MIRELLE Atelier

Néha elnézem, hogy a blogomra honnan képesek rátévedni az emberek. Például minden nap van egy római vándorom, akit az utóbbi időben cinkos félmosollyal figyelek.

Mert 20 év után visszatérek egy kicsit az örök városba. Most tartunk az utazás egyik legszebb fázisában: készülünk. Útikönyveket olvasok, weboldalakat böngészek, fórumokba olvasok bele, de nagyon boldog lennék, a ha Ti, kedves erre tévedő olvasók megosztanátok velem a tapasztalataitokat.

Hol van jó pizza? Hol van egy kedves, nem turistarabló kisétterem? Hol igyam meg a szeretett ristrettomat? Merre induljak egy jó fagylaltért?

A válaszaitokat előre is köszönöm!

(kép innen)

Életemben először a férjem vitt el japán étterembe. A mostani Szépvölgyi úti Wasabi felett lévő épület földszintjén üzemelt egy elég nagy étterem. Itt ettem 25 évesen először sushit és váltam örök kétkedővé a mizo levessel kapcsolatban.

Aztán a lányok születésének napján a férjem a nagy sokkra való tekintettel, megvendégelte magát az akkortájt nyílt Wasabiban. Majd képes volt az őrzőn megjelenni igen jóllakottan, elégedetten és hosszan áradozni a helyről, miközben én 24 órás mozdulatlanságra ítélve a karomban tartottam 2 aligórás csecsemőt, hogy le ne essenek az egyszemélyes ágyról, próbáltam nem mozdulni és nem aljasnak tekinteni a lányaim apját.

Aztán a hogy cseperedtek a Nők, úgy szoktunk rá a Wasabira. Mert a néhány hónapos babákkal remekül lehetett félkezes, pálcikás helyen enni, főleg úgy, hogy a csecsemőinket tökéletesen lekötötte a vitrinben rumbázó tányérok ritmikus tánca.

Későbbiekben térítőbe mentünk át: boldog boldogtalant elvonszoltunk a Wasabiba. Általában visszatérő vendégeket neveltünk a barátainkból, akik hálásak voltak érte, hogy az első alkalommal volt, aki “fogta a kezüket”, segített választani és elmagyarázta, hogy mi micsoda.

Épp ezért készítettem a Mindmegettén most megjelent anyagot. Egyfajta sorvezetőt szerettem volna adni, ami mentén bártan nekivághatunk a japán konyhának.

Nincs túl sok fesztivál márciusban, gondolom a nemzeti ünnepnek és a két évszak közötti intervallumnak köszönhetően, de ebben az ínséges időszakban akad néhány jó program.

Márciusi programok a Mindmegettén

A március 13-14 tartandó soproni hétvégén mi is részt fogunk venni, családilag, mert nagyon ígéretesnek tartom a programot és amúgy is régen mozdultunk ki a Nőkkel négyesben.

(kép innen)

A péntek igen érdekesen alakult. Mivel a hétvégén gyerektelenül készültünk a FINOmÁNIA indiai szeánszára, így gondoltam, hogy a lányokat ebéd előtt hazamenekítem az ohodából, hogy a délelőtti fánksütéses programjuk után közösen ebédeljünk, majd kuckolódjunk egy keveset délután.

Így aztán belevetettem magam a multifunkcionális létbe, miszerint telefonáltam/leveleztem/neteztem és főztem. Ja meg persze sütöttem. S mindezt egyszerre.

A délutáni desszertünk alapjait képező receptre a múltkorában találtam rá, amiből kis módosításokkal született a délutáni desszertünk.

Gránátalmás joghurttorta

1 gránátalma

Tészta:

15 dkg vaj

25 dkg cukor

12 dkg rétesliszt

12 dkg finomliszt

25 dkg natúr joghurt

4 tojás

csipetnyi só

Krém:

50 dkg natúr joghurt

1/2 rúd vanília

4 dkg kukoricaliszt

10 dkg cukor

4 tojás sárgája

A tésztánál a vajat habosra keverem a cukorral, majd ebbe jön a tojások sárgája, a joghurt és a lisztek. A tojások fehérjét kemény habbá verem, ezt is a tésztához adom, pici sót is teszek a tésztához, majd egy szilikon tortaformában kisütöm. 180 fokon, nagyjából 30-40 percig.

Amíg sül a tészta, addig elkészítem a krémet. Egy lábasba beleöntöm a joghurtot, ehhez jön a tojások sárgája, majd ebbe keverem bele – immár habverővel- a kukoricalisztet és a cukrot. Miután homogén eleggyé kevertem, közepes lángon, folyamatosan kevergetve főzöm, a felvágott vaníliarúddal együtt. Nem hagyom felforrni, csak addig főzöm, amíg besűrűsödik. Ezután lehúzom a tűzről, tálba vagy dobozba szedem és miután kihűlt, a fridzsiderben tovább hűtöm.

Ha még van időm és a tésztám még nincs kész, akkor nekiveselkedem a gránátalma megpucolásának.

A kész tortát rácsra teszem. Mikor már langyos, akkor tányérra tolom, szeleteket vágok belőle, ezeket megfejelem a kihűlt krémmel és sok-sok gránátalmamaggal pettyezem.