Ízutazó ikresanyák bevetésen, sokadik felvonás: A Kóser vacsora



A havi rendszerességgel elkövetett
közös vacsoráink az elmúlt egy évben tényleg ízutazássá
váltak. Ettünk indiait, megkóstoltuk az olasz konyhát,
próbálkoztunk pálcikával befalni a sushit, elmélyedtünk egy-egy
üvegpohárnyi gazpacho felett, egy jó tál horiatiki salátával
barátkoztunk…sokfelé jártunk.

Alapvetően az én javaslataim és a
többiek lelkes egyetértése szabta a képzeletbeli íztérképen
tett kalandtúránkat. A mostani vacsorán irányvonalát viszont az
adta, hogy az egyik igen aktív fórumtársunk Magyarországra
érkezett, s így egyértelmű volt, hogy az ő igényeinek és a mi
kíváncsiságunknak is eleget téve, egy kósersági pecséttel
rendelkező étteremben tartjuk a következő összejövetelünket.

Eszterrel való megismerkedésem előtt
és azóta is izgat a zsidó konyha, a szabályrendszere, a receptjei
és bár Esztertől és az írásaiból sok miértemre választ
kaptam ez az igazi, nagy kóser vacsora régi álmom volt. 

A helyet a Rákoczi útról
közelítettem meg. Tudom, hogy lassan megy a környék rehabilitálása,
de mindig elborzaszt, hogy a belvárostól 5-6 utcányira egy egészen
más világ fogadja az erre tévedőket. Valami nagyon más. 

Az étterembe lépve mindezt azonnal
feledem. Minden tiszta, kellemesen temperált, a pincérek végtelenül kedvesek, a főnök vigyázó tekintete mellett zajlik a vendéglátás.

A vacsora kifogástalan. Részemről
maceszgombócos levessel nyitok, majd -többekkel mély
egyetértésben- vadas marhát kérek s végezetül egy kis
macesztortát.

A leves hibátlan. Szerencsésen nem túl sok a lé,
de két tisztes, jóízű gombócot rejt. A vadas szintén nagyon
finomra sikeredett, a hús puha, omlós, a mártás ízes, bár kissé
furcsa volt, így tejföl nélkül, de hát ami nem megy együtt, az
nem megy. A zsemlegombóc meg aztán tényleg minden elvárásomat
felülmúlta.

Eleddigre kellően jóllaktam, de nem bírtam megállni,
hogy ne rendeljek valami sütit. Tudtam, hogy a flódnit –
bármennyire is szeretem – már nem lennék képes legyűrni, így
inkább a jól hangzó macesztorta mellett döntöttem. Nem bizonyult
sokkal könnyebbnek, mint a flódni, de a nagyon ízes, mély
étcsokoládé öntettel körített tortaszeleteket egyszerűen
képtelen voltam nem megenni.

  

Ahogy elnéztem a többiek is találtak
kedvükre valót. Egységesen győzött a ház limonádéja, előétel
gyanánt van aki vegyes ízelítőre szavazott, többen maceszlevest
vagy báránylevest ettek. Főételnek sokan kértük a vadast, de
elégedettek voltak a bazsalikomos csirkesteakkel  és a rántott
pontyfilével is.

Desszertnek többen bevállalták a flódnit, tarolt a
macesztorta és volt, aki gyümölccsel töltött palacsintával
zárta az estét.

Vacsora után a tulaj jóváhagyásával
megnézhettem a konyhát. Így, a személyzet távozta után, mikor
már csak a mi asztalunkról leszedett tálak árválltak az, amúgy
nagy konyhába, szóval így nehéz volt megmondani, hogy miben más
egy kóser konyha, mint a tréfli.

Kifelé menet még megkerestük a
kósersági pecsétet, aminek a megszerzése nem elég, megtartani is
igen nehéz. Egy rabbi ellenőrzi nap, mint nap, hogy a konyhán
minden a hechernek megfelelően zajlik. A nehezen beszerezhető kóser
hozzávalók és a folyamatos ellenőrzés miatt a Carmel árai nem
nevezhetően olcsónak, de a cserébe kapott figyelmesség, a
hibátlanul finom ételek után az ember már teljesen jogosnak érzi
az étlap jobb oldalán feltüntetett számokat.

A kóser konyha 1.

A kóser konyha 2. 

 

Update:

Mint, minden étteremkritikát, ezt is elküldtem az étteremnek. Az alábbi kedves választ kaptam:

"Köszönöm elismerö sorait,jól esett. Annyit szeretnék pontositani,hogy a
rabbi nem ellenörzi naponta,hanem a nevét,a pecsétjét és a tudását
adja,viszont az Ő megbizottja az üzlet teljes nyitvatartása alatt az
üzletben tartózkodik. A konyha kulcsa a felügyelőnél van, Ő nyit, Ő zár.
Izraelből érkeztek/a hosszu nyitva tartás miatt egy személy nem tudja
ellátni a munkakört/mert Magyarországon nem található vallásilag erre
megfelelő ember,akiben a Rabbi is maximálisan megbizik.
Az árak az ismert okok miatt magasak,de a törzsvendégek,igy Önök is
ételárainkból 20% engedményt kaptak. Remélem a jövöben is vendégeink között
üdvözölhetjük Önöket.
Szántó György ügyvezető"

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Barackos-túrós clafoutis

Nyár van, de a piac már az őszt játszik. Minden kofa asztala roskad a szilvától és az őszibarackoktól, én meg azon tűnődőm, hogy nem egész két hónapja még cseresznyét, málnát, meggyet dobtam a délutáni pitékbe, most meg forgatom a barackot és valahogy nem találom kielégítőnek….

Barackos-túrós clafoutis

4 hatalmas őszibarack

20 dkg túró

1 csomag vaníliáscukor

12,5 dkg rétesliszt

2 dl tej

csipet só

3 tojás

10 dkg cukor

A pitetálat kivajazom, a nyolcadba vágott barackokat szépen egymás mellé fektetem. A tojásokat kikeverem a cukorral, a liszttel, hozzáöntöm a túrót, a tejet, alaposan elkeverem és ráöntöm a gyümölcsökre. A 185 fokra előmelegített sütőben szép színesre sütöm.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Empanada

A mediterrán hangulatú hétvégénk jegyében készítettem egy olyan ételt is, amit eleddig
nem ettem, csak hallottam róla. Aztán olvastam is egy kicsit a neten,
kiderült, hogy ez egy spanyol/portugál klasszikus, ami kényelmesen
átszivárgott az újvilágba, hogy ott váljék igazi kedvenccé.Nagy sikert aratott a Nők és az apjuk körében, így feltett szándékom újra elkészíteni.

Empanada

Tészta:

25 dkg finomliszt

10 dkg vaj

1 tojássárgája

4 ek hideg víz

csipet só

Töltelék:

2 keménytojás

60 dkg marhahús

köménymag

pirospaprika

1 nagy fej vöröshagyma

3 diónyi zsír

A lisztet, a sót elmorzsolom a vajjal, majd a tojássárgával és a vízzel
tésztává gyúrom, alufóliába csomagolom és a hűtőbe rejtem.
Egy serpenyőben megolvasztom a zsírt, megdinsztelem az apróra vágott
hagymát, majd lepirítom a darált marhahúst, fűszerezem, nem hagyom
teljesen besűrűsöni, ha kell egy kis alaplével, esetleg borral
felöntöm. Megfőzöm a tojásokat, apróra vágom és hozzáadom a ragumhoz. A
ragut lehetőség szerint egy nappal a felhasználás előtt elkészítem.
Másnap a tésztát ketté szedem, 30 centis körré nyújtom. A tésztát
sütőpapíros sütőlapra helyezem. Erre halmozom a hideg ragut úgy, hogy a
tésztából 3 ujjnyi szabadon maradjon, majd a tészta másik felit is
kinyújtom, ráhelyezem a húshalmomra, a tészták szélét összeillesztem,
visszahajtom. Középen ügyesen kereszt alakban kivágom, a sarkokat
lehajtogatom. Egy elkevert tojással megkenem. Előmelegített 200 fokos
sütőben szép aranybarnára sütöm.

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

¡Viva España!

Öt éve. Bizony. Öt éve, az esküvőnk után elmentünk nászútra. Ami inkább volt nyaralás, mint nászút, hisz az esküvő előtti másfél évben azért már megfordultunk a világ pár pontján. De tradicionális népek lévén úgy döntöttük, hogy nyaralásra költjük, azt, amit a barátaink nekünk szántak. Én ragaszkodtam a mediterrán életérzéshez, a férjem pedig ahhoz, hogy ne Görögországba menjünk. Így történt, hogy a boldogító igen után két nappal elmentünk átvenni a Toledo-nkat és jól hazavittük. Keresztülvágtunk Európán, majd Spanyolországba érve lassítottunk a tempón. Kényelmesen elpihentünk Tossa de Mar-ban, négy napig barangoltunk Barcelonaban, majd Toledoban is eltöltöttünk néhány napot, végül Madriddal zártuk a sort.

Hibátlan, jó nyaralás volt. Gasztronómiai szempontból is. Remek szendvicseket ettem, jobbnál-jobb sütiket, a halételeik fenségesek… A barcelonai piacon evett rákok, a La Rambla mentén evett paella, a toledoi marcipánok….mind-mind egy olyan ízemlék, ami soha semmi nem fog kitörölni.

Paella-t azóta nem ettem. Tervben volt, többször is, de valahogy mindig elmaradt. Legutóbb az Artesano-ban legalább gazpachoig jutottam…

Szóval paella. Serpenyőm még nincs, így egy amolyan gyorstalpaló, de ízben gazdag verzióját állítottam elő ennek a rizses egytáléltelnek.

Paella

1 kg csikre felsőcomb

1/2 kg "tenger gyümölcsei"

2 bögre rizs

4 bögre alaplé (lehet kockából is)

2 bögre zöldborsó

1-2 piros kápiapaprika

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

olivaolaj

petrezselyem

sáfrány

Megpucolom a csirkét. Egy kisebb serpenyőben olajon megpirítom, majd egy edénybe félreteszem. A tenger gyümölcseit is megsütögetem, mikor már majdnem jó, akkor petrezselyemmel megszórom, félrehúzom. Egy mély, nagy serpenyőben olajat hevítek, karikára vágott hagymát, megtört fokhagymát dinsztelek, majd kifehérítem a rizst, felöntöm az alaplével. Hozzáadom a borsót, a csirkedarabokat, egy kevés sáfrányt, sózom, egyszer átforgatom és fedő alatt hagyom párolódni.

Amikor már késznek ítélem a rizst, akkor a tetejére halmozom a "gyümölcsöket" és visszatéve a fedelet még egy kicsit hagyom érni.

Tálalás előtt átforgatom.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS