Egészen zsenge korom óta gyengéd szálak fűznek Lengyelországhoz, főleg Zakopanéhoz. Amolyan második hazám, köszönhetően a jótékony szocializmusnak, amiben ez volt az egyetlen hely, ahol egy kiskeresetű magyar is királynak érezhette magát.
Telente, nyaranta 2 hétre felmentünk a Tátrába, meghúztuk magunkat a wroclawi polgármester illegális nyaralójában és éltünk, mint Marci hevesen. Bejártuk a Giwontra vezető túrautakat, sétáltunk a belvárosban, felmerészkedtünk a szlovák határ mentén húzódó tengerszemhez és persze ahol és amit csak lehetett ettünk. Jó, laktató, ízletes parasztételeket.
Épp ezért, amikor fejemet adtam egy krumplilevesre, hát Zurek kanyarodott ki a fakanalam alól. Azóta csak ezt főzöm, ha meleg leveses főtt krumplira és átölelő, illatos emlékekre vágyunk.
És esszük és sóvárgunk.
Zurek
2 fej közepes vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
15 dkg húsos szalonna
1 szál parasztkolbász
1 kg krumpli
mangalicazsír
majoránna
tárkony
fehérborecet
20 dkg tejföl (egy fél pohár)
1 ek teljes kiőrlésű tönkölyliszt vagy 1 ek gluténmentes lisztkeverék, esetleg rizsliszt
só
A fakanálnyi mangalicazsíron üvegesre párolom az apróra vágott hagymát, a 3 összenyomorgatott gerezd fokhagymát, majd rádobom a szalonnát és jól kisütöm a zsírját. Felengedem úgy 2 liter vízzel, majd a viszonylag kis kockákra vágott krumplit is utána eresztem. Mikor úgy félig főtt a krumpli, akkor mellé teszem a karikára szelt kolbászt, behabarom, megfűszerezem. (tárkonnyal vigyázni, nagyon intenzív íze van!!!) Pici ecetet és kevés sót teszek még hozzá, összeforralom és befejezettnek tekintem.
Zakopanéban egészben főtt tojást is szoktak bele tenni, meg sonka, csülök is szerepel benne