Trófea, újratöltve
A múltkori jó élményeinkre alapozva, egy kis könnyű esti vacsorára
benéztünk a Margit híd lábánál fekvő Trófeába. Ha nem hagytam volna
abba 2 év után a komolyzenei tanulmányaimat: zongorázni tudnám a
különbséget.
benéztünk a Margit híd lábánál fekvő Trófeába. Ha nem hagytam volna
abba 2 év után a komolyzenei tanulmányaimat: zongorázni tudnám a
különbséget.
Először is a hely szűkös, a választék szintén. A svédasztal
megközelítése nem túl szerencsés. Míg Újbudán az étterem központi
részén kapott helyet a kínálat, itt a sötét étterem füstös, dohányzós
részén átvágva lelünk rá a választékra, ami hagy némi kívánnivalót maga
után.
Talán nem is ez a legfájóbb a hellyel kapcsolatban, hanem az, hogy a
frissensütéshez nem magunk vadásszuk össze a pácolt husikat, hanem egy,
a munkában megfáradt szakács szúrós tekintete mellett, a harmadik féle
kipróbálandó halat, vadat már enyhén pironkodva, lesunyt szemmel kérjük.
Ezen felül apró figyelmetlenség a háttérzeneként szolgáltatott Wham
karácsonyi nóta, a véletlenszerűen beállított, asztalterítőket
gondosan kerülő spotok (szeretem látni, amit eszem!!!)…
Maga a vacsora alapvetően finom volt.
Az előételnek begyűjtött sajtok
(nagy pirospont, Újbudán ezt nagyon hiányoltuk), makik, hústekercsek
mind nagyon finomak voltak.
(nagy pirospont, Újbudán ezt nagyon hiányoltuk), makik, hústekercsek
mind nagyon finomak voltak.
A fokhagymakrémleves szintén kellemes
meglepetés volt, a pirított tésztás croutonnal. Ám a főétel kapcsán már
kevéssé voltam elájulva. A spirituszon melegedő készételeket most
kihagytam, helyette vettem a bátorságot és négyféle húst kértem,
grillen. Ebből a sertésszűz nyersen került a tányéromra, a cápával
pácolási bajaim voltak és a naphal csak szimplán nem ízlett. Ez utóbbi
kettő még nem is fájna, de azt a szép, mustárpácos szűzérmét azért
megsüthették volna….
meglepetés volt, a pirított tésztás croutonnal. Ám a főétel kapcsán már
kevéssé voltam elájulva. A spirituszon melegedő készételeket most
kihagytam, helyette vettem a bátorságot és négyféle húst kértem,
grillen. Ebből a sertésszűz nyersen került a tányéromra, a cápával
pácolási bajaim voltak és a naphal csak szimplán nem ízlett. Ez utóbbi
kettő még nem is fájna, de azt a szép, mustárpácos szűzérmét azért
megsüthették volna….
A desszertválaszték egész bőnek tűnt, így szereztem is többfélét. A
mákosguba csodás volt, nem száraz, nem ázott, nem túl édes, nem
ízetlen, enyhén meleg…pont úgy, ahogy kell. Az almáspite szintén
felülmúlta a várakozásaimat, ám az epres/csokis profitelor, a kissé
ízetlen csokitorta és a keményre sikeredett bécsi meggyes nem volt
fogamra való.
Egyszóval a hely nem a legszerencsésebb, a választék lehetne nagyobb és
a grillnél szolgálatot teljesítő alkalmazottat figyelmeztethetnék a
nyers sertéshús-evészet veszélyeire.
a grillnél szolgálatot teljesítő alkalmazottat figyelmeztethetnék a
nyers sertéshús-evészet veszélyeire.






