Franciasaláta

A franciasaláta nem csak az ünnepekkor vethető be, hanem akkor is, amikor már nem csúszik a kevert saláta, nem kell a főzelék, de mégis ennénk egy nagyobb adag zöldséget, gyümölcsöt.

2 nagyobb alma
30 dkg sárgarépa
30 dkg krumpli
1 kis üvegnyi csemegeuborka
30 dkg zöldborsó

2 dl majonéz
3 dl 20%-os tejföl
2 dkg porcukor
2-3 mk mustár
csipetnyi só
frissen őrölt fekete bors

A krumplikat megpucolom, kis kockára vágom, a sárgarépát megpucolom, s apró, kockára emlékeztető darabokra vágom. A krumplit és a sárgarépát egy nagyobb lábasba vagy gőzpárolóba teszem. Hozzáadom a fagyasztott zöldborsót és enyhén sós vízben megfőzöm/megpárolom. Amíg készülnek a zöldségek, addig a csemegeuborkát és a megpucolt, kicsumázott almát is nagyjából a többivel azonos méretű kockára vágom.

A majonézt alaposan kikeverem a tejföllel, hozzáadom a porcukrot, egy kevés sót és egy pici borsot is adok hozzá, majd még egyszer átkeverem, hogy a krém homogénné váljon. A mártáshoz hozzáadom az almát, az uborkát, a krumplit, a sárgarépát és a borsót. Óvatosan, hogy meg ne törjenek a zöldségek, az egészet átforgatom, majd a tálalás előtt, néhány órára a hűtőbe teszem.

Tags: , , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Régi szép emlékek



 
A Csali csárdában úgy 10 éve voltam
először. Amolyan családi hétvégén, a keresztlányom szüleivel. Halat ettünk. Nyár volt, a tó felől kellemes hűs jött
és nekem nagyon tetszett a hely.

Később a férjemnek is megmutattam,
hogy hogyan is kell Solymárnál lekanyarodni, hogy elérjük a
csárdát. Visszajáró vendégek lettünk. Aztán vittük a Nőket
is (hogyan együnk jéghideg halászlevet, féléves babákkal
megspékelve), majd a hely valamiért feledésbe merült.

 

Úgy egy hónapja halra vágytunk.
Családilag. Bennem erősen körvonalazódott egy harcsa halászlé
iránti vágy, A férjem bármikor kapható egy jó kis hekkre,
belsőséges hallére, bármire, a Nők meg alapból imádnak
étterembe járni. Így aztán kellően nekiöltözve bevágódtunk
az autóba és Pilisszentivánig meg se álltunk. A hely semmit se
változott. Átható ételszag, kicsit idejétmúlt dekoráció, a 80
éveket idéző csárda-feeling.

A belső terem tóhoz lehető
legközelebb eső, fűtőtesttel kecsegtető asztalához ültünk.
Testületileg halászlére vágytunk. Főételnek a Nők lazacot
kaptak, mi meg – amíg még van rá lehetőségünk – libamájat.
Szőlőmártással.

A halászlé hibátlan volt. Kellően sűrű,
ízes, színében kifogástalan. A hozzá kínált kenyér is hozta a
kívánt minőséget. Hatalmas szeletekre kanyarított házikenyeret kaptunk.

 

A Nők lazaca finom volt, valami szószt
nyugodt szívvel elviselt volna a fűszervaj mellett/helyett, de ettől függetlenül jó volt A
köretnek felszolgált rizs közepesre sikeredett, de ebben alapvetően én vagyok
rém finnyás.

 

A libamáj viszont valami egészen
fenséges volt. Maga az alapanyag már önmagában megkívánja a kiemelt bánásmódot,
amit a jelek szerint a szakácstól meg is kapott, nem volt gumis,
kellemesen omlott és a tökéletes összhangban volt a szőlőmártással,
valamint a házilag készített krokettekkel.

Ami a hely értékéből levont, az a kissé mufurc pincérünk, valamint az, hogy nem voltak képesek az egy főételt kétfelé tálalni, ehelyett nekem kellett az asztalnál zsonglőrködnöm, hogy Nők adagját elfelezgessem. De ezt is valamelyes kompenzálta a fizetőpincérünk, aki viszont láthatóan gyakorló apuka volt, így nem vette semmibe a lányok szóáradatát, hanem nagyon kedvesen elbeszélgetett velük.

Hétvégére, kirándulás mellé vagy csak úgy magában. 

Csali Csárda, Pilisszentiván

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Jön! Jön! Jön!

Nagy a sürgés-forgás a konyhánkban. Az Úr alkot. Igazi férfias étellel kívánja elkápráztatni a családi hölgykoszorút.

Fotóriport és recept a hét elején várható.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Currys körtekrémleves

Cserke tegnapi VKF kiírása és a mostanában folyvást bennem kavargó kísérletezhetnék eredményeként ma egy új leves született. Nem hiszem, hogy a földön elsőként, csak most, csak itt…de számomra egy klassz bevásárlás alatti tervezgetés, hazafelé tartó álmodozás és konyhában töltött öt perc eredménye. Nyár elején nagy lelkesen meséltem, hogy van új zöldségesünk. Ami mára ingatlanirodává avanzsált. Az okok érthetőek, kivülálló laikusok számára is egyértelmű. A hely sajnos nem az otthonfőző családokról híres, arról nem is beszélve, hogy a frissen szakmát váltott tulajok nem tudták itt tartani a gyakorlott és nagyon jó kereskedő Zsuzsit. Zsuzsinak elege lett és ment. Az üzlet meg szép lassan, alig egy hónap alatt meghalt. Jelenleg festik, hogy méltó legyen a másik két ingatlanirodához, ami a tőszomszédságában van. Én meg neszét vettem, hogy Zsuzsi most a tulajok másik boltjában dolgozik. Ma leellenőriztem és tényleg. Három hét után visszahívták. Most a békási boltot viszi, töretlen lelkesedéssel, szép áruval. Én meg, ha nincs is közel, de hétfőn-szerdán-pénteken át fogok járni Hozzá vásárolni. Ez van. Számít, ha jó a kereskedő.

Currys körtekrémleves (kétszemélyes adag)

1 ek vaj

2 tk curry

1 tk szerecsendió

1 tk gyömbér

3 ek cukor

csipet só

2 dl tejföl

2 vilmoskörte

maréknyi mazsola

A vajat megolvasztom, a curryt egy kicsi megpirítom. A körtéket félbevágom, kikapom a magházukat, majd szépen kockára metélem őket. Rádobtam a currys vajra, megforgatom benne a kockáimat, majd hozzáadom a mazsolát. Picit felengedem,  fűszerezem és addig hagyom főni, amíg a körte félig meg nem puhul és a mazsola is kellőképp felenged. Ezután tejföllel behabarom. Langyosan tálalom.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS