Ezen a nyáron a városban töltött minőségi pillanatokkal töltekeztünk. Amiből szerencsére bőven akadt. Újra felfedeztük a várost, más szemüvegen át néztünk nem csak az épületekre, a műemlékeinkre, hanem a budapesti éttermeket, cukrászdákat is újult erővel leltük meg, keresvén azokat a helyeket, ahol kicsit kiszakadhatunk a hétköznapokból.
A nyárzáró héten is egy igazán kellemes élményben volt részünk, a zsidó negyed szívében található aprócska téren rábukkantunk a Mátka bisztróra, ahol boldogan töltöttük a fél délutánunkat.
Ebédelni érkeztünk, előzetes tervek nélkül, pusztán annyi információval rendelkezve, amennyit Anna megosztott velem, miszerint a neten már többször belefutott ebbe a helybe, neki nagyon tetszik az enteriőr és mutatósnak tűnnek az ételek is.
Innen indultunk.
Az enteriőr valóban magával ragadó, részletgazdag, de nem zsúfolt, nincs vásári hangulata, látszik, hogy gondos döntések során került minden kiegészítő a helyére. Az egész helynek van egy kellemes eklektikus légköre, de ez nem pulzál, nem zsizseg, hanem valami egészen meglepő módon szerveződik egységbe, és biztosít nyugodt hátteret a konyhának.
Amely javarészt magyar fogásokra épül, pontosabban magyar alapanyagokkal dolgozik, készít emblematikus fogásokat, felhasznál a régióban kedvelt konyhai technológiákat, élvezi a monarchia gasztronómiája adta tág kereteket és jó keresztmetszetét kínálja annak, amit a magyar vendégek örömmel választanak egy étteremben.
Ez persze koránt sem véletlen, hiszen a karantén időszaka alatt az étterem a kiszállításoknak köszönhetően első kézből kapott visszajelzést a magyar vendégkörétől, a rendelések alapján nem volt nehéz felállítani egy olyan top 10-es listát, amiben nincs tévedés, ezekkel az ételekkel bármelyik vendég csak boldog lehet.
A nyári étlap már ez alapján a „közvélemény kutatás” alapján állt össze, a könnyed nyárias fogásokat a házi felmérés adta biztonságban alkották egy szezonális étlappá. Ami tömör, de nem túl rövid, minden betérőnek tartogat valamit, és ami a belvárosi éttermek esetében egyenesen szokatlan: nagy adagokat ad asztalra.
Nyárvégi pózőrködés koktéllal
Annával egy könnyed felütés (levendulás házi limonádé, Anna szerint a szezon legjobbja, és a ház egyedi gin tonic variációja) után egy az italok mellé választható, de előételként is remekül funkcionáló kétszemélyes hummusz tál mellett döntöttünk. A sok zöldséggel, friss pitával kínált kencék közül Anna számára a pesztós lett a befutó, én a céklás krémet szerettem nagyon, a borsócsírával, friss uborkával együtt rendkívül üdítően hatott.
Munkában a Z-generáció, születik az insta story
Amíg a párafüggöny mögött bujkáló téren figyeltük a szikrázó napsütést, valahogy el is fogyott minden előlünk, és jöhettek a főételeink. Annával kapcsolatban már az étlap olvastakor nem voltak kétségeim: kacsát fog rendelni. Ahol ugyanis kacsamell van az étlapon, ott a gyerek agyban lefékez, a menü többi elemét abban a pillanatban elengedi, és már csak arra tud gondolni, hogy hátha úgy készítik el ezt a húst, ahogy ő szereti.
Korai éveiben, a Rosinante mesterszakácsai mellett felnőve volt lehetősége megtanulni, ráérezni arra, hogy mi az a minőség, az a készítési mód, ahol egy a kényes alapanyag a maga teljességében meg tud mutatkozni. Az ő véleménye szerint a pihentetett rosé kacsánál nincs tökéletesebb, de a Mátkában, Domján Richárd séf szuvidált kacsája most ebben egy picit megingatta. Az omlós, rostjaira eső, szaftos kacsához kakukkfüves, kápiás sűrű jus társult, illetve egy nagyobb adag roppanósra grillezett zöldség.
Tisztes, hibátlan fogás
Én – Annához hasonlóan – szintén leblokkoltam, nálam a főzelék szó volt az, aminél megakadt a szemem, és úgy döntöttem, ez a nyári nap pont egy krémes zöldborsófőzelékre hivatott, amihez szokatlan, de tetszetős módon rántott fogasfilé ajánlott az étlap.
Az elém táruló látvány igazolta döntésem jogosságát, a zöldborsótextúrákkal gazdagon megspékelt, mentával finoman ízesített, önmagával sűrített, thermomix-en átengedett főzelék beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, a roppanós bundájú hal jó kiegészítése volt ennek az ételnek, tökéletesen passzolt hozzá.
Borsó, borsó, borsó. Pazar színek és textúrák.
A fogások mérete és a nyári meleg viszont megakadályozott minket abban, hogy a kiszemelt túrógombócokkal is közelebbi ismeretséget kössünk, még jó, hogy a figyelmes szervizzel az elején megbeszéltük, hogy a desszert rendelése az a gyomorkapacitásunknak megfelelően alakul majd. Így csak egy jó presszókávéval nyugtáztam az ebédet, majd Annával lassan útnak indultunk, hogy járjunk egyet a délutáni fényekbe öltözött belvárosban.
