Bár egész évben folyamatosan gyújtok egyik könyvről a másikra, a nyári szünet környékén egyszerűen elővesz a kamaszkori nyarak emléke, amikor hónapokon át hol a szobámban, hol a Rudas teraszán olvastam. A nyár nekem egyet jelent a végtelen hosszú olvasással, azzal az utazásélménnyel, amit a regények, könyvek nyújtanak, és ez ma sincs másképp.
Az idei szezonra az alábbiakkal készültem:
Beh Mariann – Fűszermesék – Kalandozások a fűszernövények varázslatos világában (BOOOK Kiadó)
Beh Mariann korábbi könyveit is örömmel forgattam, szeretem, amikor valaki mélyen ért valamihez és a tudását képes – közérthetően – átadni a laikusok számára. A Fűszermesék most egy másik korosztálynak szól, de a cél ugyanaz. A gyerekek számára szóló gasztronómiai könyvek a leghasznosabbak, ha úgy és az szerepel benne, ami a későbbi tudatos fogyasztói létet megalapozza. Kíváncsian várom Mariann milyen „hangszerekhez nyúl”, hogy a fűszernövények édes, gazdag dallamát ennek az érzékeny korosztálynak eljátssza.
A Fűszermesék két testvérpár – Mati és Lori, valamint Ella és Rozi – egymáshoz tett nyári utazásának történetéről szól, amelyet különleges fűszernövények és a felhasználásukkal készített finomságok illata leng be. Miközben a négy barát felejthetetlen napokat tölt egymással, fontos dolgokat tanulnak meg a fűszernövények és ehető virágok varázslatos világáról: például hogyan lehet távol tartani a vakondot barátságos módon kedvenc növényeinktől, hogyan készíthetünk egyszerűen sebgyógyító körömvirág-krémet, mely növények érzik jól magukat cserepekben vagy, hogy milyen növény a kerti sarkantyúka és a sáfrányos szeklice. Ebben a könyvben még a főszereplők kedvencei is egy-egy növény nevét viselik: Fahéj és Füge is részesei a kalandoknak! S ha kedvet kaptál egy kis kertészkedésre, a könyv végén informatív fűszernövény-kisokos segít megvalósítani álmaid kiskertjét.
Elle Cosimano – Finlay Donovan bedobja magát (Agave Könyvek)
Finlay az első kötettel költözött be az otthonunkba. Könnyed, kedves, szórakoztató csetléseit jóleső élmény volt olvasni eddig is, úgy érzem a nyári idényben szintén örömet fog okozni.
Pasik. Pelusok. És persze pisztolygolyók. Ki mondta, hogy az egyedülálló anyák nem tudnak bulizni?
Finlay Donovan korábban is ült már nyakig a frászban – elvégre egy személyben írónő és a gyerekeit egyedül nevelő anyuka, aki számos hihetetlen oknál fogva különös tehetséggel szed ki bármiből és bárhonnan vérfoltokat -, de ilyennel még neki se volt eddig dolga. Miután bébiszitter-bűntársával, Veróval “véletlenül” legyaláztak egy szalonból “kölcsönvett” luxusautót, miközben Finlay volt férjének életét mentették meg, az orosz maffia gálánsan átvállalja a tartozásukat. És ezzel Finlay a nevezett maffia adósává válik. A börtöncellából is professzionálisan működő maffiavezér, Feliks feladatot ad neki: egy bérgyilkost kell megtalálnia, mielőtt még a rendőrség a nyomára bukkanna. A gond csak az, hogy a bérgyilkos talán maga is rendőr. Tiszta szerencse, hogy Nick, a dögös zsaru éppen ekkorra időzíti a civilek számára szervezett rendőrakadémiai hetet, így Finlay és Vero itt találja meg az ideális elvonulási lehetőséget Feliks és a vészesen közelgő kéziratleadási határidő kettős nyomása alól. Miközben úgy tesznek, mintha elmerülnének a lőfegyveroktatás és helyszínelési gyakorlatok – no meg a csábító nyomozóval végzett testközeli anyaggyűjtés – szépségeiben, igazából tiszta erőből azon vannak, hogy kiszimatolják, ki is a valódi bűnöző, hogy ezzel megszabaduljanak a maffia szorításából. És közben persze rutinosan kerülik el a rájuk leselkedőket, Vero múltjának felbukkanó árnyait, és birkóznak meg a szülői lét hétköznapi kihívásaival.
Carlos Ruiz Zafón – A köd városa (Európa Könyvkiadó)
Carlos Ruiz Zafónnak köszönhetem, hogy ma már egészen másképp tekintek Barcelonára. Mindig is szerettem a kortárs spanyol irodalmat, de Zafón megbabonázott, az Angyali játszmával egy életre behúzott a maga dark goth világába, amiben – valljuk be – jó elsüllyedni. Rettentően sajnálom, hogy rendkívül fiatalon, három éve itt hagyott minket, végtelen mennyiségben tudnám olvasni a fájóan szép történeteit. Novelláiból született most A köd városa, amelyet lassan és nagyon alaposan fogok olvasni, afféle bonbonként fogyasztva, hogy minél tovább tartson.
A köd városa novellái a négy regényből álló Elfeledett Könyvek Temetője irodalmi világát bővítik tovább a sajnos idejekorán elhunyt világhírű szerző elképzelése és tervei alapján: egy-egy szereplő eddig ismeretlen vonásait tárják fel, beavatnak a legendás könyvtár keletkezésének történetébe, az elbeszélések légköre, témái és motívumai is mind ismerősek lesznek a regényfolyam olvasói számára. Ahogy újdonságokkal sem fukarkodnak, s belépőként szolgálhatnak a spanyol író lenyűgöző, kísértetjárta, ellenállhatatlan látomásába – egyszersmind a rejtélyes, időtlen, párás-ködös Barcelona lakóinak életébe. Ez a kötet több mint pusztán elbeszélések gyűjteménye! A köd városa a maga teljességében mutatja be Carlos Ruiz Zafón összetéveszthetetlen írói világát, akár a fejlődésregény, a horror, a thriller vagy a romantikus szerelmi történet műfajában kalandozik – és ahogy tisztelettel fejet hajt nagy irodalmi elődje, Cervantes előtt.
Dajan Tiago-Stankovic – A Nílus színe – A kiszmet regénye (Európa Könyvkiadó)
Kamaszkorom óta van egy kiadó, akinek mindig kérdés nélkül hiszek, az az Európa. A Vidám Könyvek sorozattal elhozták nekem Durrell és Wodehouse könyveit, majd később nekik köszönhettem Updike munkásságát, megismertettek Vargas Llosa műveivel és alapvetően, amire ráütötték az emblematikus logójukat, azzal nem jártam rosszul. Az Európánál ezért könnyedén megyek ma is borítóra, hiszek nekik és hagyom magam meglepni. A Nílus színe is így került a nyári kínálatba.
A mesés Kelet – ha tudod a varázsigét, akár Ali Baba barlangja is megnyílik előtted. A ’70-es évek elején a családjával Amerikából Kairóba érkező művészettörténész Arnának végül több évtizedes egyiptomi kalandja során igencsak változatos, sokszor küzdelmes sors jut osztályrészül, mire a mindenhol jelen lévő sivatagi homok alatt sikerül – a végzet (kiszmet) által vezérelve – a valódi kincsre rálelnie. Vallástalan fehér nőként kell helytállnia az Ezeregyéjszaka dzsinnjeit sem nélkülöző, fantasztikus hiedelmekkel és szokásokkal teli, a nyomornegyedeket és a dúsgazdag kiváltságosok palotáit egyaránt magába foglaló, mindvégig idegen, muszlim arab metropoliszban. A félelmet és szabályokat nem ismerő taxisok, baksisért kezüket nyújtó utcai kéregetők, a házak felügyeletét ellátó núbiai boábok, szemétből és szemétben élő zabalinok bazári rengetegében oázisként tűnik fel számára a Nílus közrefogta sziget Zamalek városrészében működő kis antikvárium. Ahol a fáraók hagyatékán túl az élet csodás történeteivel is megismerteti a régiségkereskedő Koszta.
Celeste Ng – Hiányzó szívünk (Európa Könyvkiadó)
Celesre Ng Kis tüzek mindenütt című regényét nagyon szerettem. Nehezen tudnám megfogalmazni, hogy mi vonzott benne annyira és tartott benne a kisvárosi életet, a társadalmi osztályok áthághatatlanságát olyan jól példázó művében, de nagyon tetszett a stílusa, a könyv ritmusa, a karakterábrázolás. Jókor olvastam, jó helyen. A most megjelent új regénye kapcsán egyértelmű volt, hogy az írónő is a nyaramat fogja gazdagítani.
Madár tizenkét éves kisfiú. Egyetemi oktatóból könyvtári alkalmazottá lefokozott, megtört apjával tengődnek egy kollégiumi szobában. Az anyja három éve elhagyta őket. Madár nem tudja, miért, és hogy hová tűnt. Ám egyszer csak levelet kap: rajzolt macskák sokaságát rejti a boríték. Az anya üzent neki – s a fiú a rejtély nyomába ered: meg kell találnia az édesanyját és meg kell tudnia, miért menekült el a családjától. Nem könnyű feladat, mivel az Egyesült Államokban a hazafiság jegyében különösen éber szemmel figyelik az ázsiai származású polgárokat – a velük szembeni atrocitások mindennaposak, sok esetben, törvénnyel szentesítve még a gyermekeiket is elszakítják a szüleiktől, nehogy “az amerikai kultúra” csorbát szenvedjen. Madár költő anyja, Margaret pedig kínai bevándorlók gyermeke – verseinek sorai ráadásul jelmondatokká váltak a tüntetések transzparensein. A Hiányzó szívünk a szeretet és a gyűlölet regénye – lírai kitárulkozás a szülő-gyerek kapcsolatról, a világ bámulatra méltó mesés csodáiról, egyben dermesztő kortárs valóságkép a mesterségesen generált társadalmi feszültségekről, gyűlöletpropagandáról, emberiességünk elvesztéséről.
Joanna Quinn – A Bálnacsont színház (21. Század Kiadó)
Az angolszász kortárs irodalomban nem nehéz gyöngyszemekre bukkanni és valamiért a könyv kapcsán kifejezetten jó rezgéseket érzek. A terjedelmes könyvben nagy és szép ívű történetet sejtek, rendkívül kíváncsi vagyok, hogy milyen élményt kínál majd.
Angliában, 1928-ban a robajló hullámok egy éjjel bálnát sodortak a partra. Amit a tenger partra vet, az törvény szerint a király tulajdona, de a tizenkét éves árva, Cristabel Seagrave ezt másként gondolja. Csatlakozik hozzá két Digby és Flossie, akikkel együtt nő fel, illetve egy festőművész, aki látogatóban éppen náluk időzik – együtt alapítanak színházat a csontváz bordakosarában. A Bálnacsont színház lesz az a hely, ahol Cristabel menedékre lel erélytelen nevelőszülei és a bántóan éles házitanítók elől, az a hely, ahol a képzelete bármit életre hívhat.
Miközben Cristabel erős akaratú fiatal nővé cseperedik, Angliát apránként maga alá gyűrik a második világháború borzalmai. Digby és ő is brit titkosügynökök lesznek, külön-külön küldetéseken vesznek rész Franciaországban, amelyet a nácik uralmuk alá hajtottak – mint kiderül, voltaképpen ügynöknek lenni sem más, mint színházi alakítás, csak éppen veszélyesebb, ráadásul azzal fenyeget, hogy szétszakítja a családi kötelékeket.
Gabrielle Zevin – Egy könyvmoly regényes élete (Magnólia Kiadó)
Ennél a könyvnél egyértelműen a fülszöveg adta meg a lökést, amiért a nyári listára került, a könyvüzletek, antikváriumok sajátságos tulajdonosaival, lakóival mindig is egyfajta sorsközösséget éreztem (enyhe irigységgel vegyesen), nem volt kérdés, hogy utánajárunk Fikry életének.
A. J. Fikry, a kiégett könyvesboltos nehéz éveket tudhat maga mögött: meghalt a felesége; az üzlete rosszabbul megy, mint valaha; ráadásul ellopták tőle legnagyobb értékét is, egy Poe verseket tartalmazó ritka kötetet. Idővel elfordul az emberektől, és még a könyvei sem nyújtanak számára vigaszt, mert a rohamosan változó világra emlékeztetik. Egy váratlan esemény folytán viszont kénytelen lesz újrakezdeni az életét, mert egy kislányról is gondoskodnia kell. A mogorva és életunt férfi hamarosan más szemmel néz a világra, igaz barátokra lel, újra szerelmes lesz, a könyvesboltja pedig a kisváros nyüzsgő központjává alakul át. Gabrielle Zevin jó humorérzékkel megírt, varázslatos regénye tisztelgés a könyvek világa előtt, szerelmes levél arról, miért szeretünk olvasni és miért zárunk bizonyos embereket a szívünkbe. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akiknek a könyvek a legjobb barátai és azoknak, akik hisznek abban, hogy “senki sem különálló sziget”.
