Nagyon jó esténk volt. Anna végülis itthon maradt, így zökkenőmentesen leszállítottam a tortát. De azt hiszem nem fogok belőle rendszert csinálni.
Egy röpke montázs:
Gasztronómiai szempontból az est nem volt kiemelkedő, bár az Európa által fémjelzett torták hozták a nívót és a pogácsa is finom volt.
De a lényeg, hogy jó volt a társaság, remek a hangulat és apa nagyon boldogan és tisztes mennyiségű szajréval tért haza. 
Elkészültem a két tortával. Nem őrültem meg teljesen, de Zsófi váltotta a nővérét, így most ő dögrov, de nem szeretném, ha minden jóból kimaradna (a papájával egyetemben). Így készült egy hatalmas és egy mini torta.
A hatalmasnál a fél adagból kiszabott tölteléket emeltem meg, így most ugyanannyi beltartalommal bír, mint az alaptorta. A kicsit meg fél/fél adagból csináltam, így az is igen tartalmasra sikeredett. Muscovado cukorral készítettem a szirupot. Határozottan jót tett neki.
Már csak az a kérdés, hogy hogyan fogok mindezzel, plusz egy gyerekkel keresztül békávézni a városon. Még szerencse, hogy olyan vagyok, mint Kova úr a mesében, szeretem a kihívásokat.
Ezen a héten kissé ritkásan leszek. Apa, alias Cipa (az apuci után szabadon) 80 éves lesz. Még leírni is furcsa. Az apám. 80.
Igazi lányos apa. Én meg igazi apás lány…voltam. Aztán jött az Élet, jöttek a férfiak. Ő duzzogott, mi meg anyával egymásra hangolódtunk. Azóta kissé visszahúzódóbban nézi az életemet, figyeli a Nőket és ritka alkalmakkor – amikor anyának nem sikerül rekordsebességgel felkapni a telefont, – akkor kicsit elbeszélgetünk a dolgokról. Ahogy mennek. Könyvekről, gondolatokról, ötletekről, a cserebogarak halhatatlanságáról.
Szóval a nagy készülődés jegyében egy hete a múltban élek. Rég elfeledett emlékek kavarognak bennem, gyerekkori érzések…furcsa.
Pénteken testületi ünneplést csapunk. Jönnek apa régi tanítványai, a szűk család, az a kevés barát, aki nem festő.
Mi meg sütünk. Anya még nem osztotta meg a terveit, de én biztos, hogy puncstortával készülök. Annak tavaly is hatalmas sikere volt.
Az egyszervolt gyerek, alig 76 év távlatából:
Apám aforizmái.
Néhány hónapja a mákot is mákkal ettem volna s mostanság úgy tűnik javult az állapotom, de még nem vagyok tünetmentes.
Mert a napokban sütöttem egy kis máktorát. Amivel csak egy nagy bajom van, hogy jelenleg én vagyok az egyetlen, aki eszik belőle. A családom dögrováson lévő tagjai önkéntes éhségsztrájkba kezdtek, egyetlen süteményrajongó lelki társam meg a Muciéknál üdül. Így aztán a torta matuzsálemi korra gyúr és napokig kelleti magát a szemem előtt.
Máktorta
30 dkg darált mák
30 dkg porcukor
10 tojás
10 dkg rétesliszt
30 dkg vaj
1 csomag sütőpor
3 ek rum
1 kk őrölt fahéj
1 kk őrölt szegfűszeg
1 narancs héja
A tojások sárgáját habosra keverem a vajjal és a cukorral. Hozzáadom a szeszt, a sütőporos lisztet és fűszerezem. A fehérjéket kemény habbá verem, majd óvatosan – hogy ne törjem rommá – beleforgatom a tésztába. Végezetül hozzáadom a mákot.
Zsírozott, lisztezett (vagy szilikon) formába öntöm és 190 fokon, 40 perc alatt megsütöm. Amikor kész, kicsit hagyom hűlni, majd kettévágom (ha tortaforma) és házi lekvárral alaposan megtöltöm.
