Kétszáz

Posted in Wunderkammer: Ritkaságok és válogatott emlékek | március 2nd, 2008

A kétszázadik. Bizony.

Alig fél éve még igen bizonytalan kézzel kezdtem neki a blognak. Főzni
persze addig is rendszeresen és mániákusan főztem, sőt az ikres anyákat
és apákat egyesítő site fórumának konyharovatában osztottam az igét, a
barátaimat rendszeresen vendégül láttam, de aztán egyszer csak ott ültem a gépem előtt és nagy lapszerkesztésben voltam. Azóta meg kifejezett
hobbimmá vált a főzés/fotózás mellett maga a blogolás is. A blogfüggés
jeleit még nem vettem észre magamon, de azért 2-3 naponta szeretek
újabb poszttal előrukkolni.

Hogyan kezdtem főzni? Valahogy úgy, hogy emlékezetem kezdetei óta az Ág
utcai konyha szerves részét képeztem. Kezdetben megfigyelői státuszban,
később utánzós/saját fazekas, önkereső dackorszakosként, majd lassan
átmasíroztam a kuktai szerepkörbe, ami elköltözésemig enyém is maradt.

Első önálló alkotásaim közt szerepel a 7-8 évesen, Edömér barátnőmmel
közösen elkövetett sűrű beiglitészta, cukor nélkül, őzgerincben
kisütve, valamint a meggylében főtt, egész dióval ízesített csúsztatott
palacsinta.

Később, úgy 12 évesen, egy betegség kapcsán, két hónapra rámszakadt a
háztartás. Ekkor már gyakorlott kézzel paníroztam a rántani való húst,
sütöttem tonnaszám a palacsintát.

16 évesen újra hónapokig én vittem a konyhát, bár ezt nem nevezném a
kimagaslóan sikeres konyhafőnökségem idejének, hiszen a kamaszkori
életfelfogásomban a konyhai tevékenységek nem bírtak különösebben nagy
fontossággal. Így szegény apám elég sok szójafasírtot volt kénytelen
ebéd gyanánt elfogyasztani.

20 évesen már rendszeresen átjártam a Kriszta barátnőm konyhájába, mert
az Ág utcai konyha kicsinek bizonyult anyának és nekem, így inkább
otthon nem is főztem.
Aztán jött az én jó uram, költöztem és azóta saját belső ritmusomra alkotok. Igen szívesen és szinte bármit.

Amit tudok az anyának köszönhetem, aki kivételes ízelemző
képességgel, kifinomult tálalási technikával és iszonyatos gyakorlattal
főzte végig a gyerekkoromat. A főzéshez való hozzáállásomon még sokat
formáltak apám nagyanyámról szóló anekdótái. A 37 féle gőzgombóc
tudása, a francia konyha háborúig történő vitele, az a tartás és
hivatásszerű hozzáállás, ami oly keveseket jellemez, ha főzésről van
szó. Pedig ezt is komolyan kell venni és szenvedéllyel csinálni. Csak
úgy érdemes.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
user's recent comments(0)

Ízutazó ikresanyák bevetésen

Posted in Wunderkammer: Ritkaságok és válogatott emlékek | március 2nd, 2008
 
Nekem – aki a 2002-es isztambuli látogatásom óta, elkötelezett híve vagyok a
törököknek és a konyhájuknak – logikus javaslatnak tűnt, hogy ázsiai
portyánkat Európa felé fordulva, az Oszmán birodalom bekebelezésével
folytassuk.
Senki nem vetett ellen.

Furcsa mód, a török éttermek magyarországi meghonosodása valahogy
kizárólag a
gyorséttermi fronton történt. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne
lehetne, amolyan étterem jellegű helyet találni, de nem egyszerű,
márpedig egy órákon át tartó vacsora, erőteljes sztorizgatással
fűszerezve, nem oldható meg valami huzatos, nullkomfortos,
műanyagtányéros helyen, ami ráadásul csak a döner kebab mellett
sürgölődő leszármazott kinézetében hordoz magában bármilyen török
vonást.

Tehát beülős, hangulatos helyet kerestünk, így keveredtünk az Abdiklerbe.

Mivel 20-25-en
szoktunk egyszerre gasztománkodni, így előre értesítettem az éttermet,
hogy ízutazó ikresanyák támadása várható.

A hely vezetője erre megkeresett telefonon, hogy esetleg össze
tudnának nekünk állítani egy menüt, aminek segítségével átfogó képet
kaphatunk a török konyháról. A javaslatot elfogadtuk és csütörtök este kíváncsian vártuk, hogy mivel is rukkol elő az étterem.
A hely: hangulatos, szépen kialakított, puha, süppedős színekkel, varázslatos csillárral felékszerezett.
Az ételek meg: finomak. A nyári csúfos padlizsánkrém-eset után olyan, de olyan padlizsánt kaptunk a meze részesként…
A vacsora ezzel a meze nevezetű dologgal vette kezdetét. Ez egyfajta előétel, ami többféle
alkotóelemet is tartalmazhat. A miénkben patlican salatasi
(padlizsánkrém), cacik (másnéven tzatziki), acili ezme (csípős
paradicsom, paprika saláta) szerepelt egy kis török kenyérrel körítve.

Mire fényesre töröltük a padlizsánkrém emlékét örző tálakat, megérkezett
a leves. Két féle leves körzül választottunk. A társaság egyik része a
nem túl bizalomgerjesztő névre hallgató, de annál finomabb kara göz
corbasi-t ( fekete szem leves, húsgombóc leves borjúhúsból) evett,
többen a mercümek corbasi (vöröslencse leves) kipróbálása mellett
döntöttek.

Főétel gyanánt zöldséges kebabot (zebzeli kebab) és tepsis csirkét
(tavuk butu) kaptunk. A marhából készült főétel finom, omlós, az őt
ölelő zöldségekkel tökéletes harmóniában ízes volt. A köretként tálalt
rizs viszont kissé hidegebb volt a kelleténél, arról nem is beszélve,
hogy zacskó-gyanúsnak rémlett. Más kifogásolni valót nem is nagyon találtam.
Desszertnek a megunhatatlan és felülmúlhatatlan sült tejberizs mellett döntött szinte az egész társaság. Nem is bántuk meg!

Zárásként meg – az én kérésemnek eleget téve – almatea és török
feketekávé került felszolgálásra. Tudom, tudom az almatea nem a legautentikusabb, de mit tegyek, ha az összes isztambuli emlékem elősorjázik,
amíg a meleg és igen édes almalevet kortyolom. A mecsetek, a szőnyegárus
srác, aki miatt a végén már a fél várost megkerülve mentünk haza (nem
mertük megmondani, hogy mégsem veszünk szőnyeget….), a bácsi, akivel
a nyelvi korlátokon túllépve beszélgettünk vagy fél órát, egy kisebb fürt
szőlő megvásárlása okán, miközben a zöldséges bódéja mellett ültünk, a
meleg török éjszakában és ittuk az elma cay-t. Vagy maga a bazár, ahol a
füles tálcákkal egyensúlyozó kifutófiúk hada szállította a fontosabb és
kevésbé lényegi üzleti tárgyalások elmaradhatatlan kellékeit: a teát és
a kávét. Megannyi illatos, szép emlék.
 

Egyszóval megint kellemes esténk, ízletes vacsoránk és jó társaságunk volt.
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
user's recent comments(0)

Ázsiai rohanós

Posted in Wunderkammer: Ritkaságok és válogatott emlékek | február 26th, 2008

Sütött a nap. Az időjárásjelentésre odakészített hölgyike meg riogatott. Mármint, hogy aztán hétközepén légtömegek, meg eső….Lényeg, hogy vagy ma, vagy majd tavasszal.

Így aztán reggel kaptuk magunkat a Nőkkel, leügettünk a pincébe, szánkóhalmok mögül kiástuk a bicikliket, letöröltük, kereket fújtunk, majd nekilendültünk, ők keréken, én gyalogosan, igen kilépve.

Ezeknek a délelőtti csavargásoknak szokott áldozatul esni az ebéd. Feltéve, ha nincs az embernek gyors, életmentő ötlete.

Curry chicken noodle

2 tk curry

50 dkg darált csirke/pulyka

1 nagy fej vöröshagyma

4 dl kókusztej

só

A húst megpirítom egy kevéske olajon, majd a csíkora metélt hagymát is utánaeresztem. Mikor már pirulni vágyik a hús, a curryt is hozzáadom, pirongatom, majd hozzáöntöm a kókusztejet, óvatosan sózom.

Tésztára szedem.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
user's recent comments(0)

Svájci kifli

Posted in Édes Pillanatok: Sütik & Desszertek | február 25th, 2008

Kérem alássan. Fél napom kompletten ráment a dologra, de megvan, megalkottam, sőt kávé mellé már meg is ettem.

És majdnem olyan.

Majdnem.

Persze csak akkor, ha a pókhálós emlékeim között őrzött tizenéves ízmorzsák nem valami idealizált csodára emlékeznek, hanem arra a ragadósan édes, abbahagyhatatlan valamire, amiért az ember akár egy intőt is hajlandó volt kockáztatni. Mert tízóraira dukált. Arról nem is beszélve, hogy mire délután végleg elszabadult az alma materből, már jó eséllyel, csak a süti hűlt helyével találta magát szemközt.

Svájci kifli

Tészta:

45 dkg finomliszt

5 dkg vaj

25 dkg cukor

2 dkg élesztő

csipet só

2 tojás sárgája

1-1 1/2 dl tej

Az alapanyagokat összedolgoztatom a kenyérsütőgéppel.

Továbbá:

25 dkg vaj

5 dkg liszt

A vajat összedolgozom a liszttel, lapos négyszögre alakítom és pihentetem egy órácskát a hűtőben.

A tésztát lisztes deszkára borítom, kinyújtom és a közepére fektetem a lisztes vajalakzatot. A tésztát alulról, felülről, jobbról, balról ráhajtogatom és újra nyújtom. Megint hajtogatom és hagyom egy darabig pihenni.

Elkészítem a tölteléket.

Töltelék:

10 dkg dió/mandula

6 dkg cukor

4 dkg mazsola

1 citrom reszelt héja

1 tk őrölt fahéj

2 csomag vaníliás cukor

1/2 dl víz

Úgy fél óra elteltével újfent nyújtok egyet a tésztámon, majd háromszögekre vágom, óvatosan megtöltöm, feltekerem és sütőpapíros tepsire fektetem. Fél órát hagyom pihenni, megkenem kikevert tojással, s közben felfűtöm a sütőt 185 fokra.

Amíg sülnek a kiflik, kikeverem a mázat.

Máz:

1 citrom leve

porcukor

A citromlébe annyi porcukrot keverek, amennyit felvesz.

A kisült példányokat megkenem házi baracklekvárral, majd lecsurgatom a mázzal.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
user's recent comments(0)