Korpás püspökkenyér

A Nők hihetetlen tempóban nőnek. Még nekem is feltűnik, hogy a fésülködésre előállított gyereklány feje egyik napról a másikra magasabbra került és már egyáltalán nem lehet kényelmesen a buksija fölé magasodva copfba húzni a haját.

A növésnek kellemetlen mellékhatása, hogy jómagam folyamatosan megyek össze, a ruháim és a cipőim rettegve ülnek a szekrényben, a Nők ruhái viszont rövid villámlátogatás után a kinőtt kupacot népesítik. S hogy ne csak ruhákban és centikben lássék mindez: annyit esznek, mit a kaszások.

Az még csak hagyján, hogy az ehetetlen és megalázóan kevés menzai ebéd után fél órával már itthon verik a tamtamot az uzsonnáért, de a hétvégi trakták alkalmával sem csillapszik az étvágyuk. Így aztán a tartalmas, a növekedésük szempontjából minden földi jót tartalmazó ebédek után, a felfalt saláta és gyümölcshegyek mellett, a sütemények is terítékre kerülnek.

Hol szofisztikáltabb, több időt és energiát felemésztő példányok, hol gyors éhségcsillapítók, amelyek értékéből nem von le, hogy 10 perc alatt összeállíthatóak és 35 perc alatt pikk-pakk kisülnek.

Korpás gyümölcskenyér

12 dkg rétesliszt

2 ek tönkölybúza korpa

12 dkg vaj

12 dkg cukor

1/2 cs sütőpor

3 tojás

1/2 rúd vanília belseje

5 dkg fehér csokoládé

5 dkg dió

5 dkg mazsola

2 csipetnyi fahéj

A vajat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojásokat és homogén krémmé keverem. A liszthez hozzáadom a sütőport, a vanília kikapart belsejét, beleszórom a mazsolát, a durvára vágott diót, a szintén felszecskázott csokoládét és a korpát. Az egészet átkeverem, majd fokozatosan hozzáadom a vajas krémhez. A tésztát egy sütőpapírral kibélelt formába öntöm és 180 fokon nagyjából 35 perc alatt készre sütöm (tűpróba!).