MIRELLE Atelier

A vasárnap délutáni
vártúránk után, a fellegekből aláereszkedve egyszerre akadt meg
a szemünk a férjemmel a Renaissance étterem bejáratán. "Középkori
játszóház a kisteremben". Mivel nekem már meg lett ígérve egy
jóféle sütemény, így értelemszerűen arra a döntésre
jutottunk, hogy jó lesz nekem egy kis középkori desszert is,
amíg a Nők eljátszanak a maguk kedvire.

Az étterem már 7 éve is
megvolt, amikor utószor erre vetett minket a sors. Azóta felfejlődni
látszik. Alapvetően turista bázisú hely, buszparkolóval,
körsétás-ebédes programajánlattal. De ez sem az étel minőségén,
sem a kiszolgáláson nem látszik. Valószínűleg szerencsés
időpontban (ebéd után/vacsora előtt) érkeztünk, mert csoport
alig, a pincérünk sem űzött. A jól sikerült vadasnak
köszönhetően nem voltunk túl éhesek, így a férjem egy
fácánlevest rendelt, jómagam egy tökös-mákos rétest kértem.

Az ilyen középkoriaskódó
éttermekkel két bajom van. 1: alapanyagaiban, elkészítésében a
jelen koron kívül semmihez nincs túl nagy köze. 2: mire
lefordítom magamnak, hogy mi van az étlapon, jószerével elmegy a
kedvem az evéstől.

A tökös-mákos rétest nem tudták
elferdíteni, de azt, hogy van hozzá mézes tejföl és egy kis
áfonya…na, azt valami olyan nyakatekerten írták oda, hogy
hosszas összevető elemzést követően, egy másik megfejtett
ételnév alapján okumuláltuk ki.

A leves gazdag, ízes volt,
eperlevéllel, zöldséggel és fürjtojással. A rétes szintén nagyon jól sikerült, nem volt száraz, se túl édes és kellemes szimbiózisban volt az őt ölelő
szószokkal.

A játszóház  jellegében tényleg középkori volt. A Nők címerpajzsot színeztek, krumplinyomdával készítettek virágmezőket. Nagyon jól érezték magukat.

Összességében a hely jó, ha sikerül nem ebédidőben mennünk, félek, hogy egyébként az ottlétünkkor gyér forgalmú étterem, nyugdíjas németektől hangos. A kiszolgálás jó, az árak a budapesti étteremárakhoz edzettek számára nem tartogatnak meglepetéseket, az általunk kóstolt ételek finomak.

A hely egy vasárnapi séta margójára kellemesen ráfér.

Egészen furcsa mód, vasárnap is
majdnem klasszikus került az asztalra. Az utóbbi időben sok
mindent alkottam marhahúsból. Csináltam pörköltet, dinsztelt
húst, sörös marharagut. Most valami másra vágytam.

Így gyorsan felhívtam anyát,
kifaggattam, majd nekiálltam életem első vadasának.

Nem kinevetni.

Na.

Van, amit még nem főztem.

Pedig
szeretem.

A három naposnak ígért vénasszonyok
nyarát kihasználva úgy döntöttünk, hogy átcsavarogjuk a
vasárnapot, de az ebédre azért hazaugrottunk. Megérte.

Vadas marha, krumpligombóccal

1 kg marhahús (én most lábszárból
dolgoztam, ez nem a legideálisabb, inkább hátszín javasolnék
vagy felsált a célra)

5 szál sárgarépa

¼ zeller

3 fehérrépa

2 ek mustár

almaecet

1 lilahagyma

½ pohár tejföl

só

pár szem fekete bors

2 babérlevél

Az egyben hagyott húst egy nagyobb lábasba
teszem, a karikára vágott zöldséggel, az egészben hagyott
hagymával, borssal, babérlevéllel együtt. Annyi vízzel öntöm fel, ami
ellepi, egy kevés ecetet öntök hozzá és takarékra teszem, fedő
alatt. Így is hagyom vagy 3 órát. Ha megpuhult a hús, akkor külön
tálba szedem. Kivadászom a babérleveleket, majd a zöldségeket
turmixgéppel összesimítom. A szószt mustárral, tejföllel
kiegészítem, belefektetem a húst, hagyom, hogy átmelegedjen.

Krumpligombóc

1 kg krumpli

20 dkg finomliszt

1 egész tojás

csipet só

1 diónyi zsír

A krumplit megpucolom, kockára vágom, megfőzöm
és krumplinyomóval összetöröm. Amikor már langyos, akkor
hozzáadom a többi alkotóelemet és lágy, de rugalmas tésztává
gyúrom. Tenyérbe simuló, szilvásgombócnál kisebb gombokat
gyártok belőle.

Vizet forralok, kis sót hintek bele, majd ebben
kifőzöm a gombócaimat. A kész egyedeket tálra helyezem,
olivaolajjal meglocsolom.

Azt kell, hogy mondjam: nagyon finom lett. Nem is
hittem volna, hogy ennyire egyszerű és ilyen finom. Felvettem a
listámra, ezután gyakrabban kerül majd a családi étlapra.

S hogy merre jártunk vasárnap?

Vasúttörténeti Park

Visegrádi fellegvár

Úgy ment el ez a hét, hogy észre se vettem. Mióta a Nők óvodába járnak, eléggé be vagyunk fogva és én azon veszem magam észre, hogy már megint fekszünk és megint kelünk.

Persze ez így, ebben a formában nem igaz, mert a tegnap délelőttöm is igen tartalmasra sikeredett, komoly három órát beszélgettünk át a Fűszeressel, úgy hogy csak a végén eszméltem, hogy mennyi az idő.

Ma is valami olyanra készülök, amire négy éve nem volt példa. Ildi barátnőmmel kettesben fogunk tölteni néhány órát….Eddig minden áldott alkalommal a gyerekeinkkel megspékelve próbáltunk szót váltani egy-egy pelenkázás, etetés, pisiltetés, vitalezárás között, most meg lehetőségünk nyílik, akár egy órán át is megszakítás nélkül beszélgetni.

A délbe nyúló vendégség okán, egy jó meleg levessel készülök. S némi mákos gubával. (még mindig tart a mákmánia….)

Żurek (receptért klikk a képre)