Tavaszváró
Szeretek élni. Ha télen, akkor télen, ha nyáron, akkor nyáron. S közben mindig várom a következő évszakot, mert ami most van az túl hideg, vagy épp már a létezésem határait súroló a forróság.
Most épp a Tavaszt várom. Igazi Bikaként a vérem 20 fok felett kezd pezsegni, akkor érzem igazán, hogy értem történnek a napok.
Most várom a húsvétot, Tádit, a puha babanyuszi vendégünket, a Nők rózsás pofiját, amint az első szigeten töltött délelőttünk alatt megpirongatja őket a nap.
Várom a nagyszombati körmenetet, a tabáni aranyesők főpróbáját, a krisztinavárosi japán cseresznyék virágzását, az első erkélyen töltött estét.
Várom a nyári csatangolások tervezését, a kávézók teraszán való langymeleg napozást.
Várom a friss zöldségeket, várom, hogy beletúrhassak a frissen pucolt borsóval teli tálba, várom a grillről felszálló illatokat, a piskótába süllyedő epret.
Várom az új ízeket, színeket, illatokat.
Már nagyon.
