MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Üdvözlet! Ez az első saját WordPress-bejegyzés. Módosítható, vagy törölhető, aztán megkezdhető a honlap tartalommal történő feltöltése!

A közel három hétnyi balkáni kirándulásunk után a naplók beszámolói mellett rengeteg dolog van még, amiről úgy gondolom megérdemel egy külön posztot:

• Ennek az országnak elvárások nélkül, üde lelkülettel kell nekivágni.

• Ez nem az unió, nem ideges, agyonszabályozott életet élnek errefelé, hanem boldogulni próbálnak. Boltot nyitnak, autómosót üzemeltetnek, birkát legeltetnek.

• A helyi henteseknél nincs Köjál, ellenben van birka, frissen, ha kérjük 20 percen belül a tányérunkon illatozva, sült formában.

• A zöldségek nem egyenméretűek és egyenszínűek, ellenben ízesek és viszonylag – legalábbis számunkra – olcsók.

• Furcsa, hogy itt még minden fillérnek örülnek, ha 2 elemet veszel, akkor is kedvesek, nem nyelnek le plusz vagyonokat azért, hogy zacskóba rejtsék midazt, amit náluk vásároltál.

• Szeretnek dohányozni és erre az éttermekben is meg van a lehetőségük. A csapvíz helyett a palackozott forrásvizeiket szabad csak inni, amiből viszont rengeteg van és tényleg finom.

• Sütemények frontján a hozzám hasonlatos, könnyed házi piskótákat szerető ember nem fog magának valót találni, mert errefelé a baklava típusú édességek mellett a rettentően krémes jószágok a menők.

• A kártyával nem nagyon van hol fizetnünk. Eltekintve néhány nemzetközi üzletlánctól, a boltokban és a benzinkutakon is csak készpénzzel lehet fizetni. Ez érvényes azokra a benzinkutakra is, ahol kint van a Visa/MasterCard logó.

• Az országban viszonylag gyakori a rövid ideig tartó áramkimaradás, ezekre a legtöbb apartmanház, üzlet fel van készülve, rengeteg a generátor mindenütt. Zseblámpát vinni javallt.

• A szerpentines utakon nagyon szépen megmunkált síremlékek javítják a kiszakadt szalagkorláttól amúgy is cupfos idegeinket. Az albánok egyébként jó vezetnek, nem bunkók a külföldiekkel és korrekt mód dudálnak, ha előzni készül. Erre jó, ha az ember maga is rászokik. Másik pozitívum, hogy folyamatosan fejlesztik az úthálózatukat, így viszonylag jó minőségű utakon járható be az egész Riviéra.

A cím persze túlzás, de hazudnék, ha azt mondanám nem foglalkoztat napok óta a dolog.

Mennyivel egészségesebb az édesítő a cukornál?

Adható-e egy egészséges, nem cukorbeteg gyereknek?

Mi az a mennyiség, ami még elfogadható ezeknek a kemikáliáknak a fogyasztásából?

Nem jobb-e a gyümölcscukor, agave szirup, rizs szirup használata, vagy az egészséges életmód jegyében a nullkalóriával kecsegtető édesítő a megoldás?

Tényleg fehér méreg a cukor?

Örülnék neki, ha megosztanátok a saját gondolataitokat, mert sokakkal együtt én sem ülök a bölcsek kövén…

Hétfőn a Nők boldogan csaptak le néhány szép cső kukoricára a piacon. Megfőzni nem volt kedvem, inkább valami kíméletesebb módon szerettem volna elkészíteni.

Így aztán kikevertem egy kis fűszervajat.

5 dkg vaj

2 csipet só

1 csokor petrezselyem szára

2 gerezd fokhagyma

A vajat összekevertem a finomra vágott petrezselyemszárral, a szintén kellően felaprított fokhagymával és jól megsóztam. Méretes alufóliát téptem, ráfektettem a megpucolt csövet, ráhalmoztam egy kevés vajat, beleforgattam a fóliába és tepsire raktam.

185 fokon majd egy órát hagytam párolódni.