Sohase szerettem volna igazán felnőni. Ezért is riaszt meg, ahányszor Anna mélyen a szemembe néz és közli, hogy ő már nagy szeretne lenni. Én meg csak ismételgetem, hogy az annyira nem jó, gyereknek lenni sokkal, de sokkal nagyobb szabadságot jelent, mint a vágyott felnőttkor.
Aztán az ember mégiscsak aljasul felcseperedik, iskolában követelnek tőle, gimáziumban tömik a fejit, főiskolán zhzik, majd az Élet belöki a totális taposómalomba. És ilyenkor jó elővenni azokat a morzsákat, amit elmentett a gyerekkorából. Például a játék képességét.
Épp ezért örültem meg ennek a Pay it forward elnevezésű játéknak. Hosszabb gondolkodás után valaki olyat választottam, aki, mégha ismeretlenül is, de közel áll a gyerekkoromhoz. Festőművész, aki rendületlenül főz és csendéleteket fotóz. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az ajándékom Bombadil Tomától.
S hogy méltóvá váljak az ajándékomra, ezennel én is meghirdetem a Pay it forward-ot. Kérem a bloggal rendelkező ikresek is tekintsék felhívásnak a dolgot!!!!
Szóval a szabályok:
1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4.
Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a
jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is
megajándékoznak három embert.
