Ma elmentem a Nőkért és kivikszolt állapotukban felvonultattam őket a vállalati karácsonyon. Amikor a céghez kerültem (multi) az ilyen karácsonyok igazi minőségi munkák voltak. Lazac és kaviár, előétel, melegkonyha, desszerthegyek. Aztán, ahogy lépdeltem a törzsgárdatagság felé, úgy silányodtak el ezek az ünnepi parádék és vált egyre puritánabbá a svédasztal. Az igazi mélypont a tavalyi ünnepség volt. 2 csokiszökőkút úgy 60 felbuzdult munkatársra. Azt hiszem ez is közrejátszik az efféle úri mihasznaságok nemszeretésében.
Idén az esemény vezérfonalát a népi jelleg adta meg. Mesemondó, csuhébábkészítő, gyapjúbogyorító állt a lelkes kollegák rendelkezésére, de ami igazán meglepett, hogy a svédasztal megújult. No, félreértés elkerülése végett nem kúszott vissza rá se a lazac, se a rák, de legalább ízléses mézeskalácsok, némi beigli, puncs meg forralt bor került a terítékre.
S hogy innen, hogy keveredem el a mai desszerthez? Nehezen 
Szóval a jeles eseményre meginvitáltam egy volt kollegabarátnőmet, akivel hogy, hogy nem a blogról is ejtettünk néhány szót, aztán mindeki megindult a maga halaszthatatlan dolga után.
Épp hazafelé siettünk a Nőkkel, mikor Gabika (kollégabarátnő) felhívott, hogy szerintem megoldható-e, hogy a rizskochját a muffinsütőben alkossa meg. Rövid gondolkozás után rávágtam, hogy igen, majd tovább agyaltam, hogy esetleg középre belekanalazhatna egy málnedzsem szívet, esetleg csokiszívet….Itt letettük.
Mire a közértig jutottunk, tudtam, hogy muffinben fogok rizskochot sütni, mihelyst hazaérünk…a hűtőpult előtt erős késztetés fogott el egy Müller almásréteses tejberizs kosárbatételére, de hirtelen magamhoz tértem, visszatettem és sürgősen átírtam a fejemben motozó receptet.
Így született:
Almás rizskoch muffin
1/2 bögre rizs
1 nagyobb alma
1/2 liter tej
2 ek méz
1 marék mazsola
csipet só
2 tk almásrétes fűszerkeverék
2 tojás
5 dkg vaj
A tejben a rizst puffogósra főzöm, majd hagyom hűlni. Belekeverem a lereszelt almát és a többi hozzávalót, majd a zsírozott, lisztezett formában, 200 fokon kisütöm.
