MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A hétvégénk a Balatonon telt, a barátainknál, akik mindig remek vendéglátással fogadnak minket. Gondoltam egy adag sütivel én is hozzájárulok a kínálathoz. Az eredeti terveim között egy klasszikus barackos pite szerepelt, de aztán kezembe akadt egy fél kilónyi túró és éreztem, hogy ő is a pitébe vágyik. Az eredmény felülmúlta az elképzeléseimet, nagyon tempósan kivégeztük a barackos-túrós süteményt, amelyet szerintem még máskor meg fogok sütni.

Barackos-túrós pite

4-5 db közepes őszibarack

Tészta:

4 db tojás

15 dkg barna cukor

25 dkg finomliszt

1,2 dl tej

0,8 dl étolaj

1 csomag sütőpor

Túrókrém:

15 dkg cukor

50 dkg félzsíros túró

2 db tojás

1 db kezeletlen narancs héja

3 ek. búzadara

A tojásokat a keverőtálba felütöm, hozzáadom a cukrot és azzal nagyon szép világos krémmé habosítom. Ebbe keverem bele a sütőporral eldolgozott lisztet, majd az olajjal és a tejjel lazítom a krémet.

Amíg felverem – pontosabban a robotgép felveri – a tésztához a cukros tojást, addig a túrót egy nagyobb tálba teszem, villával finoman megtöröm, majd hozzáadom az elhabart tojásokat, azzal is eldolgozom, végül a cukorral, a darával és a narancshéjjal szintén alaposan elkeverem.

A kész tésztát sütőpapírral bélelt nagyobb tepsibe öntöm, abban elsimítom, a túrót kanállal ráhalmozom, végül az apró kockára vágott őszibarackkal alaposan megszórom, azokat egy kicsit a túrós masszába bele is nyomkodom. Aki éretlenebb, savanyúbb barackkal dolgozik, az egy kevés barna cukorral meg is hintheti a tetejét, mielőtt a 200 fokra előmelegített sütőbe tolja a tésztát. Egészen addig sütöm, amíg a barackok között is szépen megszínesedik az itt-ott feltörekvő tészta.

Ez a nyarunk most itt, helyben zajlik. Elején kicsit szokatlan volt, hogy június közepén nem indultunk neki a nagyvilágnak, de mostanra – a karantén alatt felvett slow living tempóval élve – már teljesen jól belesimultunk egy eddig ismeretlen városi létbe. A felfedezősbe. Ahol nem az újonnan nyílt helyek varázsa számít csupán, hanem turistaszemmel közlekedve fedezzük fel azt, ami eddig is a miénk volt, maximum nem tudtunk róla, vagy nagyvonalúan átengedtük másnak, a világ utazóinak.

Most azonban újra birtokon belül vagyunk, lehetőségünk van meglelni az új helyeinket, vagy visszatérni oda, ahol már egyszer-kétszer jól éreztük magunkat. Ilyen helyszín a 360 Bar, ahol télidőben jártunk a Nőkkel, nagy megelégedésünkre szolgáltak az igluk, boldogan ücsörögtünk a fűtött mikrokozmoszunkban a város felett, ettünk, beszélgettünk, élveztük a helyet.

Tegnap visszatértünk. A viszontlátás öröméhez pazar panoráma társult, ragyogó napsütéssel, finom falatokkal és ütős, nyárra hangolt koktélokkal.

A 360 Bar-élmény azonban nem áll meg a panoráma nyújtotta hatásnál, nem elégszik meg a koktélokkal, hanem olyan tartalommal töltik meg a rendelkezésre álló tetőt, amelyért önmagáért is érdemes ide eljönni.

A bár tulajdonosai a zenei kínálatot igen erősre tervezik, az ismertebb DJ-k és tematikus zenei estek, programok mellett hazai zenészek örömzenélésére, jammelésére is érkezhetünk, ami talán a legjobban passzol egy nyári, kültéri laza estéhez.

A gasztronómiai kínálatot szintén tematikus programokkal kívánják tovább bővíteni, minden vasárnap BBQ Sunday Daytime party-t szerveznek, ahol más és más BBQ-ban járatos séf kreálmányai kerülnek majd a rácsra, és a vendégek tányérjára. A kulturális programok rajongóinak még egy meglepetéssel készül a 360 Bar, mostantól feltörekvő fiatal művészek művei is megtekinthetők majd a kiállítótérként szintén üzemelő tetőteraszon.

A polihisztor lét ellenére a 360 Bar természetesen megőrizte eredeti arculatát, a széles italkínálat most is a hely gerincét képzi, a szezonális signature koktélok megkerülhetetlen elemei a kínálatnak. Az idei koktéllap egyik biztos befutója, a Summer of ‘69 névre hallgató ital, amelynek alapját a whisky adja, amit narancs squeezzel, birsalma lekvárral, vanília sziruppal, citrommal és egy kis rozmaringgal bolondítanak meg. A proseccóval felhúzott Hot Mess szintén szép karrier előtt áll, a vodka alapú koktélt – a prosecco mellett – citrommal, málnával és eperrel fűszerezik. A terjedelmes koktéllista elemei közül kiemelném még a vodka alapú maracujás Walking on Sunshine névre keresztelt koktélt, illetve a gin-aperol párost alapul vevő 360 Highlife kreációt, amelyet eper, grapefruit tonic tesz teljessé.

Nekem személy szerint a szezon kínálatából a Deep Dive ízlett a legjobban, a gin alapú italban a bodzaszörp mellett citromlé, uborka és kakukkfű jutott szerephez. Izgalmas, üde párosítás, nincs is jobb, mint egy vagy két ilyet kortyolgatva ücsörögni a belváros felett, nézni a kibomló panorámát, szemrevételezni a város tetejét, figyelni a budai hegyek mögött lebukó napot, és hallgatni az adott este zenei kínálatát.

Az évszakok változását mindig remekül le lehet követni abból, hogy éppen mit iszom. Ahogy előkerül az esti tea, azzal a lendülettel készülhetünk a fűtési szezonra, és ahogy átállok a magában fogyasztott lungo-ra, vagy a jéggel szervírozott espresso-ra, ott meg egyértelmű, hogy lehet tisztíttatni a klímát, érkezik a kánikula.

Ez idén se volt másként, ahogy a Nespresso újranyitott butikjaiban megjelentek a jegeskávékra optimalizált kapszulák, már álltam is be a sorba, hogy meglegyen a betevő kávéalapom. Igaz, én nem cifráztam túl, a lágyabb pörkölésű, savas, picit citrusos ízzel bíró kávét leginkább jéggel vagy nagyon hideg tejjel ittam, de jött Márkosi Balázs, valamint egy hatalmas csomag a Nespesso-tól, és egy nagyon klassz online kurzus keretében rögvest két igazán különleges jeges kávés ital – vagy inkább nevezzük koktél – készítését sajátíthattam el.

Balázs a Nespresso kávék szakértője nem egyedül alkotta meg ezeket az italokat, hanem a Hotsy Totsy bártendereivel együtt keresték meg azokat a hűsítő ízeket, harmóniákat, amitől ezek az italok olyanok lettek, amilyenek. A friss zöldfűszerek használatának én nagyon örültem, kifejezetten híve vagyok a sok gyógynövénynek a mindennapjainkban, és miért is ne kerülhetne belőlük néhány a kávénkba is. Az ízek mellett a látvány is lenyűgöző volt, a saját konyháimban, a magam eszközeivel pikk-pakk olyan szépséges kávékoktélt rittyentette, hogy öröm volt nézni.

A recepteket megnézhetitek az Mirelle insta- és facebook oldalán, de ha úgy kényelmesebb, akkor innen is elleshetitek.

BERRY ME!

Hozzávalók:

• 1 Nespresso Freddo Delicato kávékapszula (40ml)
• 3 nagy méretű jégkocka (3 x 30 g)
• 15 ml limelé
• 10 ml cukorszirup
• 20 ml fekete áfonyalé
• 10 ml Monin feketeribizli szirup (opcionális)
• 100 ml bodzás vagy klasszikus indian tonic
• friss bazsalikom, menta vagy bátrabbaknak koriander
• lime szeletek

Elkészítés:

Az egyik fűszernövényt finoman megtörve megkenjük a pohár belsejét, majd a pohárba tesszük. Ezután feltöltünk jéggel egy poharat, majd hozzáadjuk a gyümölcsleveket és a szirupokat. Felöntjük tonikkal, majd az italból kilógó jégre elkészítjük a kávét, amit ezután mentalevéllel/bazsalikommal vagy korianderrel és lime-mal díszítünk.

TAKE YOUR TIME

Hozzávalók:

• 1 Nespresso Freddo Intenso (40 ml) – kávéhangsúlyosabb italhoz 2 kapszulából 25-25 ml
• 3 nagy méretű jégkocka (3 x 30 g)
• 150 ml kakukkfüves mandulaital
• 20 ml Monin sós karamell szirup
• friss kakukkfű
• vajkaramella

Elkészítés: 

Megtöltünk egy poharat jéggel, majd felöntjük kakukkfüves mandulatejjel és sós karamell sziruppal. Ezután elkészítjük a kávét, és az ital tetejére csorgatjuk. Végül jöhet az ital dísze, a kakukkfű és a tört vajkaramella. Ezeket igény szerint kicsit megégethetjük, a kellemes illatok hozzáadnak a teljesebb érzékszervi élményhez.

Kakukkfüves mandulaital elkészítése: 500 ml hideg mandulaitalban egy maréknyi friss kakukkfüvet áztatunk legalább 4 órán át.

A klímaváltozás most talán az egyik legsürgetőbb dolog, amiről csak beszélhetünk. Számomra nagyon érzékeny téma ez, hiszen az én létező vagy nem létező jövőmet érinti a helyzet. A családommal már nagyon régen átálltunk a szelektív szemétgyűjtésre, a maradék ételek kreatív felhasználásra, kisebb mértékű vásárlásokra, és amikor csak tehetjük zöldebb módon tesszük azt. Ez alatt értem azt, hogy mindig van nálunk vászontáska, a ruháink többsége újrahasznosított anyagokból készült,vagy éppen használtan vettük. Ez a minimum, amit tehetünk.

Nagyon örültem Jonathan Safran Foer Globális öngyilkosság könyvének, hiszen a témával amúgy is sokat foglalkozom. Az író már az első oldalakon előidézte AZT az érzést. Az érzést, amikor nem tudsz másra gondolni csak arra, mennyit kell még változtatnod. Van ebben az érzésben valami lázadó is, és nem tudom miért, szeretem azt gondolni, hogy az, hogy legalább minimális szinten teszünk a klímaváltozás gyorsasága ellen az természetes. De sajnos nem az. Nem ebbe születtünk, nem így neveltek, és nem jön magától. Elhatározás kell hozzá.

A 84 éves nagymamám egészen decemberig nem gyűjtött szelektíven, csak halmozta a műanyag zacskóba gyűjtött zacskóit, és nem is tudta ez mekkora probléma. Aztán felkértek az iskolában, hogy beszéljek egy kicsit erről, nagy büszkén meséltem neki, hogy mekkora megtiszteltetésként ért, hogy beszélhetek a témáról az egész kerület előtt. Ezzel a dicsekvéssel indult köztünk egy kvázi vita, arról mit és hogyan kéne tennünk. Azt hiszem nyertem. Következő látogatásomnál meglepve tapasztaltam, hogy a zacskós zacskó felszámolódott és két újabb tároló jelent meg a kukája mellett. Pont ezt éreztem akkor is és most is, hogy amit eddig tettem jó, de nem elég. 

Az író, Jonathan Safran Foer is ezeket a pillanatit osztja meg velünk, belátást nyerünk az életébe. Olvashatunk a haldokló nagymamájáról, a fiairól és az előző könyvének sikereiről. Arról, mennyit is változtatott emberek húsfogyasztásán az a könyv, hogy neki miben lett más az élete. Ott is ez az érzés adta az embereknek az elhatározást, hogy kicsit kevesebb állati termékeket fogyasszanak, ha fogyasztanak. 

Még soha nem hasonlítottam a globális felmelegedést a háborúhoz, pedig micsoda párhuzam! A könyvben gyakran találkozunk azzal, hogy az író összehasonlítja, a mostani helyzetünket a történelemmel. Bele sem gondoltam, mennyire hasonló. Mindenki része volt a háborúnak. A katonákon kívül a család is része volt, akik otthon voltak és lekapcsolták a lámpákat, bedeszkáztak az ablakokat. Ennek is mindenki a része, annyi a különbség, hogy kevésbé látványos. Nincsenek szirénák, amik emlékeztetnének arra, hogy gond van. 

Ez a könyv sziréna lehet sokak számára.

(Szerző: Hildebrand Celina Anna)