MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Érdekes. A napokban írtam a nyúlhúsról a Mindmegettén. Tisztes kis vita keveredett belőle. Értem is, meg nem is…

Nyúlhátszín vadasan, vajban sült krumpligombóccal

1 kg nyúl hátfilé

5 sárgarépa

3 fehérrépa

2 ek mustár

sherryecet

1 vöröshagyma

½ pohár tejföl

só

pár szem fekete bors

2 babérlevél

Az egyben hagyott húsokat egy nagyobb lábasba teszem, a karikára vágott zöldséggel, az egészben hagyott, beirdalt hagymával, borssal és a babérlevéllel együtt.

Felöntöm annyi vízzel, ami ellepi, egy kevés ecetet öntök hozzá és  flefedve, takarékon főzöm, nagyjából 3 órát. Ha megpuhult a hús, akkor külön tálba szedem. A zöldségek mellől kipecázom a babérleveleket, a borsot rejtő fűszerlabdát, majd a zöldségeket turmixgéppel összesimítom. A szószt mustárral, tejföllel kiegészítem,  frissen őrölt fekete borssal gazdagítom, majd belefektetem a húst és az egészet mégegyszer átmelegítem.

A szokásos krumpligombóc helyett most vajban sütött krumplifánkokkal kínáltam a vadast.

A krumplifánk tésztája:

25 dkg főtt krumpli

25 finomliszt

1 tojás

2 dkg élesztő

Az ebből gyúrt tésztát dagasztom/kelesztem, majd pihentetem, végezetül nyújtom, szaggatom és bő vajban ropogós aranybarnára sütöm.

Igen, bizony a tavalyi sikerre való tekintettel újra lesz Segítsüti!

Idén 27 blogger süteményeire lehet licitálni, a tavaly már megszokott időpontban, azaz március 30-ától április 2-a éjfélig.

A megnyerhető süteményeket a résztvevő bloggerek március 30-án fogják közé tenni, ezt követi az ádáz licit, aminek eredményeképp született összeget idén a Péterfy és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház koraszülött osztálya kapja.

Aki szeretné az eseményeket követni, esetleg szívesen licitálna s ezzel támogatná ezeket az intézményeket, az regisztráljon a Segítsüti.hu oldalon és ott megteheti.

A mindig friss információkért az esemény weboldala mellett, érdemes a facebook-os  rajongói oldalhoz is csatlakozni.

A középkor óta ismert desszert reneszánszához egy nagy világégés és ez a kis figura vezetett…

A teljes történet a Mindmegettén olvasható.

(kép innen )

Annyira, de annyira várjuk már a nyarat. A Nőkkel reggelente az ohodába menet is tervezzük az idei perzselő napokat, vagy – jobb híján – a múlt nyarak emlékein merengünk.

Anna szerint a tavalyi nyár egyik legemlékezetesebb pillanata a levendulaszüret volt, a Sóshelyen. Így aztán mire szerdán hazaértek az ohodából, egy tisztes nyárszagú torta várta.

Furcsa egy dolog ez a levendula. Először is az eredeti receptben szereplő levendulaadagot megfeleztem, de még így is szellőztetni kellett, amikor sült a tészta. Olyan intenzív illat terjengett a lakásban, ami kis hiján elviselhetetlen volt. Féltem, hogy a sütemény is ilyen karakteresen szekrényillatú lesz, de a szép, jó állagú piskóta már sokkal visszafogottabban, lágyabban illatozott. A végső finomítást és a tökéletes harmóniát a vaníliapettyes tejszínhab adta meg neki.

Levendulás piskóta

1,8 dl tej

7 g levendula

8 dkg vaj

20 dkg cukor

2 tojás

25 dkg finomliszt

sütőpor

só

Tetejére:

2,5 dl habtejszín

3 tk vaníliás cukor

A tejben felfőzöm a levendulát, majd hagyom kihűlni. Amíg hűl, addig kimérem a lisztet, elkeverem a sütőporral, hozzáadom a cukort, elkeverem, majd ebbe teszem a kihűlt tejet, a megolvasztott vajat és a elhabart tojásokat., meg egy csipetnyi sót. A kikevert tésztát szilikon tortaformába töltöm és 165 fokon szép színesre sütöm.