MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A befektetők tudnak valamit. A manapság épp lánykori nevén emlegetett Moszkva tér és a térnek nehezen tekinthető gyalogátkelőcsokor Széna tér környékén sorra nyílnak a kávézók, éttermek.

A mai nap egy újabb reggelizésre alkalmas, elmélkedéshez cseppet szűk, de barátságos és minőségi hellyel gazdagodott a környék. Az “Á table! boulangerie” pékség és bisztró egy személyben. Lehet benne igazi francia alapanyagokból készített, francia pék által megalkotott kenyércsodákat vásárolni, lehet reggelizni, akár croque monsieur-t, akár friss péksüteményt, de napközben (11-től egészen este 10-ig) különféle főételnek beillő fogások közül is lehet válogatni.

A hely maga jól megkomponált. Az enteriőr kiforrott, kellemes, otthonos hangulatot áraszt. Az elmaradhatatlan tükör és a régi fotográfiák megadják a hely jellegét, amihez sokban hozzájárul a halk francia zeneszó és a látványpékségből áradó illat.

Az egyszem utcai ablakba bezsúfolt, anorexiások számára is szűken kétszemélyes asztalhoz letelepedve viszonylag hamar kapom a pultnál korábban megrendelt kávém és süteményem. A szervízkészlet inkább izgalmas, mint funkcionális. A kőkorszaki feelinggel megáldott tál a reggelire kínált szendvicsek, krémek, nagyobb mennyiségek esetén talán értelmezhető, de nekem a péksüteményem dekoratív megjelenítésén kívül csupán bosszúságom támad vele. Az asztal méretéhez túl nagy, főleg, ha esetleg a reggeli mellett el szeretném olvasni a leveleimet, vagy egy újsággal kívánom megfejelni a kávézás örömét.

A kávéscsészék viszont ötletesek és meglepően ergonomikusak. A műrogyasztott műműanyag pohárban szervírozott kávé hibátlan.

A helyet a már 17 éves gyakorlattal rendelkező, szintén az utcában lévő Brunch pékség tulajdonosai jegyzik. Egy olyan szegmens számára kínálnak minőségi pékárut, aki szán rá, anyagilag megengedheti a nem mennyiségi, hanem minőségi fogyasztást és vágyik egy budai helyre, ahol jót reggelizhet, ebédelhet vagy vacsorázhat, ahová betérhet egy süteményre, vagy ahonnan hazavihet egy roppanós baguette.

A sütemény és a tejeskávém ára 940 forint volt. A hely a Retek utcában, a Mammut 1 árnyékában található.

Az eredeti kakaós csigám 2007 óta már bejárta a világot. Akkor sok kísérlet eredményeként született a kelt tésztás, tejszínnel locsolgatott finomság világlátott receptje. A napokban azonban valami másféle tésztára vágytam, valami vajasabb, levelesebb tésztára, kevésbé krémes töltelékre. Így aztán újabb kísérletezés következett, aminek eredményét a hölgyek hamar el is pusztították.

Leveles kakaós csiga

30 dkg finomliszt

2 dkg sikér

2 dl langyos tej

5 g szárított élesztő

1 tojás

4 dkg vaj

csipetnyi só

4 dkg cukor

+ 10 dkg vaj

Krém:

7 dkg cukor

5 dkg vaj

2 ek holland kakaópor

A lisztet átszitálom, majd hozzáadom a sikért s az egészet a kenyérsütő üstjébe borítom. Hozzáadom az élesztőt, a sót és a cukort, majd masinát beindítom, s közben hozzáadom a tojást és a langyos tejet. A második dagasztási szakasznál a tésztához adom az olvasztott vajat is, majd hagyom, hogy a masina kidolgozza a tésztát.

Amikor kész a tészta, ujjnyi vastag négyzetté nyújtom, aminek egyik felét megkenem a 10 dkg vajjal. Ráhajtom a tészta másik felét, majd a kapott tésztatéglalapot félbe hajtom és egy bő fél órára a hűtőbe teszem.

Még kétszer nyújtom, hajtom és hűtöm a tésztát, majd végezetük ujjnyira nyújtom és a kakaós, cukros vajjal egyenletesen megkenem. Szorosan feltekerem, kétujjnyi karikákra vágom. a karikákat sütőpapíros tepsire fektetem és 185 fokos légkeveréses sütőben aranyszínűre sütöm.

Tökéletes tízórai, uzsonna vagy kávékísérő.

Az elmúlt hetek forróságában nem egyszer került asztalra caprese ebéd gyanánt. Maga a gondolat is fájt a 30 fokos lakásban, hogy bármilyen főzést vagy sütést igénylő dolog elkészítésébe fogjak. Így aztán tzatzikit ettünk, hideg gyümölcsleveseket kanalaztunk és caprese-t faltunk.

Most azonban, hogy emberi hőmérsékleten működik a nyár vége, elkészíthettem a caprese sült változatát.

Sült caprese

4 nagyobb, nem túl érett paradicsom

1 csomag minimozzarella

8 tk bazsalikomos pesto

A paradicsomok tetejét levágom, félreteszem. Egy grapefruitkanállal a közepüket kiszedem. Egy teáskanálnyi pestót szétkenek a paradicsom belsejében, majd megtöltöm mozzarellával, végezetül még egy kevés pestót adok hozzá és hetyke kalap gyanánt visszaültetem a paradicsom lemetszett tetejét. 180 fokon addig sütöm, amíg a paradicsom meg nem roggyan és a sajt meg nem olvad benne. Köretként vagy előételként is remek.

Az ősz kezdetén újra téma lett az uzsonna. Valami, amivel várni lehet a Nőket, valami, amit elcsomagolhatok a helyre kis rózsaszín dobozkákba. A szokásos kísérletezős-kalkulálós sütésre a füzetcsomagolások, tisztasági csomag összeállítások, órarend böngészések miatt nem volt időm, így Limaránál néztem körül egy jóféle túrós táska receptért, amin csak itt-ott módosítottam.

Túrós táska

Tészta:

58 dkg finomliszt

2,5 dkg friss élesztő

2 dkg sikér

3,2 dl langyos tej

6 dkg cukor

1 egész tojás

8 dkg olvasztott vaj

csipetnyi só

Töltelék:

50 dkg félzsíros túró

15 dkg aranymazsola

2 tojás

6 dkg vaníliás cukor

A lisztet átszitálom, majd a kenyérsütő üstjébe borítom. Hozzáadom a sikért, a sót, cukrot, az összemorzsolt élesztőt. Bekapcsolom a masinát és lassacskán hozzáöntöm a langyos tejet és a tojást. A második dagasztási fázis alatt hozzáadom az olvasztott vajat, majd hagyom, hogy a tésztát megdagassza/kelessze a masina.

A töltelékhez villával finoman összetöröm a túrót, hozzáadom a tojást, cukrot, egy leheletnyi sót és a mazsolát. Az egészet alaposan átkeverem.

A kész tésztát finoman lisztezett asztalra borítom, ujjnyi vastag téglalapra nyújtom és 10X10-es kockákra metszem. A kockákat kicsit meghúzkodom, majd nagykanálnyi tölteléket teszek a közepére. A sarkokat összefogom s a táskát a sütőpapíros tepsire helyezem.

A tésztát 185 fokos légkeveréses sütőben aranyszínűre sütöm.