MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A karantén alatt úgy alakult, hogy a beadandó dolgozatok egy részét én írtam. Nem volt munka, a kreatív energiáimat csak a főzésben és a terasz adjusztálásában tudtam kiélni, így jól jött, ha valamelyik tanár esszét kért a gyerekektől egy-egy témakörben, amit ők boldog rutinnal passzoltak le. Így keveredett elém a „Melyik korban élnél?” feladat, amire rövid gondolkodás után meg is írtam a veretes választ, miszerint kizárólag most, főleg nőként és most sem mindegy, hogy hol, hogy ne csak a modern orvostudomány áldásaira támaszkodva érjem meg a felnőtt kort, hanem jogaim és lehetőségeim is legyenek.

Maggie O’Farrell könyve elképesztően fáj. Egy olyan, idealizált világ fonákját mutatja meg, amelynek a csapdájába én is gyakorta beleesem, hiszen ki ne rajongana a reneszánsz Firenzéért, ne istenítené a Medici családot, nem vizionálna hozzá egy idilli nemesi létet, amelyben minden ott sűrűsödik, amit a toszkán létezés csodájaként évente egyszer két hétben megpróbálunk megélni. Lucrezia, Cosimo de’ Medici harmadik számú lánya azonban nem ebben a napsütötte idillben él. Értékes árucikk, amelyet – testvéreivel együtt – hét lakat alatt őriznek, hiszen általa tovább erősíthető a hercegség, értékes alkuk köttethetnek. Lucré gyermekévei ebben a szigorban telnek, ami ellen annak ellenére lázad, hogy nem ismer mást, de a benne rejlő szellem szabadulni vágyik, a nyughatatlan vágyait végül a festészetben éli ki, miniatúráiban világok bomlanak ki, olyanok, amelyek megélésre pont az ő társadalmi szintjén lenne lehetőség, olyanok, amelyet ő, a Signoria tornya alatt soha meg nem él.

Ebből a rabságból egy véletlennek köszönhetően egy másik járomba cseppen, a gyereklány szemén át látott világot felváltja a gyermeki ara rácsodálkozása, amelybe annyi minden vegyül, a hit, a veleszületett bölcsesség, a szolgálók közt megtanult, megtapasztalt valóság morzsái. Olyan, mintha egy folyamatosan forgó kaleidoszkópon keresztül néznénk együtt Lucreziával az életét, testetlenül lebegve Ferrara tájai felett. Maggie O’Farrell könyve szépségesen megírt, fájó felkiáltójel mindannyiunk számára, legyen szó a múlt magasztosításáról vagy épp a jelen társadalmi változásairól, a nők mostani helyzetéről.

Bár lassan már a saját kertünk terményeit élvezhetjük, de addig is, amíg a lédús paradicsomok, a roppanós uborkák, az illatos, ízes paprikák vagy épp a faszénre kívánkozó padlizsánok a hazai termelőktől kerülnek a boltok polcaira, jó tudni, hogy szezonon kívül is van lehetőségünk magas minőségben megvásárolni mindezt.

Amíg mi fázósan álmodunk a nyárról, addig Krétán ilyen boldogan terem a vegyszermentes paradicsom

Kréta ugyanis erre a csodára képes, amíg mi fűtünk, fázunk, és a napsütést reméljük, addig náluk a csodás mediterrán klímán, minden beérik, megterem.

Számtalan fajtát termesztenek, csak győzzünk belőlük válogatni

Az Európai Unióval közösen életre hívott Mediterranean Combo  program részeként, áprilisi krétai túránk legfontosabb eleme volt, hogy találkozzunk azokkal a helyi termelőkkel, akik összekapaszkodva, egymást segítve, a legrövidebb ellátási láncokat létrehozva törekszenek arra, hogy a krétai éghajlaton, az európai szezonon kívül beérő, csodálatos zöldségeik és gyümölcseink a mi asztalunkra is eljussanak.

Érdemes a boltokban lévő dobozokról is informálódni, meg ugye az ár mellett ott szerepel a származási hely is, azt is javasolt megnézni, amikor gyümölcsöt, zöldséget választunk!

Öröm volt nézni azt a szervezettséget, ahogy a szövetkezetek tagjai megteremtik a piacra lépésük lehetőségeit, ügyelve arra, hogy ne csak a nagy területekkel rendelkező tagjaik jussanak lehetőséghez, hanem akár a kisebb földeken gazdálkodók, családi birtokot vivők is.

Minden szövetkezetben komoly minőségellenőrzés zajlik, hogy csak a legszebb, hibátlan termékek utazzanak el hozzánk.

A szövetkezetek többféle módon kerülhetnek a piacra, vagy ahol a szövetkezet tárgyal a vevővel és állapodik meg, van ahol pedig a vevő és az eladó között a szövetkezet csupán az aukciós ház szerepét tölti be, azaz közvetíti az árut, biztosítja annak a minőségét. Mindkét módszer abszolút működőképes, mind a szigeten, mind az országon és Európán belül így jutnak el a krétai termények a nevesebb kiskereskedelmi láncok polcaira.

Illatos zöldpaprikák, szállításra készen.

Sokszor nem is sejtjük vagy gondoljuk, hogy tényleg a termelőtől két lépés távolságban vagyunk csupán, mikor a téli hónapokban szemrevételezzük a mosolygós, érett paradicsomokat és a többi zöldséget.

A fényes padlizsánokból csodás krémeket készíthetünk vagy meg is tölthetjük őket, ahogy errefelé divat, sok darált hússal és nem kevés sajttal.

Pedig most láttuk, ahogy a családi gazdaságokban gondoskodnak az üvegházban növő, ízes, színes koktélparadicsomokról, ahogy a szövetkezetben egységes csomagolást kap a sokféle birtokról érkező termény, ahogy egyszer csak árúvá válik és már úton is van, hogy a mi általunk látogatott üzletek polcain várjon ránk.

Görög vendéglátóink azt is elárulták, hogy a kisebb, keményebb uborkákat válasszuk, ha valóban jó tzatzikit és görög salátát szeretnénk készíteni.

De Kréta nem akar versenyezni a hazai termékekkel. Amikor nálunk is beáll a nyár és termőre fordulnak a zöldségeink, Kréta megpihen és jó vendéglátóhoz híven a turizmusába forgatja bele a terményeit, ügyelve arra, hogy a helyi éttermekben és boltokban is a magas minőségű krétai alapanyagokkal találkozzanak a turisták.

Már tavaly volt időm egy hosszabbat mélázni a múlton, a minőségi felújításon és a letisztult kivitelezésen, amikor egy esőbe hajló májusi délelőtt néhány órát a Kozmo hotel előtt töltöttem, afféle rajongói státuszban, a Maneskin tagjaira várva. Az épülethez érve derült ki számomra, hogy a világsztárok által választott hotel egyike azon telefonközpontoknak, TC-knek, ahol mint távközlési tanácsadó, a Telekom (lánykori nevén Matáv) jóvoltából többször megfordultam. Emlékeimben felrémlett a grandiózus lépcsőház, a visszhang, az egész épületből áradó robusztus elegancia.

Idén már nem csak a külsőt tekintve nosztalgiáztam, Feith Attila szezonális étlapjának bemutatójára érkezve alaposan bejártam az épületet és persze teszteltem a konyhát. A Kozmo 2021-ben, a világjárvány kellős közepén nyitott. A spanyol tulajdonosok ekkor már hosszú évek óta birtokolták a műemlékvédelem alatt álló épületet, amelyet nem csak értő gonddal felújítottak, modernizáltak és az új tartalomnak megfelelően átalakítottak, hanem közben meg is őrizték a lehető legtöbbet abból, ami ennek az épületnek az eredeti méltóságából, funkciójából fakad.

Az öt csillagos luxushotelben a legmegkapóbb a tér érzete. Mindenütt, a szobákban, az étteremben egyszerűen jó érezni, hogy lélegzethez jut az ember. Mint kiderült, ez tudatos döntés volt a tulajdonosok részéről, nem maximalizálták a szobaszámot, sokkal inkább törekedtek a térérzet megtartására.

Ha nem is feltétlen szállóvendégként, de a spa kényelmét élvező látogatóként vagy az étterem vendégeként mindenképp érdemes a Kozmo szolgáltatásait igénybe venni. A 2021-es nyitás óta Feith Attila séf neve fémjelzi a konyhát, az ő ötleteinek, elgondolásainak és a tulajdonosi kör elképzeléseinek közös metszete a nem túl hosszú, de jól szerkesztett étlap, amelyen a nemzetközi konyha kedvencei és a magyar konyha klasszikusai remekül megférnek egymás mellett.

A számunkra kínált ízelítőben is megjelent ez a kettősség, a humusz és a cézársaláta mellett ott várt ránk a libamáj is. Minden fogásban tetten érhető volt Attila elképesztő szaktudása és gazdag szakmai múltja, az ügyesen átfogalmazott tételekben az alapanyagok kerültek a főszerepbe, kevés sallanggal, „mellébeszélés” nélkül.

A főfogások esetében is a világtérképről válogathattunk, lehetett kérni egy jó bécsi borjút, kerülhetett az asztalra igazi olaszos paszta, egy a világ bármely pontján jelesre vizsgázó medium steak vagy épp a Hazai Ízek koncepcióhoz igazodó gulyás, amely sokkal közelebb állt egy jó pörkölthöz, mint a gulyásleveshez és ez nem csak az esztétikumát emelte, hanem valóban javára vált a fogásnak. Omlós hús érkezett a tányérra, vastag jus-vel, pont elégséges zöldséggel körítve.

Desszertfronton igényes tányérdesszert-választékból szemezhettünk, az Earl Grey teával ízesített, bergamottal illatosított millefeuille mellett a túróból készített panna cotta alapon nyugvó Rákóczi túróson át egészen a francia csokoládétortáig.

A nyári időszakban az árnyas belső teraszon is lehet étkezni, télen pedig a Bistro Étterem mellett grandiózus lépcsősor tetején, a második emeleten található Kozmo Étterembe ülhetünk be vacsorázni.

Vannak dolgok, amibe nem szívesen gondolunk bele. Afféle láthatatlan falakat építünk, sokszor nem is tudatosan, minden hátsó szándék nélkül, védve magunkat egy fájónak tűnő valóságtól, amiben az a legjobb, hogy nem a miénk.

Pedig lehetne. Kevésen múlik, hogy egy nő számára mi adatik meg. A menstruációs szegénység pont ilyen téma, amely nagyon sokakat érint, mégis a lehető legkevesebb nyilvánosságot kapja, hiszen olyan intim problémákat feszeget és olyan, sok szempontból kellemetlen szociális hiányosságokra mutat rá, amit törvényalkotó és a fogyasztók egy része legszívesebben nem vesz észre.

Szerencsére vannak cégek, vállalatok, akik nem csak felfigyelnek a problémára, hanem arra egyfajta megoldást is kínálnak, és ami még fontosabb, tematizálják vele a közbeszédet, beemelik a valóságunkba, lehetőséget kínálva ezzel a megoldás közös keresésére.

A Tesco pont erre vállalkozott, június végétől ugyanis – az angliai anyacég mintájára – a saját márkás női higiéniai termékeit áfa nélkül kínálja vásárlói számára. Hogy minél kisebb kiadással járjon a nőknek az, amit megkövetel tőlük a nemük, ami nem választható, nem opcionális, ne lehet visszautasítani vagy lemondani róla, cserébe anyagi és egyéb áldozatokkal jár. Úgy 40 éven keresztül. (Nagyjából 500 ciklussal számolva egy nő átlagosan mintegy 1 millió forintot költ élete során menstruációs termékekre.)

Nem állítható, hogy ennek a nemes gesztusnak, amelyre még a Tesco szlovák és a cseh leányvállalat is sort kerít, azonnali és visszavonhatatlan hatásai lesznek, de egyértelmű, hogy felelős munkáltatóként és felelős kiskereskedelmi láncként a Tesco megtette az első nagy lépés egy fontos ügyben. Angliában nem a Tesco megrohamozásával zárult a történet, hanem azzal, hogy az Egyesült Királyságban az összes női higiéniai termék áfáját 2021 januárjától egyszerűen megszüntették. Az Európai Unió egyébként 2022 óta lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a menstruációs termékeket áfa nélkül értékesítsék, de egyelőre Írország az egyetlen, amely ezt meg is teszi, ennél csak Skócia ment tovább, ahol egy 2020 végén elfogadott törvényjavaslatnak köszönhetően 2022 második felétől már alanyi jogon, ingyen járnak a női higiéniai termékek.

A Tesco tartós árcsökkentése 2024. június 27-én indul és a saját márkás egészségügyi és tisztasági betétekre, tamponokra, valamint menstruációs bugyikra lesz érvényes. Az áruházlánc ezen kívül társadalmi szerepvállalása részeként stratégiai partnerével, az Ökumenikus Segélyszervezettel együttműködve termékek adományozásával segíti azokat a rászoruló nőket, akiknek a bevételei nem fedezik a megélhetési költségeiket, így az intim higiéniai termékek beszerzése is hónapról hónapra kihívást jelent nekik.