MIRELLE Atelier

Mióta a Nők iskolába járnak egyre gyakrabban jutok el a piacra. Ennek persze igen prózai oka van: az alma mater szerencsés közelségben van a békási piachoz, így nem külön kitérő egy-egy bevásárlás. Ezeken a viszonylag gyors portyákon a már megszokott, bevált helyeimre látogatok el. Az arabnál megveszem a rizst, a lencsét, a különféle fűszereket, a 3-4 zöldségesemnél összeszedem a télvége túléléséhez szükséges készleteket és a hentesemnél veszek egy édes pici csirkét.

Régebben nálam a csirke a megtűrt kategóriájú húsok közé tartozott. Ha nem kaptam mást, vagy ha már nagyon hóvégét jelzett a tárcám, akkor vettem belőle és mindig azon agyaltam, hogy mivel próbáljak meg ízt adni a húsnak. Aztán egyszer ráleltem a piac legkisebb hentesüzletére, benne a – hiperek kínálatához képest – szintén mininek számító csirkére és hirtelen felindulásból vettem egyet. Ez a lendület azóta állandósult, s ha csak nincsenek konkrét ételterveim, akkor a piacról mindig  hozok haza egy szép, feltehetően boldog múlttal bíró csirkét. Az elkészítésén nincs mit gondolkodni, nem kell agyonfűszerezni, szaftba rejteni, hogy íze legyen, csupán egy-két fűszerrel kell kiegészíteni és az eredmény így is csodálatos.

A mostani ebédhez is csak keveset maceráltam a csirkét. Egy kisebb vérnarancsba beleszúrtam 10-12 szem szegfűszeget (többet nem, mert nem szerettem volna, ha uralja a madár ízét), majd azt a csirkébe passzíroztam. Ezután a nyakánál meglazítottam a melle bőrét és egy-egy szeletnyi vajat tettem a hús és a bőr közé. Egy kevés morzsolt zsályát is belepakoltam a bőrzsebekbe, majd az állatot kívülről is bekentem (vagy legalábbis megpróbáltam bekenni) vajjal. Végezetül füstölt Maldon sóval megszórtam, grillrácsos tepsire raktam és a 195 fokra előmelegített sütőben aranyszínűre sütöttem.

Köretnek rizst és párolt fehérrépát készítettem.

Kakukkfüves fehérrépa

5-6 közepes fehérrépa

1 dl tejszín

só

2 tk szárított kakukkfű

5 dkg vaj

A répákat megpucolom, ujjnyi karikára vágom. Egy lábasban vajat olvasztok, majd a répát ezen megfuttatom. Ezután ínnyi vízzel felöntöm, ami épp ellepi. Kis sót adok hozzá és puhára főzöm. Mikor már puhul és a leve is kezd elfőni, akkor tejszínnel felöntöm és kakukkfűvel fűszerezem.

Nagyon kellemes, fehér húsokhoz remek köret.

A tegnapi hóesés ellenére a tavasz feltartóztathatatlanul közeleg, magával hozva a jó időt. A jó időtől az embernek kedve támad csavarogni és csavarogni akkor az igazi, ha közben finom falatokra is lelhetünk. Ebből a logikából következik, hogy tavasszal jó dolog fesztiválozni.

A márciusi kínálatot a Mindmegette oldalán olvashatjátok.

A szombati szélviharban itthon maradtunk. Az egy hete itthon raboskodó Nők iskolásat játszottak, a férjem a hetek óta rendetlenkedő netünket próbálta rendbe vágni, én meg az Oscarra várva a kapcsolódó cikkek között kutattam.  Mire eljött a délután mindannyian akut édességhiányban kezdtünk szenvedni. Sütni nem volt kedvem, így Jamie egy már korábban kiszemelt receptjét készítettem el, a walesi scone-t.

A scone egy olyan édes pogácsa, amit az angolok előszeretettel eszegetnek a tejjel felöntött teáik mellé, miközben részletesen kitárgyalják a szintén sok sztereotípiával terhelt időjárásukat. A klasszikus scone-nal szemben a walesiek pogácsájához nincs szükség sütőre, csupán egy száraz serpenyő kell az elkészítéséhez.

Welsh Scone

25 dkg finomliszt

4 dkg vaníliás cukor

csipetnyi só

13 dkg vaj

10 dkg mazsola

1 tk sütőpor

1 tojás

A liszthez hozzáadom a sót, a cukrot és a sütőport. A végén beleteszem a darabokra vágott vajat és elmorzsolom az egészet. A kész morzsához hozzáöntöm a mazsolát és ráütöm a tojást, majd tésztává gyúrom, amit ujjnyira nyújtok, pogácsaszaggatóval kiszaggatom. A “pogácsákat” száraz serpenyőben megsütöm, majd tejszínhabbal és lekvárral kínálom.

Nem szeretem siettetni a dolgokat, de most már minden porcikám a tavaszért kiált. Egyszerűen elég volt ebből a hidegből, unom a téli választékot, a sok ruhát, a fűtést és a bezártságot. Pedig az idő még nem enged, így kénytelen vagyok a téli kínálat felhasználásával valami finomat, zöldet, tavaszcsalogatót készíteni. Ehhez nagyon jó alapanyag az endívia, amiről bővebben a Mindmegette oldalán olvashattok.