Salaam Bombay

Múlt héten, a kánikulát megelőző nyárban egy remek ebéden vettem részt a Table Free és a Lucullus szervezésében. Akik régóta követik a blogot, tudják, hogy elkötelezett csodálója és követője vagyok az indiai konyhának. Nem csak főzöm, hanem sokszor tesztelem is, így igazi öröm volt számomra, hogy egy eddig nem próbált indiai étterembe szólt a meghívás.

Az indiai konyhához Magyarországon valahogy hozzánőtt a füstölőszagú félszuterén enteriőr, amivel ez – az egyébként indiaiak által vezetett – hely végre szakítani tudott. Az utcaszinten lévő étterem európai konyhát sejtető belső kialakítása nagyon kellemes, a falakon lévő dekorációkban ütközik a modern Bombay/Mumbai tengerparti sztrádájának gigantikus látképével a plafonról belógatott szári, s az eklektikus sokszínűséget az étlap autentikus indiai fogásait kiegészítő magyar borkínálat csak fokozza.

Az ételekben azonban nincs semmi fúziós. Az általam kóstolt pácolt húsok hibátlan fűszerezéssel bírtak, a chutneyk tökéletesek voltak és a hagyma pakorát egyszerűen képtelenség volt abbahagyni, annyira jó ízű és ropogós volt.

A különféle curryk gazdagon voltak elkészítve, bár a daal egy kicsit túl híg volt ahhoz, hogy a csodálatos naanra szedve ne csorogjon szerte szét. A pualo rizs meg már a látványával is lenyűgöző volt.

Régen ettem ennyire kiegyenlített minőségű indiai menüsort. A magas nyitás után a folytatás is hozta a kezdeti nívót, egyedül a desszert okozott némi galibát, bár ennek részint én vagyok az oka. A magyar borok mellett az étterem olasz fagylaltokat is kínál és a desszertként kapott fagylaltok számomra a túlédes kategóriába tartoztak. Szívesebben zártam volna egy mangó lassival a menüsort, de ez az egyetlen hiba, amit fel tudok róni.

A fagylalttól eltekintve csak javasolni tudom a helyet. Menjetek, próbáljátok ki, hogy milyen a jó indiai konyha.