MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Már írtam, hogy anya nagyon tud. De tényleg. Ő az az ember, aki étteremben eszik valamit, majd otthon tökéletesen elkészíti. Épp ezért a létező legnagyobb elismerés számomra, ha anya elkéri egy-egy receptemet. Mióta a lányok okán minden nap főzök és néha, örök félelmeim ellenére olasz tésztaételeket is…szóval azóta rákapott a tésztákra. Kezdte a csirkés-cukkinis spagettivel és azóta önálló utakon kísérletezik.

Mivel sokszor adunk egymásnak ötleteket, így az elmúlt heti padlizsánkrémem hatására nála is készült egy kisebb adag…

És hogy mitől zseni??

Spagetti alla vinete

50 dkg spagetti

1/2 befőttesüvegnyi padlizsánkrém

A padlizsánkrémet egy serpenyőben megmelegítem és a kifőtt tésztát beleforgatom.

Hát nálunk a héten ríhattak a halak éppen eleget. Marhára vettük az
irányt és született: pörkölt, dinsztelt hús és gulyásleves. Ma meg egy
kis bolognai.

Anno friss ikerterhesként
engem nagyon megviselt az 5 napnyi örök tésztaevészet Milánóban, így anyának már az olasz
divatvárosból megüzentük: húslevessel és rántott hússal várjanak, mert
a reptérről egyenest megyünk enni. Szóval nem lennék jó vegetáriánus és
épp ezért nem tudok igazán autentikus olasz tésztaételeket készíteni.
Mert ahol a recept 30 dkg marhahúst irányoz elő, ott én minimum fél
kilónyit teszek, ismervén magunkat.

Pappardelle alla bolognese

1 nagyobb fej vöröshagyma

50 dkg darált marhahús

1 babérlevél

só

1 tk kakukkfű

1 tk petrezselyem

zsírszalonna

1 ek vaj

2 dl száraz vörösbor

2 dl alaplé

1 olasz 40 dkg-os paradicsomkonzerv

olíva olaj

A maréknyi kockázott szalonnát az olajos vajon megpirítom. Az apróra
vágott hagymát megdinsztelem, majd megpirítom a darált marhát. Ezután a
serpenyőbe teszem a fűszereket, átpirítom, borral felöntöm és egy
kevés liszttel besűrítem. Ezután hozzáadom a paradicsomkonzervet, az
alaplevet és fél óráig fedő alatt párolom. Végül óvatosan sózom.

Pappardellével tálalom.

Még mindig zamatos, boldog emlékeim vannak a Gerlóczyban evett kecske brie-ről. Persze azóta már kiderítettem, hogy ugyanolyat csak ott tudok magamnak szerezni (T. Nagy Tamás, a tulaj valamiért csak a saját kávézójának szállít be ebből a sajtból….a boltjában nem kapható….). De rájöttem, hogy az általam kevéssé szeretett hiperek francia hetein remek fogásokat lehet csinálni. Így szereztem be tegnap egy újabb csodás lágysajtot.

A kecske és tehén tejének felhasználásával gyártott sajt felülmúlta összes várakozásomat. Rekordokat döntően lábszaga volt, de – mint a múltkori feketepenészes példánynál – a friss, üde belső újfent rácáfolt a gyalogtúrákra alkalmas külsőre és a vámpirriasztó szagra.

A Brique egy egészen speciális szegmense a francia sajtoknak, csak
az Auvergne régióban készítik és három fajtája létezik (juh, kecske,
tehén). A kecske verzió tehéntejjel keverve készül, így nem annyira
átütően kecskés, de nem is válik annyira egysíkúvá, mint a csak
tehéntejből készült sajtok.

Kis almával, házi kenyérrel igazi élmény.

Mivel kondérral álltam neki a gulyáslevesnek, még nyolcan sem voltunk képesek tegnap elkoptatni. Így ma kivégeztük és a gyomrunkban maradt kevéske űrt kipótoltam egy tökéletes levesutáni fogással.

Smarni

4 tojás

kb. 1/2 l tej

1 csomag vaníliáscukor

1/2 csomag sütőpor

finomliszt

rétesliszt

csipet só

1 marék mazsola

1 citrom héja

190 fokra felmelegítem a sütőt, előkészítek egy nagy jénait, és egy fakanálnyi vajat megolvasztok benne. A fehérjét félretéve sűrű palacsintatésztát készítek, mazsolát szórok bele és egy citrom héját is belereszelem. A fehérjét felverem és óvatosan belekeverem a tésztába. A paltnin sercegő vajba öntöm a tésztát, majd betolom a sütőbe. Mikor már barnára sült a teteje, kiszedem, egy nagy késsel összekaszabolom, átforgatom és újra visszatolom sülni. Ezt még vagy kétszer előadom. Mikor kellően morzsás és átsült: tányérra szedem, porcukrot hintek rá és házi baracklekvárral tálalom.