Helyzet és jelentése

Mostanában kicsit elkalandoztam. Jön a születésnapom, jó az idő, sok a tennivaló. Tervezem a nyarat, készülök a férjem születésnapjára (de psssszt!), egyéb konspirációkban is részt veszek és örökké tanulok. 

Így aztán kicsit kevesebbet főzök, vagy csak néha egyszerűen elfelejtem lefotózni, mint a múlt szombati risotto-t. Pedig életem első autentikus olasz rizsétele egész jó sikerült, mindenkinek ízlett, csak mikor már az utolsó falat is elfogyott, akkor eszméltem rá, hogy elfelejtettem megörökíteni. Kár, így a recepthez kénytelen leszek kölcsönvenni Rossana risottojának képét. Ez van.

Anna gőzerővel kétkerekezik és olyan kérdések izgatják, amire öröm válaszolni. Építészetről, vasbeton szerkezetekről, lascaux-i barlangrajzokról beszélgetünk, utazunk a Google earth-ön. Néha Zsófi is csatlakozik hozzánk, szőke tincsi közül kikémlelve rácsodálkozik arra, amit már legalább fél óra rendíthetetlenül művelünk. 😉

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Kést nektek!

A jómúltkor, amikor Maki késtechnikai óráján jártunk sokan morogtak nekem, hogy lemaradtak. Makinál meghallgatásra talált a morgolódás: újabb órát hirdetett.

Itt a lehetőség, tessék menni!

Május késtechnika óra

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Segítfüzet, a meglepetés

Elkészült! Mondhatni még meleg. 😉

Részletek a Segítsüti blogon

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Rosinante

Lassan egy éve írtam először a helyről. Akkor egy esküvő kapcsán keveredtünk Szigetmonostorra, ahova azóta is folyamatosan visszavágyunk.

Múlt héten családilag leteszteltük a tavaszi étlapot. A Nőknek a sakkozás és a medencében pancsolás volt az igazi élmény, nekem meg az, hogy a fedett, félárnyékos teraszról kissé hunyorogva lestem miféle gazságokon jár a lányaim esze.

Most párjukra akadtak a Nők, egy velük egykorú kisfiú személyében, így
a végén Anna  némileg megfürdött a medencében, ruhástul. De a hely és az étel annyira ellazított, hogy még csak morogni se volt energiám, csak sztoikus nyugalommal kihántottam a Nőt a csuromvizes harisnyájából, zacskót kerítettem a sötétkékre ázott csukájának és nehéz szívvel hazafelé vettük az irány.

Családosoknak,
pároknak, mindenkinek javaslom, hogy menjen, merítkezzen meg a vidéki
vendéglátás legjavában.

ROSINANTE, az Életérzés

(A képet Mobilnak ajánlom. Ő tudja miért…. 😉 )

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS