A Centrállal elég régóta vagyunk közeli ismerősei egymásnak. Afféle baráti viszonyt ápolunk, ahol soha nincs hátraarc, de lazán akadnak benne 5-6 éves szünetek, ami nem jelenti azt, hogy ne ott vennénk fel a fonalat, ahol egykor elengedtük. A Centrál a húszas éveim elején lett törzskávéházam, ahova rendszeresen betértem inni, enni, ide szerveztem a megbeszéléseimet és […]
A brunch lelke a nagyvonalúság. Az a fajta megengedés, amibe belefér, hogy későn reggelizzünk, fajsúlyos témák boncolgatása nélkül, felszínesen fecsegve, nevetgélve, pezsgőt vagy épp kakaót kortyolgatva édes falatokat vagy nagy adag, akár főételnek is beillő meleg vagy hideg reggeliket falatozva térjünk át észrevétlen a délelőttből a délutánba. A brunch éppen ezért nem reggeli. Semmi köze […]
Az utóbbi évtized erősen kedvez a brunch műfajának, s mivel ez egy nagyon megengedő és szerethető stílusa az étkezésnek, ezért az iránta való lelkesedésünk azóta is töretlen. Hiszen ki ne szeretne laza időkorlátok között, könnyed, látványos, szerethető fogásokat enni? A brunch – a maga engedékenységének köszönhetően – rendkívül széles spektrumon mozog, mivel minden kultúra és […]
A Keksz keresve sem találhatott volna jobb helyet, a magyar és nemzetközi ifjúsági találkozók színterén, a Madách tér és a Gozsdu határolta vidéken mindenki ismeri és szereti. Itt ad találkát egymásnak számos baráti társaság, jönnek a hostelek éhes vendégei, a várost felfedező utazók itt gyűjtenek erőt egy-egy kiadós reggelivel, brunch-csal, és a hétvégék hosszan elnyúló […]
