MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Szombaton megünnepeltük anya, alias Muci 72. születésnapját. Ez úgy nézett ki, hogy mi testületileg átmentünk lefotózni és megenni azt a kis könnyű, nyári ebédet, ami ránk várt.

Jól is jött a könnyű meg a nyári, mert a Vérmező mellett, a tűző napon baktatva nem voltam benne biztos, hogy forratlan aggyal megérem a bérházban remélt hűst.

Felütésként hideg uborkalevest kaptunk…

Aztán két kis könnyű csülök következett…

Némi görög salátával körítve….

Desszertként Lawrence csokitortája kínálta magát, egy kis misebor társaságában….

Zárásként az Ünnepelt és a Nők:

… az elmúlt napok melegében tökéletes desszertnek bizonyult. Csupán arra kellett odafigyelni, hogy jó érettek legyenek az alkotóelemei. Meg arra, hogy a Nők ne vegyék észre ,amikor leöntjük rummal….

Sárgadinnye-ananász saláta

Mit tagadjam, nálunk a Clafoutis jött, elfogyott és győzött. Azóta szinte két-három naponta asztalra kerül a meleg pités tál és este már a mosogató mellett várja, hogy frissen és üdén a helyére kerüljön. Szóval tiszavirág élete van a tejespitének mifelénk. Én meg játszom, önfeledten szórakozom a nyári gyümölcsözönnel. Jó, jó az a cseresznyés, de amennyivel a barackos finomabb! Kicsit savanykás, lekvárosan krémes…a málnás szintén izgalmas…

Ma viszont sikerült megint valami méltán posztolandót alkotnom. A sárgabarack-sárgadinnye-szeder triumvirátus jól vizsgázott, bár leközelebb a dinnyét ki fogom belőle felejteni. Nem kell. A barack és a szeder olyan tökéletes sziombiózisban van, hogy kár közéjük szuszakolnom bárkit is.

Örök és nagy szerelmem: Görögország. Nem csak a táj, az emberek, a fűszeres levegő, a bennem felbukkanó és mindent elfedő nyugalom az, ami vonz, hanem a konyha. Szeretem az egyszerű, ízes, egészséges ételeiket. Főképp a parasztsalátájukat. Így aztán a grillszezon kezdetétől számolva, egészen az őszi hűvösökig sokszor és sokféle verzióban kerül az asztalra. Szerencsére a nők nagyon kedvelik, Zsófi a paradicsomokra és a fetára utazik, Anna az olajbogyókat kergeti, mi meg összességében az egészért rajongunk.

Sajnos ez is mint olyan, bekerült a magyar konyhaművészet darálójába és évek óta olyan cizellált és ízetlen példányokkal hoz össze a sors, hogy inkább már nem is rendelek, hanem itthon készítem. Ángi site-ján láttam tavaly egy képekkel tarkított beszámolót, ahol pont úgy, abban az egyszerű nagyszerűségben szerepelt ez a saláta, hogy annak ki kell néznie.

Ehhez képes még az én salátám is túl sokszor találkozott a késsel.

S hogy mi kell egy jó Horiatikihez?

Sok olivabogyó, olivaolaj, feta (kemény, igen sós), érett paradicsom, kigyóuborka, tvpaprika, édes fehérhagyma. Mellé friss, olivában pirított kenyér.