MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Meglepően egyszerű, könnyű, hidegen is ehető ételt sütöttem a napokban. Minimális anyagigény, fél órán belüli szintidő és az eredmény egy nagyon finom, ropogós, krémes lepény. Csak javasolni tudom.

Cukkinis lepény

1 csomag leveles tészta

1-2 közepes cukkini

1 tojás

2 dl tejföl

szárított kakukkfű

só

2 marék reszelt sajt

A leveles tésztát gáztepsi méretűre nyújtom, majd sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem. A tejfölhöz hozzáadom a tojást, csöppet sózom és belehintem a kiskanálnyi kakukkfüvet, majd elhabarom. A cukkininek lecsapom a végeit és a maradékot vékonyan felkarikázom. A tésztára ráöntöm a tejfölös krémet, s a cukkinikarikákat katonás sorba rendezve ráfektetem. Picit sózom, majd sajttal megszórom, 180 fokon addig sütöm, amíg szépen meg nem barnul a sajt.

A melegnek köszönhetően mostanában kissé későn vacsorázunk. Egyrészt kevésbé vagyunk éhesek, másrészt a sütőt sem szeretem addig bekapcsolni, amíg a kinti hőmérséklet nem kezd el finoman csökkenni.

Tegnap este kétféle is sült a sütőmben, de most első körben a desszertet mutatnám meg. Nagyon visszafogottan édes, a ribizli ízének utat engedő desszertet készítettem, összesen két szelet vészelte át az éjszakát.

Ribizlis, túrós pite

Tészta:

20 dkg finomliszt

8 dkg vaj

csipetnyi só

1 ek tejföl

Túrókrém:

25 dkg túró

4 tojás sárgája

4 dkg vaníliás cukor

Hab:

1 kis doboznyi ribizli

4 tojás fehérje

6 tk cukor

A vajat a sós liszttel elmorzsolom, majd a tejföllel jól gyúrható tésztává alakítom. Kis időre beteszem a hűtőbe. A ribizlit megmosom, leszárazom, majd papírtörlőre borítom és hagyom, hogy valamelyes leszáradjon. A túrót villával megtöröm, a tojások sárgájával és a cukorral kikeverem.

A tésztát pitetálnyira nyújtom, villával megszurkálom és a 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg el nem kezd színesedni. Akkor kiszedem, a sütőt 140 fokra visszaveszem. A tésztára rásimítom a túrót, majd felverem a tojásfehérjéket a cukorral és a legvégén beleforgatom a ribizlit. Addig sütöm, amíg a hab szépen meg nem színesedik.

Tegnap, amikor a lakás hőmérséklete már a kevéssé barátságos 28 fokon függött, rájöttem, hogy pogácsára vágyom. Semmilyen logikus magyarázat nem volt rá, de addig-addig jár a fejem a pogácsa körül, amíg a konyhában találtam magam, lisztet mérve. Mivel kenyér se volt itthon, így a projekten némi módosítást hajtottam végre, de az eredmény tökéletesen kielégítette mind a péksütemény, mind a pogácsa iránti igényemet, s leginkább a pékségek pogácsáira emlékeztetett.

Pékpogácsa

48 dkg liszt

2 dkg sikér

2 tisztes csipet só

2 tk cukor

7 g élesztő

3 ek tejföl

5 dkg vaj

1,5-1,7 dl langyos víz

2 marék sajt

A szárazanyagokat a kenyérsütő üstjébe szórtam, majd a vajat 2-3 darabra vágva hozzáadtam. Ezután jött a tejföl, majd beindítottam a dagaszt/keleszt funkciót és akkor adtam hozzá a vizet, amikor a tejfölt már bedolgozta a gép. Rugalmas tésztát dagasztattam a masinával, amit nyolc bucira szedtem, finoman átgyúrtam, majd sütőpapíros tepsin 20 percet pihentettem. Végül 1-1 bojtnyi sajtot ültettem a tetejükre és 185 fokon addig sütöttem, amíg a sajt meg nem színesedett. Langyosan, vajjal megkenve ettem.

Múlt héten egy érdekes és klassz délelőttöt töltöttem azzal, hogy megismertem az Electrolux új – főleg konyhai eszközöket felölelő – termékcsaládját, az Inspiration-t. A letisztult, elegáns forma mellett az eszközök megnyerően egyértelműnek tűnő kezelése is tetszett. Persze mindez 21. századi megoldásokkal, így nem csak az esztétikum kapott helyt az új sorozatban, hanem az eszközök kiemelkedő tudással is bírnak.

Az Electrolux hitvallása számomra nagyon szimpatikus. A folyamatos kutatás, a trendek figyelése és azok tudatos alakítása, a háztartási termékeknél olykor háttérbe szoruló formatervezés erősítése, letisztítása az ő elképzelésük szerint mind-mind arra irányul, hogy a  gépeik a felhasználók számára ne csak megoldást, hanem örömet is okozzanak és segítsék a felhasználót az alkotói folyamatban. Ezzel teljes mértékben azonosulni tudok, mert én is szeretem a tárgyaimat és folyamatos szelekcióval próbálom az engem körülölelő teret olyan tárgyakkal megtölteni, amelyeket örömmel használok.

Az elmúlt évtized buborékformát és egyéb organikus motívumokat követő eszközparkja után megnyugtatóan egyszerű a sima vonalvezetésű, az összetartozás jeleként egy bizonyos flow line-t magán viselő kollekció. Semmi erőltetett dinamika, semmi girland, csupán időtálló, minőségi anyagok, s a belőlük áradó nyugalom és harmónia.

Az eszközök nézegetése után, ki is próbálhattuk azokat. Egy – Segal Viktor által vezetett  – közös főzés keretein belül, lehetőségünk nyílt a sütő és az indukciós főzőlap tesztelésére. Az indukciós főzőlap hőmérséklete finom érintéssel könnyedén szabályozható, a sütő gőzölős megoldással, közel száz előre beállított sütési móddal segíti az alkotást és akkor még nem beszéltünk a készülő étel  maghőmérsékletét alapul vevő sütési módról, ahol a sütő lekapcsol, ha az étel pont annyira átsült, amennyire kell. Egy ilyen sütővel azt hiszem én is könnyedén meg tudnék barátkozni. A technikai kivitelezéshez hozzátartozik, hogy az ipari konyhákat is tervező cég sok mindent beépített a séfeknek készített eszközök tudásából a háztartásokba tervezett új gépekbe.

A közösen elkészített ebéd után jóllakottan, elégedetten és konyhatervezve mentem utamra.