Kalas Györgyi – Pavlova kisasszony és a dobostorta

Kalas Györgyi jó nyomon jár, a tavalyi gyerekeknek szóló gasztrotörténeti könyve után megszületett a második kötet, amely nem csak az első felvonás olvasótáborát vonzza majd magához, hanem minden édesszájú felnőttre is számíthat.

A gasztrotörténet, gasztrotörténelem fantasztikus és gazdag téma, szinte végeláthatatlan, mert akárhova nyúlunk izgalmas alapanyagok, elragadó személyiségek és a nagy betűs Történelem bukkan a felszínre.

A gasztronómia édes története nagyon szerethető, könnyen elmagyarázható és jól mesélhető, bár nem feltétlen a realitás talaján mozgó eredettörténetben gazdag. A mesék azonban mindig közelebb visznek a dolgok megismeréséhez, így nem kérdőjelezzük meg a fánk születésének történetét, a budapesti vagy épp bécsi pékek törökökkel való szembenállásának tényét, nem firtatjuk, hogy Új-Zéland vagy Ausztrália birtokol-e egy bizonyos receptet, hanem boldogan hiszünk mindabban, ami a mi kultúrtörténetünknek is szerves részét képezi.

Györgyi pedig ezeket meséli, gördülékenyen, tényekkel tarkítva, szerethetően, bár szülőként esti olvasásra kevéssé javasolt, ha csak nem bírunk vasakarattal vagy nem egy hízókúra kellős közepén vagyunk. Azaz Pavlova kisasszony és a dobostorta inkább a nyugalmas uzsonnaidőkre való, a desszert előtti pillanatokra, amikor minden lehetőség adott megolvasni az épp asztalra kerülő sütemény történetét, vagy akár közösen – a könyv végén felsorakoztatott receptek alapján – a kedvenc süteményeink egyikét megsütni.