Slampos konyhanyelv



A napokban valahogy folyvást
belebotlok egy randa és terjedő jelenségbe. Az ételbecézgetésbe.
A koviubi, ubisali, pörinoki és társaira gondolok. Egész
egyszerűen zavar.

Az ikres kimitfőz fórumon is van egy
– különben általam kedvelt – anyuka, aki rendre ilyen
elferdített szörnyűségekkel próbálja meghatározni az
asztalukra kerülő ételt. Engem meg a hideg kiráz. A
kismamanyelv egyéb ferdültségeivel is messze lehet üldözni, de
gasztroszinten még érzékenyebb vagyok.

Az anyukának többen, többször,
többféleképp próbáltuk finoman tudtára adni, hogy becsülje
már meg annyira, amit készít, hogy nem ad neki ilyen mafla
elnevezéseket.

Tegnap reggel, a fórumra battyogva
szembe találtam magam a „sültkolbi, krokett, lilakápi”
együttessel és olyan dühös lettem, hogy már nem is írtam semmit.
Megtette helyettem más. Aztán szó-szót követett és egy nagyon
értelmes, bölcs vita alakult ki arról, hogy mit hogyan illik,
lehet, kell.

Az én kérdésem meg az, hogy nekünk,
gasztrobloggereknek mekkora a felelősségünk? Tudunk-e hatni? Van-e
missziónk s ha igen hogyan teljesítjük vagy teljesíthetjük?

Mit kell, mit lehet magyarítani?
Kell-e minden esetben magyarítani? Biztos, hogy felvágás, ha
valamit az eredeti – a recept származási helyén regnáló – nyelven
emlegetünk?

(kép forrása)

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Érdekes…

Megújult a Rosinante fogadó honlapja. Disszonáns érzéseket keltett bennem. Egyrészt még mindig nagyon szép emlékeket őrzök a náluk töltött délutánról/estéről, másrészt kissé fájlalom, hogy a nekik is megküldött étteremkritikámra ugyan nem reagáltak, viszont lelkesen használják.  A Rólunk írták rovatban szerepel az írásom, a főoldal egyik alcímében meg visszaköszön az általam jegyzett kritika címe.

Nincs ezzel nékem semmi bajom. 

De:

– jól esett volna, ha az őket igen jó színben feltüntető kritika után válaszmail-re méltatnak,

– illetve veszik a fáradtságot és értesítenek, szólnak az új honlap kapcsán…

Kár. A hely ettől függetlenül jó, a konyha kitűnő, a visszacsatolási rendszer viszont erőst akadozik.

Még a gyémánton is van mit csiszolni.

Rosinante kritika

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Mascarponés ricotta torta, málnával és fehér csokoládéval

 
A tegnapi bejegyzésből kihagytam a desszertet. Nem véletlenül. Olyan jól sikerült, hogy úgy érzem megérdemel egy önálló posztot. A lányok igényeire szabott tortám elkészítése közben többször elfogott a kétség, hogy valaha is egységet képező, tányérra csúsztatható süteményhez jutok-e, de a végeredmény meggyőzött, hogy néha kissé reménytelen hozzávalókból is lehet csodás szimbiózisba forrt dolog.
 
 
Mascarponés ricotta torta, málnával és fehér csokoládéval
 
A "tészta":
 
25 dkg Hobbit keksz, vagy bármilyen más teljes kiőrlésű keksz
 
10 dkg dió
 
8 dkg vaj
 
A töltelék:
 
2 tojás
 
3 ek cukor
 
25 dkg fehér csokoládé
 
35 dkg málna (fagyasztott is jó)
 
30 dkg mascarpone
 
20 dkg ricotta
 
Krém a tetejére:
 
20 dkg mascarpone
 
10 dkg ricotta
 
10 dkg fehér csokoládé
 
Egy 26-os, kapcsos tortaformát alaposan kikenek vajjal. A diót, kekszet ledarálom, összekeverem, majd hozzáadom a megolvasztott vajat. Alaposan összedolgozom, a tortaforma aljára borítom és jól elegyengetem.
 
A töltelékhez összekeverem a ricottát és a mascarponét. Hozzáadom a felvert tojásokat és a cukrot. A fehér csokoládét gőz felett megolvasztom, majd a krémhez adom. Zárásként a  friss vagy fagyasztott málnát óvatosan beleforgatom, s az egészet a kekszrétegre simítom.
 
A sütőt 150 fokra izzítom, és nagyjából egy és negyed órát sütöm a tortát. Ezután kikapcsolom a sütőt és hagyom, hogy a tortám a sütővel együtt hűljön ki.
 
A kihűlt tortára mascarponéból és ricottából krémet készítek, ezt egyenletesen rákenem, majd egy sajtszeletelővel finom kis forgácsokban ráhalmozom a 10 dekányi fehér csokoládét. Szobahőmérsékleten és hűtve is nagyon finom, laktató sütemény.
 

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Gombás, sörös, marhahúsos pite



A pénteki óvodai ünnepségek
édességhegyei, a játszóházi torta emléke miatt a Nők családi
ünneplésére valami ebédfélével készültem, a torták
árnyékában.

Zsófi húsimádatából kiindulva egy
jó kis sörös marharaguval nyitottam, s folytatásként a vega
vonásokat mutató Anna kedviért csirkés pitét kínáltam.

Gombás, sörös, marhahúsos pite (családi mennyiség)

2 kg marhafelsál vagy lábszár

2 ek olivaolaj

2 nagy fej vöröshagyma

2 ek finomliszt

2 ek Worcestershire szósz

2 ek kakukkfű

1 csokor petrezselyem

2 ek mustár

2 babérlevél

2 tk só

2 tk frissen őrölt fekete bors

1 l barna sör

45 dkg csiperke

Az olajon az apróra szelt hagymát üvegesre dinsztelem, a kockára vágott
húst "kifehérítem", majd liszttel meghintem és csomómentesre elkeverem. Hozzáadom a kakukkfüvet, rászórom a petrezselymet,
rátekerem a friss borsot, beleteszem a babér levelet, a szószt,
a mustárt és sörrel felöntöm. Lassú
tűzön főzöm. Amikor puhulni kezd a hús, hozzáadom a felszeletelt
csiperkét. Mikor már majdnem készen van, óvatosan megsózom.

Mivel előző nap megfőztem, így a melegítésnél a sütőt vettem igénybe. Ez az amúgy is tömör ragu nagyon díjazta, hogy nem lett újra átforgatva, megúszta a mikrózást, ehelyett egy nagy szufflé tál mélyén, alufólia alatt a maga ritmusára melegedett, úgy 200 fokon.

Köretnek fokhagymás lepényt adtam, mert a hagyományos köretekre most valahogy nem volt ingerenciám.

A csirkés pite persze Eszter csirkését takarta, ami most annyiban módosult, hogy kihagytam a sonkát a fenekiről és kicsit vastagabbra csináltam a tésztát.

A tartalom:

2 egész csirkemellfilé

2 nagyobb édes körte

A tészta:

10 dkg vaj

15 dkg finomliszt

1 tk só

1 tk sütőpor

3 ek víz 

A mártás:

10 dkg kéksajt

1 dl főzőtejszín

2 tojássárgája

őrölt szerecsendió

A tésztánál a szárazanyagokat elmorzsolom a vajjal, majd egy kis vízzel
jó állígú tésztát gyúrok. Folpackba csomagolom és jó fél órára bedugom
a hűtőbe. A csirkét nagyobb darabokra vágom. Kb. 8-10 darabunk lesz a
metélés végén. Sózom, borsozom, majd alaposan megsütöm egy serpenyőben
a húst.

A tésztát kinyújtom pitetál méretűre, belefektetem a tálba,
megszurkálom egy villával és 175 fokon negyed óráig vakon sütöm (egy
sütőpapírt teszek a tésztára, majd egy zacskónyi lencsét, babot rátéve
félig megsütöm a tésztát).

A sajtot a tejszínnel összefőzöm. Lehúzom a tűzhelyről, óvatosan
beleeresztem a sárgáját, visszateszem amíg egy kicsit sűrűsödik.
Fűszerezem.

Mikor félig kész a tészta, belefektetem a sonkát, legyező formában
ráhelyezem a csirkét és a körtét, majd a mártással nyakon öntöm. 190
fokon sütöm, amíg szép színe nem lesz az egésznek.

Tortából mindenféleképp olyat
szerettem volna, ami mind a két hölgy elvárásainak megfelel. Anna
a gyümölcsös süteményeket szereti, Zsófi a csokis édességek
rabja. Ennek megfelelően egy málnás fehér csokis tortát
csináltam, meg nem bírtam ellenállni a késztetésnek, hogy fel ne
avassam a várformájú szilikonomat, aminek amúgy is 4 tornya van.

Tags: , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS