Csavargás
Ma nagyot csavarogtunk. Kezdtük a Keserédessel, amit
szerintem ezentúl kötelezően látogatni fogunk, mert a Nők, már a héven
a csokizdával voltak elfoglalva. Itt az összes plüssállat
felvonultatása után, ettünk egy-egy csodás bonbont, majd erőt gyűjtve
keresztülvágtunk a városon.
Szeretek a lányokkal csavarogni, egyre
inkább amolyan erdei iskolává válok, mert az út közben ért benyomásokat
rögvest meg is beszéljük. Pontosabban megpróbálom számukra emészthető
módon elmondani. Ilyen a Margitsziget is. Már tudják, hogy régen Nyulak
szigetének hívták, aztán… “Volt ott egy hercegnő, aki meghalt” és
most már azért nem az a neve….
Szóval sok mindennel szembesülnek, ami iszonyatos mennyiségű kérdést
vált ki belőlük. De ma nagyon megszenvedtem. Talán, ha a saját dühöm
nem fojtogat, akkor egyszerűbben túllépek a dolgon, de a kérdés akkor
is kegyetlenül nehéz.
A Király utca elejéhez érve a nők megkívánták a
fagyit. Velem egyetemben. Így aztán szépen az ablakhoz álltam, várván a
soromra. Erre mellénk vetődött egy hatéves forma roma kiskölök és
álesengve követelte a maga fagylaltját. Elhajtottam. Megszereztem a
hármunk egy tölcsérjét. Ekkor újabb támadásba lendült, mondván, hogy
vele is osztozzunk. Én meg ott álltam és éreztem, hogy a helyzet kezd
fölém nőni. Mert anyuka bizony egy padról szemlélte, mély
elégedettséggel, hogy milyen jól fejlődik a gyerek. Tüntető
ellenállással elvonultam a nőkkel, akik persze nem értették…Sőt én
sem.
Így aztán a zsinagógáig tartó sétánk közben próbáltam elmagyarázni az
elmagyarázhatatlant. A koldulást, mint létformát, a jogosulatlan
tulajdonszerzést… Nehéz úgy, ha az ember maga se tudja, hogy a
tehetetlen, zsigerből fakadó dühén túl, milyen álláspontot képvisel.
A Godzsu udvar aztán jobb kedvre derített. Alaposan végigjártuk a
Nőkkel, elméláztunk, néztük a korlátvasakat, a lámpákat, a nemsoká
nyíló üzletek plakátjait….Jóleső nyugalom járt arra.
Ezek után
kiegészültünk a családfővel és testületileg elvonultunk az Arriba-ba.
Pontosabban, Anna elkalauzolta az apját, miközben előadta, hogy azért jó
a mexikói konyha, mert olyan is van, ami nem csípős.
Megint nagyon
finomat ettünk, szolid áron. A lányok egyre jobban szeretik a Taquitos,
de azért még mindig a tortilla chips az igazi szerelem. Anna újfent
kijárta magának a jogot, hogy benézhessen a konyhába (a fene gondolta,
hogy egy alig négy éves gyerek veszi a bátorságot és szól a
pincéreknek, hogy ő bizony menne….). Még megérjük, hogy szakács
lesz….
Egyszóval tartalmas délutánunk volt. Gasztronómiával és nagy pesti valósággal tarkítva….
