Az valahogy úgy kezdődött, hogy volt az Onedin család…aztán jött az örök nyárban fürdő Klinika, az örökségen marakodó Guldenburgok. Ebben csepertedtem. Anyával kedd esténként birtokba vettük a nappalit (apám ilyenkor dohogva átvonult a szobájába, valami veretes könyv társaságában), s átadtuk magunkat a romantikus élveknek. Aztán kamaszodva Beverly Hills gazdag álkamaszainak életét követtem, kedd esténként a kicsiny kandallóm melegénél elbűvölten figyeltem Ross dokit.
Aztán szünet. Évekig.
Majd jöttek a lányok. Meg a délelőtti, délutáni alvásszünetek. Így rászoktam Monkra. És esténként a fő- és melléktevékenységeim mellett belenézek a Született nejekbe, elégedetten szemlélem House eseteit (éljen a cinizmus), követem, ahogy Aby, Tony, Gibbs és a többiek kinyomozzák, hogy ki és miért tett el valakit láb alól.
És ez csak én vagyok.
A férjem Columbo hívő (kicsiny gyerekkora óta) és beteges módon követi a Jóban, rosszban eseményit. Legalábbis követné, ha lenne rá esélye. De péntek este pont elcsípte. Egy rosszul berendezett studió-otthonban, az ízléstelen piros fal előtt, két fiatal ült egy asztalnál és madártejet kanalazgattak.
Én meg tudtam, hogy reggel le kell mennem tojásért.
Madártej
1 liter tej
4 egész tojás
1 ek finomliszt
1/2 rúd vanília
cukor illetve méz
A tejet felteszem melegeni, a vaníliarudat kettévágom, óvatosan a tejbe kapirgálom a belit, majd magát a rudat is a tejbe eresztem, ízlés szerint mézzel, cukorral megédesítem a tejet. A tojásokat ketté szedem, a sárgájába elkeverem a lisztet. Pici hideg tejjel felöntöm. Mikor már majdnem forr a tej (NEM SZABAD, HOGY FORRJON), akkor belekeverem a lisztes sárgáját és tovább főzöm, amíg be nem sűrűsödik.
A fehérjéket jó keményre felverem, majd kanállal galuskákat szaggatok belőle, amit a tojásos tejemben megfőzök. Hamar megvan, a lényeg, hogy egyszer meg kell fordítani. A kész galuskákat tálba szedem. A feles habokat lekapom a tejről, jénaiba öntöm és óvatosan ráillesztem a galuskákat, majd az egészet a hűtőmbe rejtem, amíg ki nem hűl teljesen.
In memoriam K.A.
Ennek is lassan egy éve. Nem is olyan rég, csontig fagyva vártuk a bebocsáttatást a Nemzetibe. Könnyes szemmel, zavartan néztük az emlékműsort, szavakat keresve egy olyan fájdalomra, amihez talán nincs is jogunk. Sehova sem tartozva gyászoltunk. Aztán a hirtelen jött rossz mellett, lassan újra előkerültek a szép, mosolygós pillanatok.
Főzőműsor, valamikor a kereskedelmi tévézés hajnalán. Pocsékul berendezett stúdió, egy nyakigláb, de felettébb lelkes műsorvezető és a művészúr. Aki mesél a gyerekkoráról, ahogy az édesanyja főzött, majd maga is a diszletkonyhába lép, fazekat, tepsit ragad és alkot.
Tabaki csirkemell
1 kg csirkemell (jelen esetben pulyka)
1/2 doboz tejföl
3 gerezd fokhagyma
só
A húst szeletere szedem. Egy nagyobb, fedeles dobozban elkeverem a tejfölt, a sót és a kinyomorgatott fokhagymákat. A husokat ügyesen beleforgatom, rápattintom a doboztetőt és egy éjszakára bent felejtem a hűtőben.
Másnap megsütöm. Erre több lehetőségem van. Nyári estéken a grillrácsra helyezve élvezem a fokhagyma mindent átjáró illatát, ha van hozzá hangulatom olajban sütöm és ha hihetetlenül egészségesen szeretném, akkor a sütőben, a grill alatt pirongatom.
Rizzsel tálalom.
Krumplinudli
1 kg krumpli
20 dkg finomliszt
1 egész tojás
csipet só
1 diónyi zsír
A krumplit megfőzöm, krumplinyomóval összetöröm. Mikor már majdnem kihűlt, akkor hozzáadom a többi alkotóelemet és lágy, de rugalmas tésztává gyúrom. Apró gombócokat formálok belőle. Közben kis olajon zsemlemorzsát pirítok, vizet forralok (kis sót hintek bele). Ha forr a víz, beleeresztem a gombócokat. Mikor feljönnek a felszínre leszűröm és morzsába forgatom őket.
Porcukorral és szilvalekvárral tálalom.
