MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Kezdjük ott, hogy két-három hónapja zajos sikert aratott a dagasztás nélküli, félnapos kelesztést igénylő kenyér….aztán a napokban Mademoiselle előállt egy új, csak másfél órás melengetés igénylő példánnyal. El is tökéltem, hogy kipróbálom…aztán persze nem egészen ez sült ki.

Először is lusta voltam lemászni a pincébe ezért-azért-amazért, sőt eleve eltökélten fél adagban gondolkodtam.

Így született:

Dagasztatlan buci

37,5 dkg rétesliszt

1/2 ek szárított élesztő

3 dl nagyonmeleg víz

2 csipet só

A szárazakat összekutyultam, majd a vízzel gyors mozdulatokkal homogén trutyivá kevertem. Letakartam és ment a – hideg miatt amúgyis maximálisra csavart – radiátor elé. Egy óra múlva felfűtöttem a sütőt, aljába egy tepsinyi vizet téve. Kicsit később jólisztes deszkára borítottam a tésztámat, két bucit formáztam belőle és egy sütőpapíros tepsiben betoltam a 240 fokos, gőzös sütőbe. Nagyjából fél óra alatt született két gyönyörű és finom kenyérkém.

Aki ismer, tudja: nagy kávés vagyok. Nem koffeinista, hanem kávés. Az íze miatt iszom a pirított babkávé levét…lehetőleg arabicát, francia pörkölésűt…De sütni eleddig nem nagyon sütöttem olyasmit, ami magában hordozná ezt a nemes nedűt.

A napokban viszont rábukkantam egy olyan shortbread receptúrára, ami kifejezetten kávés-csokis. Nem az az édes, kakaós valami, hanem egy kicsit férfias, a szivar nyújtotta keserédes gyönyört idéző ízvilággal megáldott, mélybarna keksz. Üdítő színfolt a sok túlédes, túlmézes, túlmázos, nagyonkarácsonyi desszert között.

Mocha Choca Shortbread

19,5 dkg porcukor

6 dkg kakaó

31,5 dkg finomliszt

2,5 dkg kukoricaliszt

csipet só

34 dkg vaj

2 csomag vaníliás cukor

2 ek instant kávé (vmi jóféle)

A hozzávalókat a vajjal lágy tésztává gyúrom. Minimum fél órát pihentetem a hűtőben. A sütőt 170 fokra langyosítom. A tésztát nyújtom, téglalap alakú kekszeket vágok belőle, majd a sütőpapíros tepsire fektetem.

Addig sütöm, amíg a keksz meg nem keményedik (ergo nem kezd el hajladozni, ha elemelek egyet a tepsiről).

Formázás: egy részükből küklopsz lett….csak úgy…korongnak indult, aztán kezembe akadt egy kis szárított vörösáfonya. Szerintem így is mutatós.

Langyosan porcukorral meghintem.

A hétvégi nehézételek (házi disznótoros, rántotthús) után, a vega énem kezeli a fakanalat. Tegnap ropogós hagymacsíkokkal tűzdelt paradicsomleves ettünk, ma meg elcsalinkáztam újfent Indiába.

Szerencsémre a Nők nem zárkóznak el semmiféle étel elől, így nyugodt szívvel kísérletezem rajtuk.

Korianderes csicseriborsó curry, chapatival és pirított rizzsel

50 dkg csicseriborsó

2 nagyobb paradicsom

friss koriander (egy kevés is elég)

1 citrom leve

3 gerezd fokhagyma

2 nagyobb vöröshagyma

vaj

só

3 tk garam masala

1 tk frissen reszelt gyömbér

A csicseriborsót előző este beáztatom. Másnap sós vízben felteszem főni. A felkockázott hagymát és a fokhagymát vajon megpárolom. Hozzáadom a gyömbért, a cikkekre vágott paradicsomokat és a garam masalát. Összefőzöm.

Mikor megfőtt a csicseriborsó, beleöntöm és a főzővizéből is merek át egy pár kanállal. Összerottyantom a curry-s alappal a borsót, majd hozzáfacsarom a citromlevet, ráeresztem a friss korianderleveleket és picit sózom.

Chapati

25 dkg átszitált finomliszt

1 ek vaj

1 dl víz

1 tk só

Az alapanyagokat alaposan összekeverem, hagyom kicsit pihenni. A tésztából hengert formálok, szeletekre vágom (kb 8-10). A szeleteket gombóccá gúrom, amjd sodrófával lehellet vékonyra nyújtom. Ey palacsintasütőt átkenek olajos papírral és jól felhevítem. Ebben sütöm a tésztakorongokat.

Csavarogtunk…Aztán előre nem egyeztetett programként betévedtünk a Kossuth Lajos utcai Auguszthoz és kissé megrökönyödtem. Az árak az egekben, a süteményekhez akár nagyítót is biztosíthatnának…Pedig régi motoros vagyok Auguszt-ügyben. Kezdjük ott, hogy krisztinavárosi lányként eleve úgy nőttem fel, hogy a Déryné az bizony egykor Auguszt cukrászda volt, s hogy az a tündéri házaspár, aki most látástól dolgozik a Fény utcában, anno sokkal elitebb módon űzte ilyen magas fokon a cukrászatot.

Aztán jött a fiú a Fény utcába, lány a belvárosba, nyílt egy háznyi a Farkasrét sarkában…és úgy mentek össze az adagok és kúsztak az egekbe az árak….de hogy 500 forint egy mignon méretű süti….Nem vágyom a Mozart brutálédességeire, de itt minimum kettőt kell rendelnem, hogy érezzem cukrászdában jártam.

Egyébként a hely hangulata kellemes, a kiszolgálás közepes (Anna lányom sütijét lazán elfelejtették és szegénykémnek nyúlt ám a képe, mikor már mindenki ismerkedett a választottjával, ő meg csak várt és várt….hiába), de a tulajdonos (egyik lányunoka) figyelmessége jóleső.

A desszertek amúgy ízletesek, bár az általam választott New York fantázianevet viselő sütemény tésztarétegén pihenő gránátalma "krém" kissé túl fagyos volt.

Nos, miután jól megkritizáltam az Augusztot, előhozakodom a világ legprimitívebb édességével. Egyszerűsége ellenére nagy kedvenc. Főleg a férjem szereti, így alapvetően fehércsokival szoktam elkövetni, de azért készítettem egy pár narancsos-étcsokis verziót is.

Rizscsókok

50 gramm puffasztott rizs

20 dkg csokoládé

A csokoládét gőz felett megolvasztom, összeforgatom a rízzsel és sütőpapírra kanalazva hagyom kihűlni.

Nagyon finom…..