Vajbab görögösen
1991. Utazunk. Messzebb, mint eddig bármikor. Magunk mögött hagyva apámat és elválaszthatatlan társát, Gypsy-t, az akkor élete delén levő spánielünket.
Utazunk. Ugyan busszal, de megyünk, hogy valóra váltsuk anyám álmát, akit Schliemann, Evans úgy elkápráztatott lánykorában, hogy végre kapva kapott az alkalmon és egyszem lányával, valamint még 45 – kultúrára minimális szinten éhes – turistával nekivágott Göröghonnak.
Szerencsénkre a tizenévekig Cipruson élt idegenvezetőnk szintén mániákus, így rengeteg élménnyel gazdagodtunk két hét alatt. Persze, csak az aki akart. Akinek nem volt ínyére, az megkereshette a Olympia mellett az első tavernát, ihatott egy jégbehűtött narancslevet a Meteórák árnyékában, vagy ülhetett a buszban, amíg a lelkes kisebbség megcsodálta Delphoi maradványait a rekkenő napsütésben, miközben őrült mód szóltak a kabócák.
1991. Magyarországon se híre, se hamva a görög konyhának. Ám mi ebben a 2 hétben olyan ízelítőt kaptunk, amit soha nem fogok elfelejteni. S furcsa így belegondolni utólag, de valószínűleg nem a legkifinomultabb helyen ettünk és mégis jóízű emlékeim vannak.
Már első este, Litohoroban, az Istenek hegyének lábánál szembesültünk vele, hogy ez a konyha valami más. Valami nagyon más.
Valami nagyon szerethető.
Az alábbi étellel is itt találkoztam először.
Vajbab görögösen
1 kg vajbab, jobb esetben juliskabab
2 gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
só
pirospaprika
olivaolaj (ha igazán autentikusan kívánom elkészíteni: brutális mennyiségű szűz olivaolaj)
A hagymát és a fokhagymát megdinsztelem, majd beleteszem a megtisztított babot, pirospaprikával hintem, sózom, cseppet felöntöm és fedő alatt lassan megpárolom.
Köretnek, főételnek egyaránt kiváló.
