MIRELLE Atelier

Már néhány hónapja tervbe vettem a júniusi ikres Ötye helyszínéül választott Pastramit. Kíváncsi voltam mit tudnak nyújtani számomra.

Az étteremteszt ITT olvasható.

A Sós helyben az a fantasztikus, hogy nem csak a szállás tiszta, nem csak a személyzet kedves, nem csak a medence klassz, hanem még jól is főznek.

Már tavaly megemlékeztem róla, hogy a német turistahordákat leszámítva az étterem nyújtotta nívó nagyon szerethető volt.

Ez idén sem alakult másképp. Ottlétünk alatt tisztes halvacsorákban volt részünk, én a magam részéről szinte minden este ettem egy-egy szeletnyit a kemencés pizzájukból, Zsófi meg folyamatosan paradicsomon élt. Anna és az apja az összes tengeri herkentyűre lelkesen vetette rá magát. A hölgy előszeretettel ette a kagylót, a rákkal és polippal gazdagított salátákat, a grillezett tonhalat vagy kalamárit, és ehhez csupán egy kevés krumplira és bitang adag friss zöldségre vágyott.

Én a pizzamániámat ellensúlyozandó a halakhoz készített fokhagymás fonnyasztott  spenótot ettem, esténként vadásztam a hihetetlenül finom, fánkra emlékeztető gömböcskéket, reggelen pedig boldog elragadtatással tettem magamévá néhány friss croissant és esetleg egy-két fánkot. S időnként gyártottam magunknak egy mismast, ami sajnálatos módon kevésbé ismert Porecben, mint Rovinjban.

A kínálat egyébként bámulatos. A szállodát kiszolgáló konyharendszer az egész étteremrész alatt húzódik, de köszönhetően a látványkonyhás rendszernek, itt csupán az előkészítés zajlik, a többi mind a kedves vendégek orra előtt készül. Nem is lehet ellenállni az illatoknak.

Anna hozván a szokásos formáját itt is bekérte magát a konyhára, ahol az egy estét épp szakácsként működő szállodaigazgató, Ozren Renko vezetett minket végig, miután a lányokat is befogta, hogy egy rövid ideig lássák el pulykahússal az arra sorjázó német és olasz turistákat.

Ha másért nem is, de a konyháért és annak bőségéért is érdemes visszatérni. Tervezzük is.

Aki érdekel, a szállodáról bővebben : Valamar Luna Active Resort

A múltkori gazpachonknak volt némi előzménye. Méghozzá az, hogy egy kicsit utánaolvasgattam a történetének és magával ragadott – immáron sokadszor – hogy milyen szépen kiolvasható a világtörténelem mellett párhuzamosan futó gasztronómiai történelem.

Mert igen, van ilyen. Nagy történelmi alakok váltak mérföldkövévé egy-egy ételnek. Gondoljunk csak a marengói csatára. A folyékony andalúz saláta esetében két jelentős történelmi alak is szerephez jutott: Kolombusz Kristóf és III. Napóleon felesége, Eugenia de Montijo.

Akit a részletek is érdekelnek ITT olvashatnak egy keveset a gazpacho-ról. 

Tegnap éjjel befutottunk.

A Sós hely hozta a formáját, most már a férjem is tervezi a visszatérést.  A Nők remekül érezték magukat, pedig kibekkeltük a tornádót és az egész Európát magával ragadó hideg az Isztriai félszigetet sem kímélte.

S mégis jól éreztük magunkat. Sokat ettünk, rengeteget sétáltunk, amikor lehetett fürödtünk. Most rendezzük sorainkat, aztán hosszabb beszámolóval jövök.