MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Egészen furcsa mód, vasárnap is
majdnem klasszikus került az asztalra. Az utóbbi időben sok
mindent alkottam marhahúsból. Csináltam pörköltet, dinsztelt
húst, sörös marharagut. Most valami másra vágytam.

Így gyorsan felhívtam anyát,
kifaggattam, majd nekiálltam életem első vadasának.

Nem kinevetni.

Na.

Van, amit még nem főztem.

Pedig
szeretem.

A három naposnak ígért vénasszonyok
nyarát kihasználva úgy döntöttünk, hogy átcsavarogjuk a
vasárnapot, de az ebédre azért hazaugrottunk. Megérte.

Vadas marha, krumpligombóccal

1 kg marhahús (én most lábszárból
dolgoztam, ez nem a legideálisabb, inkább hátszín javasolnék
vagy felsált a célra)

5 szál sárgarépa

¼ zeller

3 fehérrépa

2 ek mustár

almaecet

1 lilahagyma

½ pohár tejföl

só

pár szem fekete bors

2 babérlevél

Az egyben hagyott húst egy nagyobb lábasba
teszem, a karikára vágott zöldséggel, az egészben hagyott
hagymával, borssal, babérlevéllel együtt. Annyi vízzel öntöm fel, ami
ellepi, egy kevés ecetet öntök hozzá és takarékra teszem, fedő
alatt. Így is hagyom vagy 3 órát. Ha megpuhult a hús, akkor külön
tálba szedem. Kivadászom a babérleveleket, majd a zöldségeket
turmixgéppel összesimítom. A szószt mustárral, tejföllel
kiegészítem, belefektetem a húst, hagyom, hogy átmelegedjen.

Krumpligombóc

1 kg krumpli

20 dkg finomliszt

1 egész tojás

csipet só

1 diónyi zsír

A krumplit megpucolom, kockára vágom, megfőzöm
és krumplinyomóval összetöröm. Amikor már langyos, akkor
hozzáadom a többi alkotóelemet és lágy, de rugalmas tésztává
gyúrom. Tenyérbe simuló, szilvásgombócnál kisebb gombokat
gyártok belőle.

Vizet forralok, kis sót hintek bele, majd ebben
kifőzöm a gombócaimat. A kész egyedeket tálra helyezem,
olivaolajjal meglocsolom.

Azt kell, hogy mondjam: nagyon finom lett. Nem is
hittem volna, hogy ennyire egyszerű és ilyen finom. Felvettem a
listámra, ezután gyakrabban kerül majd a családi étlapra.

S hogy merre jártunk vasárnap?

Vasúttörténeti Park

Visegrádi fellegvár

Úgy ment el ez a hét, hogy észre se vettem. Mióta a Nők óvodába járnak, eléggé be vagyunk fogva és én azon veszem magam észre, hogy már megint fekszünk és megint kelünk.

Persze ez így, ebben a formában nem igaz, mert a tegnap délelőttöm is igen tartalmasra sikeredett, komoly három órát beszélgettünk át a Fűszeressel, úgy hogy csak a végén eszméltem, hogy mennyi az idő.

Ma is valami olyanra készülök, amire négy éve nem volt példa. Ildi barátnőmmel kettesben fogunk tölteni néhány órát….Eddig minden áldott alkalommal a gyerekeinkkel megspékelve próbáltunk szót váltani egy-egy pelenkázás, etetés, pisiltetés, vitalezárás között, most meg lehetőségünk nyílik, akár egy órán át is megszakítás nélkül beszélgetni.

A délbe nyúló vendégség okán, egy jó meleg levessel készülök. S némi mákos gubával. (még mindig tart a mákmánia….)

Żurek (receptért klikk a képre)

A napokban valahogy folyvást
belebotlok egy randa és terjedő jelenségbe. Az ételbecézgetésbe.
A koviubi, ubisali, pörinoki és társaira gondolok. Egész
egyszerűen zavar.

Az ikres kimitfőz fórumon is van egy
– különben általam kedvelt – anyuka, aki rendre ilyen
elferdített szörnyűségekkel próbálja meghatározni az
asztalukra kerülő ételt. Engem meg a hideg kiráz. A
kismamanyelv egyéb ferdültségeivel is messze lehet üldözni, de
gasztroszinten még érzékenyebb vagyok.

Az anyukának többen, többször,
többféleképp próbáltuk finoman tudtára adni, hogy becsülje
már meg annyira, amit készít, hogy nem ad neki ilyen mafla
elnevezéseket.

Tegnap reggel, a fórumra battyogva
szembe találtam magam a „sültkolbi, krokett, lilakápi”
együttessel és olyan dühös lettem, hogy már nem is írtam semmit.
Megtette helyettem más. Aztán szó-szót követett és egy nagyon
értelmes, bölcs vita alakult ki arról, hogy mit hogyan illik,
lehet, kell.

Az én kérdésem meg az, hogy nekünk,
gasztrobloggereknek mekkora a felelősségünk? Tudunk-e hatni? Van-e
missziónk s ha igen hogyan teljesítjük vagy teljesíthetjük?

Mit kell, mit lehet magyarítani?
Kell-e minden esetben magyarítani? Biztos, hogy felvágás, ha
valamit az eredeti – a recept származási helyén regnáló – nyelven
emlegetünk?

(kép forrása)