MIRELLE Atelier

Erre jött rá néhány éve Mattheisen Mária, aki azóta juice terapeutává képezte magát és folyamatosan kutatja, keresi, hogy a préselt gyümölcsök és zöldségek hogyan működnek a legjobban együtt, milyen párosokban találni meg az ízek és a hatóanyagok tökéletes kombinációját, hogy minél jobban segítsék a szervezetünk működését.

Sokan az életmódváltáskor csak azt tudják, hogy melyek azok az élelmiszerek, alapanyagok, amelyeknek búcsút kell inteniük, de sok esetben azzal nincsenek tisztában, hogy ezek helyett milyen tápanyagokkal, alapanyagokkal kell feltölteniük a kamrájukat és szervezetüket.

A tanácsadóként dolgozó Mária ügyfelei, barátai kérésének eleget téve most már nem csak kész termékek formájában mutatja meg az életmódváltás egy igen finom, iható útját, hanem könyvben írja le, hogy a feldolgozni kívánt alapanyagokból hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet, milyen variációkban szolgálják leginkább az egészségünket.

JUICE, amire a tested vágyik

A könyvből megtudhatjuk, hogy a frissen préselt, gazdag tápértékű levekkel sokszor egy-egy étkezés is helyettesíthető. A hőkezelés nélkül készített levek nagy előnye, hogy élő anyagot tartalmaznak, azaz aktív enzimeket, pigmenteket és ásványi anyagokat, vitaminokat kapunk a fogyasztásukkal. A levek feldolgozottsági foka azonban kellően magas ahhoz, hogy ne terheljék meg feleslegesen a gyomrot, így a bennük található tápanyag hamar eljuthat a szervezetünk megfelelő sejtjeihez.

Az üde, friss szemléletű, gyakorlatban is jól alkalmazható könyv valóban nagy segítséget nyújthat azok számára, akik a juice-ok, préselt levek, gyümölcsök és zöldségek világán át keresik az utat az életmódjuk alakításához, megváltoztatásához.

Most, hogy szépen lassan minden tavaszba fordul, hajlamosak vagyunk tempósan megtagadni a tél, a kora tavasz szezonális zöldségeit, amelyek ezekben a kissé ínségesebb hónapokban kitartottak mellettünk, gazdag választékukból szemezve tehettük változatossá az asztalra kerülő fogásainkat.

A Tavaszváró Mini SVÉT nekik mondott tegnap tisztességes köszönetet, még egyszer tányérra téve őket, megmutatván a nagyközönségnek, hogy nem csak a primőrökben rejlik a varázslat, hanem ezekben a téli zöldségekben is.

A Mini SVÉT tényleg mini volt, de választékában igen gazdag, teljes kínálattal várta a Rosinante-ba érkezőket. A jelenlévő éttermek olyan fogásokkal érkeztek, amelyek szépen kiegészítették egymást, és ha kellő odafigyeléssel és a hirtelen feltörő impulzusvásárlások pillanatnyi elnyomásával képesek voltunk egy nagy étlapként kezelni a választékot, akkor nagyon szép íveket húzhattunk fel belőle.

Banálisan hangozhat, de a Viator, a Rosinante, a Macok, A Kistücsök, a Nomád és Szabi, a pék kínálta fogásokból mindannyian összeállíthattunk a magunk kedvenc ételsorát.

A tavaszvárás nem csak a téli-kora tavaszi zöldségek előtti főhajtásban nyilvánult meg, a Szentendrei-sziget már valóban készül a tavaszra, az üde zöld földek mellett a melengető napsütés, a levegőben bizsergő, vibráló hangulat kicsalta a vendégeket a levegőre. Mi is egy kerti pad mellett döntöttünk, miután végigpásztáztuk a kínálatot, és beszereztük az első, bemelegítő fogásokat.

A Rosinante harcsatepertője szép felütés volt, friss, omlós, után nagyon jól illett a ügyesen újragondolt vietnámi leves, amely az egri Macokból érkezett. Amíg a család a levessel indította az ételsort, én engedtem a szabad asszociáció és az impulzus erejének, egyszerűen muszáj volt belekóstolnom Szabi fánkjaiba, amelyek közül most egy mangós-maracujás lekvárral gazdagon megpakolt szépséggel léptem ki a kertbe, valamint egy jóféle tortellinivel, amelyhez kápiás zöldségszószt kínált, és egy szépséges lardo hullámmal tetőzte be mindezt.

Itt azért kissé megpihentünk, éreztük a késztetést, de tudtuk, hogy az idő nekünk dolgozik, a nosztalgia lágy hullámaira ülve beszélgettünk a kertben, miközben Zsófi emésztette, hogy számára kevéssé ismerős emberek is elhűlve állapítják meg, hogy mekkorát nőtt. Bizony, ez a ház tanúja volt, ahogy az ohodás nők iskolaéretté cseperedtek.

Az időutazással tarkított pihenő után újult erővel vágtunk bele a kóstolásba, jöhetett a Nomád pofapörköltje a hibátlan mustárszósszal, kipróbálásra került a rendkívül mutatós, mozaikos gombapástétom, amivel a Kistücsök járult hozzá a napunkhoz, majd a tokhal is terítékre került, és mivel rendes ettünk, így Jahni László egy falatnyi tökmagos süteménnyel is megvendégelt.

Kezdtem igen elégedett lenni, innen már csak a desszerteknek jutott hely, azaz Zsófi szerzett magának – a régi idők emlékezetére – egy adagnyi rántott húst sült krumplival a Rosinante portájáról, miközben én a pannonhalmi Pausa levendulás millefeuille szeletének és a Rosinante házi aranygaluskájának tesztelésébe fogtam, miközben Imre bácsival beszélgettünk egy nagyot. Ez a beszélgetés tette számomra valóban teljessé a Rosinanteban töltött néhány óránkat.

A következő, már egyáltalán nem mini SVÉT, a Hú!SVÉT  áprilisban érkezik Palkonyára, figyeljétek jól a regisztrációt, mert biztos, hogy pillanatok alatt be fog telni, hisz ki hagyna ki egy ilyen élményt.   

Mondhatnám, hogy azóta hiszek az állatkísérletektől mentes testápolásban és sminkekben, mióta Cucu és Bolyhos velünk él, hiszen a nyulak sajnos fő elszenvedői a minket kiszolgáló szépségipar legjavának, de hazudnék. Nagyjából a kilencvenes évek óta használok állatkíséret-mentes termékeket, és azóta is ezeket részesítem előnyben.

Ezért is örültem külön a MÁDARA megkeresésének, hiszen már alapból összekacsintottunk: a nyulaknak pont nálunk, a nappaliban van a legjobb helyük, nem laborokban. A MÁDARA sem ma kezdte ezt a vonalat, már több mint tíz éve készít és fejleszt természetes, vegán, a lett erdők-mezők legjavát hasznosító, állatkísérlet-mentes minőségi kozmetikumokat, pontosan tudja, hogy mire van szükség a ragyogó, szép bőr eléréséhez.

Zsófival két jól elkülöníthető, de aktív korosztályt képviselünk: a márka mindkettőnket meg tudott szólítani.

Most azonban valami teljesen újjal jelentkezett: megalkotta a makeup kollekcióját, amely – ahogy már a márkától megszokhattuk – 100%-ban vegán, állatkísérletek nélkül megalkotott és nagyon trendi.

Az eseményen született is rögvest egy vegán-vagány smink.

Ugyanis attól, hogy természetes, etikus forrásból származó alapanyagokat használó termékcsaládról van szó, nem szabad abba a hibába esnünk, hogy azt feltételezzük: unalmas, visszafogott portékákkal állunk szemben.

A korábbi vonalukban is volt már olyan arcápoló, ami jó előfutára volt ennek a vonalnak, egy olyan termék, ahol a vevők visszajelzéseiből tudták, hogy van igény, lenne igény makeup termékekre is.

A MÁDARA MAKEUP kollekciója finom ásványi pigmentekkel, organikus növényi kivonatokkal, hyaluronsavval, C- és E-vitamin tartalommal, legmagasabb minőségű olajokkal és fixálókkal nem csak optikailag teszi szebbé az arcbőrt, hanem ápolja, táplálja is azt, ami számomra rendkívül fontos, mivel próbálom óvni a bőrömet, nem szeretem feláldozni egy-egy kiadósabb smink okán.

Ízléses, igényes installáció.

Most már bizonyíthatóan tartunk a tavasz, a nyár felé, hajnalban madárdal üdvözöl, délben a kék égre nézek, és az olasz utunkat tervezem. Ebben a lélekemelő hangulatban a lehető legjobb dolog elugrani Nápolyba, és enni egy olyan igazi, egyszerűségében tökéletes pizzát. Zsófival így is tettünk, a hét elején felkutattuk a belvárosi dzsungel csendjében megbújó új Digó éttermet. A Digó már nem ismeretlen számomra, a pizzájuk a Szigetes élményeim dobogós helyezettje lett egy átmulatott éjszakán, azaz tudtam, hogy mire vállalkozom, amikor felkerekedtem pizzát enni a lánnyal.

A Kazinczy utcai üzlet hangulata nagyon kellemes, jók a fények, szép az épület architektúrája, ügyes a berendezés, ami a dél-olasz egyszerűség egy igen minőségi olvasata, csodálatos petrolkék bárszékekkel tarkítva, amelyek azonnal a szívemhez nőttek.

Egyszerű, de barátságos beltér

A hosszúkás teret azonban nem a székek, sem az aranyfénybe vont falak nem uralják, a fókusz egészen mélyen található: a pult mögött aranyló hatalmas kemence adja a tér gyújtópontját, ez az az origó, ahonnan minden indul, és ahová minden visszatér.

Nem könnyű a választás

Miután kényelembe helyeztük magunkat, és megállapítottuk, hogy éhesebbek vagyunk, mint gondoltuk, nem vacakoltunk sokat, átnéztük a rövid, de velős étlapot, és a nyolc pizza közül nagy nehézségek árán választottunk. Én a megszokott irányba mozdultam, azt a pizzát kértem, amit a legjobban szeretek, és amely az étteremteszteknél is a leghasznosabb: Margheritát, amelyből itt egy igazi D.O.P. változatot kínáltak, azaz nem csak a tészta mibenléte emlékeztet a klasszikus nápolyi tésztára, hanem pont azokból az alapanyagokból kerül előállításra, mintha Campagna-ban enném éppen. A San Marzano paradicsom, a bivalytejből készített mozzarella, a pecorino, a bazsalikom és az olívaolaj alkotta feltétnél számomra nincs kedvesebb. Itt nem lehet trükközni, a Margherita megmutatja a pizza valódi mibenlétét, mindenféle extra figyelemelterelés helyett a cucina povera fegyvertárával nyűgöz le. Ha lenyűgöz. A Digóban tudták, hogy milyen út vezet a szívemhez.

Készül a pizzám

Zsófi már irányba kalandozott, nála a sokévnyi gombátlan lét után most kialakult egy fixáció: a korábbi közellenségből kedvelt és visszatapsolt alapanyag lett, így a sonkás pizza helyett mostanság a gomba és sonka kombináció vált nyerővé. Ennek értelmében, és a személyzet rugalmasságának köszönhetően ő a Salsiccia és gomba pizza egy variánsát kapta, ahol a salsiccia, azaz a chiantival ízesített kolbász helyett pármai sonka hullámokkal tarkított gombás pizza érkezett, amely fior di latte mozzarellával, konfitált koktélparadicsommal vált teljessé, fűszerei pedig a kakukkfű és a fokhagyma voltak.

Zsófi pizzája is sütésre kész

A feltétek mellett azért a tésztáról is kell ejteni néhány szót. Bár a magyarok edukációja az utóbbi 10 évben egész nagyot ugrott pizza fronton, a vékony tészta megismerése és elfogadása után a 90 másodperc alatt megsülő, levegőbuborékokkal sűrűn tarkított, hosszú kelesztésű nápolyi tésztát még meg kell érteniük. A rusztikusságában tökéletes alap ugyanis messze más, mint amit végre elkezdtek olasz pizzaként ismerni és tisztelni. Itt nincsenek azok a sima, roppanós szélek, a pontosan méretre szabott keretek, itt egy nagy szakértelemmel, minőségi olasz alapanyagokból előállított tészta van, amit csak igen kis mértékben szabad holmi feltétekkel megzavarni.

Nem esett messze az alma a fájától: azaz fotózunk, azután eszünk. :D

De az eredmény – jó pizzaiolo, jó alapok esetén – frenetikus. Ennek ékes példája a Digóban kínált pizza, amelyek mellé széles italválaszték társul, köztük házi szörpök, limonádék, és nagyon kellemes igazi olasz kávé (semmi cicó, jó crema). A közeljövőben desszertfront is várható változás, bár a magunk részéről, a pizza és a kávé után már csak néhány nyugszékre vágytunk, hogy az olasz ízekkel a szánkban álmodozhassunk a nyárról, ami ha lassan is, de egyszer csak eljő.