatott, hogy tízezer forint értékben Lavazza kávét nyertem. Ami viszont meglepett és felülmúlta várakozásaimat, az a nyereményt kisorsoló cég kedvessége és a kávém minősége volt.

Először is nem akármilyen kávéról van szó. Lavazza…és patronos. No, igen. Itt meg is állhatunk néhány szóra. A patronos kávéval kapcsolatban voltak averzióim. Valahogy félek tőle, hogy dobozízű, vagy hogy jól beszerzem a speciális kávégépet, aztán hipp-hopp kivonják a forgalomból a belevaló patront, én meg ott állok megfürödve.

Mikor megtudtam, hogy patronos kávét nyertem, azon agyaltam, hogy hogyan fogom átkonvertálni a beltartalmát a mi kis kotyogósunkra.

Erre most itt pompázik a konyhámban egy szuper kis masina, amibe az ember ügyesen belekattintja a kapszulácskát, kellő nyomással átlövi rajta a vizet és olyan, de olyan krémes, olasz presszókat idéző csodát kap…utána az ember fogja és mégjobban felpörgeti a masinát, majd a túlnyomást beleereszti egy bögre tejbe. A két folyadékot ötvözi, kényelmesen elhever egy fotelben és elhiszi, hogy az élet szép.

(A gépet az ajándékkapszulák felhasználására és magát az ajándékot az Aygor Lavazza Hungary-nak köszönhetem.)

Ma végre sikerült lencsevégre kapnom a tortám rejtett titkait. Sőt! Meg is kóstoltam. Finom lett.

Mivel is lehet meglepni egy 79 éves gyermeklelkű apát?

Múlt héten röpke vitám volt anyával, a születésnapi menü kapcsán. Anyában furcsa ellenállás feszült az általam javasolt desszert elkészítése kapcsán. Pedig én csak a 30 éve gyűlő tapasztalataim alapján gondoltam, hogy egy bizonyos torta apa kedvére lenne. De jóanyám mereven ellenállt, s mivel a 30 év alatt vele kapcsolatban is összeszedtem egy kevés tapasztalatot, így nem erősködtem.

Megsütöttem én a Puncstortát.

Puncstorta (Scamorza receptje alapján)

Tészta:

6 tojás

8 dkg cukor

1 csomag vaníliás cukor

14 dkg rétesliszt

1/2 csomag sütőpor

A tojások sárgáját a cukorral habosra kikeverem, majd beleteszem a sütőporral elkevert lisztet. A fehérjét felverem és óvatosan hozzákeverem a masszához. Szilikon vagy zsíros/lisztezett tortaformába teszem és 185 fokon (légkeverés) tűpróbáig sütöm.

Töltelék:

Az előző torta feles verzióját megalkotom (3 tojás, 4 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 7 dkg rétesliszt, kevéske sütőpor).

Készítek egy szirupot:

1,5 dl víz

20 dkg cukor

1,5 dl sütőrum

1 narancs héja

1 dl málnabefőtt leve

A vízből és a cukorból szirupot főzök. Mikor leveszem a tűzről belekeverem a rumot, a málnabefőtt levét és a narancs héját.

A tésztának szánt piskótát tálra teszem, tortafűrésszel kettészelem és alaposan megkenem baracklekvárral mindkét felet. A tölteléknek szánt piskótát felkockázom, majd a szirupba mártogatom, kicsit kinyomkodom és ráhelyezem a tálon fekvő piskóta baracklekváros felületére. A pikótakockák közé a málnabefőtt lecsöpögtetett szemeit is beszuszakolom. Mikor kész a szirupos tésztarétegem, a másik fél piskótát baracklekvárral lefelé, zárásként ráhelyezem.

Ekkor egy darab sütőpapírt teszek a tésztára és egy akkora lexikont, ami nagyjából azonos méretű a tortámmal. 4-5 órát hagyom ebben a pozitúrában.

Máz:

20 dkg porcukor

4 ek málnabefőttlé

A két alkotóelemet alaposan elkeverem, majd óvatosan ráhordom a tésztára. Hűtőbe teszem és hagyom, hogy szép halavány rózsaszín réteget képezzen.