MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Kamaszkoromban annyit jártam színházba, hogy a végén már azt hazudtam otthon, hogy bulizni megyek, mert a felmenőim kórosnak tekintették a darabok ötszöri megtekintését.

Pedig dehogy!

Ennél jobb nem is lehetett volna. A bennfentesség illúziójával bélelt állójegyeimért csodás előadásokat láttam, végigkövethettem, hogy egy darab hogyan formálódik a premiertől, az utolsó előadásig. Ültem 3-4 libexinnel behalkítva Stoppard próbákon, konspiráltam nagyhírű színészekkel szülinapok alkalmából, élveztem a játékot, szerettem a megírt szöveg melletti spontaneitást.

Mióta viszont megszülettek a lányok, megritkultak ezek a színház esték. Cserébe viszont kaptam egy olyan műsort, ami megint kicsit visszaemelt abba a színházba, amit én mindig is nagyon szerettem. Kicsit megint ott voltam a Víg Háziszínpadán, várva a Baal előadását, miközben az öltözőből elősorjáztak a Szent Johanna szereplői.

Sajnálnám, ha nem lenne többet Beugró. Igényes, újszerű, őszinte műsor. Tudom, hogy rétegműsor, valószínűleg nem véletlenül tették olyan későre…de mi lenne, ha néha ennek a rétegnek is figyelembe vennék az igényeit???

ITT lehet aláírni a petíciót!

Volt már belőle leves, többféle, ettük főzeléknek, tálaltam mellé húsgolyót, ettük nyersen, de még mindig nem elég. Valahogy hol én, hol a férjem gazdagítjuk a konyhapulton fellelhető kosarat egy-egy új példánnyal, amiből van, ami áldozatul esik apa és lánya mohóságának, van viszont, ami csak reám vár.

A tegnapi zöldleves után ma már nem mertem újra levessel előrukkolni, így inkább tésztát kerestem és jól belekeveretem a karalábét.

Karalábés cvekkedli 

2 nagyobb karalábé

25 dkg tészta

frissen őrölt bors

só

olivaolaj

A karalábékat megpucolom, majd nagyobb luku reszelőn releszelem. Kis olajon megdinsztelem, sózom, borsozom és lepirítom. A tésztát enyhén sós vízben megfőzöm, leszűröm, majd elegyítem a pirított karalábémmal.

Mazohisták külön is tehetenek rá borsot.

Tegnap csak úgy mosolyogtak rám az édeskömények…nem is nagyon bírtam ellenállni. Persze kétséges volt, hogy mi legyen belőle, aztán mára megszületett a válasz.

Édesköményleves, baconchips-szel

2 nagyobb édeskömény gumó

1 kg újkrumpli

2 l alaplé (lehet sonkalé is)

só

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

5-6 szelet bacon 

Olajon megdinsztelem a hagymákat, majd a torzsátlanított, összevágott édeköményt és a végezetül hozzáadom a krumplit. Felöntöm alaplével (én most sonkalevet használtam), majd hagyom, hogy minden hozzávaló kellőképp megfőjön. Mikor minden puha, botmixerhez folyamodom és összeegyengetem a levest. Kis sót adok hozzá, ha kell.

Egy serpenyőben ropogósra pirítom a bacont és a kész levesbe betét gyanánt beletörögetem.

Hol találok Pestbudán, illetve annak 30-40 kilométeres körzetében jóóó, sőt mondhatni tökéletes magyar konyhát vivő csárdát, éttermet???

Akinek van tapasztalata: ne titkolja, ki vele!!!

Előre is köszönöm: Mirelle, akinek a férje egy jó fazék húslevesre vágyik