Házi krémes

Egész egyszerűen nem volt más választásom. A férjem rajong a krémesért, megveti a nosztalgiakrémeseket, annál boldogabb, minél művibb a fellelt példány. Ebben sajnos nem tudtam kedvére tenni, de úgy éreztem, hogy ha gyártok egy közepesen rezgős, tepsinyi házi krémest, az fel fogja tudni venni a versenyt néhány mihaszna bolti vacakkal.

A receptvadászat kezdetén kicsit meghökkentem. Házi krémes címszó alatt a legtöbb recept úgy indult, hogy végy két csomag vaníliás pudingport… Ezeket gyorsan átlapoztam, s inkább olyan recepteket kerestem, ahol tojás és vanília rúd szerepelt a leírásban.

Ok, én is csaltam, mivel úgy terveztem, hogy bolti tésztából fogok dolgozni, de azért a krémnél nem adtam alább. Végül Wiselady receptjét ítéltem jónak, főleg az elégedett kommentek győztek meg arról, hogy a végeredményt nem kiskanállal kell a tepsiből kieszegetni.

Házi krémes

2 csomag friss leveles tészta lap (sütőpapírral göngyölt verzió)

8 db L-XL méretű tojás

10-10 dkg cukor

2 dkg porzselatin

1 rúdnyi vanília

7 dkg finomliszt

1 tk biológiai ecet

0,5 l tej

A tésztát egy sütőpapíros gáztepsire fektetem, letakarom egy másik sütőpapírral és egy másik gáztepsivel lenyomatolom. Ebben a satuban szorított állapotában 200 fokon sütöm nagyjából 25-30 percig, amíg szép arany színe nem lesz. Ezt a másik tésztával is megismétlem. A tésztákat recés, kenyérvágásra való késsel a krémesnek szánt tepsi méretére vágom, az egyiket rögvest az aljába is teszem, a másikat egyforma kockára vágom (ezek lesznek a krémestetők).

A tojásokat szétválasztom. A sárgáját és 10 dkg cukrot a robotgép keverőtáljába teszek és gyönyörű, világossárga habot kérek a Philips géptől (igen, parancsszóra megcsinálja, de ha nincs ilyen masina vagy hasonló, akkor egy kézi habverő, s néhány percnyi kitartás is meghozza a kívánt eredményt), majd a habhoz adom a zselatinnal elkevert lisztet és azt is alaposan eldolgoztatom vele.

Ezután a krémet egy nagyobb lábasba borítom, a robotgép üstjét elmosom és beleöntöm a tojásfehérjét, majd félreteszem. A tojássárgájához apránként hozzáadom a tejet, amit habverővel finoman beledolgozok, majd innentől kezdve alapvetően folyamatosan keverem, figyelve, hogy hogyan melegszik fel, s kezd el besűrűsödni. Cukorhőmérővel vagy maghőmérővel a hőfokát is érdemes figyelemmel kísérni, az okosok szerint akkor jó, ha eléri a 80-85 fokot. Felforrnia semmiképp nem szabad, hiszen akkor kicsapódik a fehérje és a krém helyett egy nem túl esztétikus, túrós valami lesz a végeredmény.

Amikor már majdnem jó a krém, akkor a robotgépet ráveszem, hogy készítse el a tojáshabot, amihez út közben hozzáadom a ecetet (amikor már szép, fehér habnak tűnik), majd kis idővel később a kikapart vaníliamagoktól illatos és pöttyös 10 dekányi cukor is mehet bele.

Amikor kész a hab és már kellően sűrű és forró a sárga krém, akkor a krémet egy nagy üstbe teszem, majd a habot apránként hozzáadom és a krémeket habverővel óvatosan, de határozottan összeforgatom. A krémet habkártyával vagy szilikon lapáttal a leveles tésztával bélelt tepsibe simítom, majd a kockára vágott tésztákat elrendezem a tetején.

Néhány órára a hűtőbe teszem.