Karácsonyi vásárok
A tavalyi nagy sikerre való tekintettel, a Nőkkel idén is ellátogattunk Bécsbe. Igaz, Edömér barátnőm félholt állapotban töltötte a napot (akut gyomorrontás), de becsülettel végig asszisztálta a hatalmas balvárosi sétáinkat, a játékboltban eltöltött órácskát, a Meinl-ben való tobzódásunkat. Mi pedig a tavalyi évnek megfelelően jöttünk-mentünk, ittunk, ettünk, apróságok vásárlásával kényeztettük magunkat, majd a szokásos záróakkordként beültünk a Sacherhoz egy jó kávéra és az elengedhetetlen sacher tortára.
Az egész napos kirándulást aszkéta mód végigélő Edömérrel pedig megbeszéltük, hogy a vész elmúltával majd keresünk egy ideális pesti forgatagot és bepótoljuk az elmaradt közös borozást, evést. Erre hétfőn meg is leltem az ideális helyszínt. A Bazilika előtti téren született vásár gasztrománoknak való hely. Jó ízekkel kecsegtető nevek között válogathat az ember. A Szamos, a Sugar, a Chococo és a Sarki fűszeres mellett még sok kedves ismerős név köszön vissza.
A nagyobb étkezések lebonyolításához viszont számomra a legszimpatikusabbnak a Picanter tűnt. Eleve a stand kialakítása megkülönböztette a többiektől, másrészt a standba rejtett kínálat is igen kedvemre való volt. Mivel kora délelőtti órában vetett arra a jósorsom, a meleg ételekkel még nem volt gyomrom barátkozni, de a hideg sonkatálak már belefértek az időpontba, így aztán egy magyar sajtokkal megrakott sonkatálat kaptam és hozzá egy kis tojáskrémet és padlizsánkrémet, hogy legyen mibe tunkolni a sokmagos baguette szeleteimet.
Átfagyás ellen egy pohárnyi forralt fehérborral fegyverkeztem fel és egy védett zugban nekiláttam a korai ebédemnek, ami kifogástalan volt. A tojáskrém gazdag, a padlizsánkrém ízlésemnek megfelelően fokhagymás volt. A sonkaleheleteket magukban faltam, s mikor átjárt a tél hidege, gyorsan húztam egyet a fehérboromból. Mióta a cider is felkerült a forralt listánkra, egyre inkább elindultam a forralt fehérborok irányába. Nem hiányzik a vörös karcossága, élvezem ahogy a fűszeres, édes bor akadálytalanul áramlik az ereim felé.
A Picanterben tapasztalt minőség meglepő újdonság volt számomra. Néhány évvel ezelőtt a karácsonyi forgatagban egy ehetetlen kolbász után megfogadtam, hogy kihagyom a vásári kosztot. A Picanternél tapasztaltak azonban most új reménnyel töltöttek el, hogy van lehetőség és igény minőséget kínálni az amúgy kevés minőségi áruval kecsegtető vásárokon, jó választékkal és igényességgel felül lehet múlni az utóbbi évek tökipompos áradatát. Persze ehhez mindkét oldal igényességére szükség van. Nem elég, ha a kitelepült étterem szeretne minőséget adni, olyan közönség is kell, aki képes áldozni a minőséggel járó árakra, s vevő a megszokott vásári kínálaton túlmutató ízekre.
Annak, aki karácsonyi hangulatra, jó ízekre, szép vásárra vágyik, javaslom, hogy látogassa meg a Bazilika előtti teret, élvezze a kék fényekbe öltözött fát, a csodás belvárosi díszletet, a jobbnál-jobb portékákat és a végén térjen be a Picanterhez, ha másra nem is, de egy jóféle forralt fehérborra. (Bár a sonkát, a paradicsomos pestos sajtot és a wasabis testvérét vétek kihagyni .)
