Kalács-muffin

Posted in Édes Pillanatok: Sütik & Desszertek | március 3rd, 2008

VKOrsi ingergazdag receptjével azóta szemezek, mióta feltette…csak
ugye a vérem nem hagy nyugodni, így mire oda jutottam, hogy
megcsináljam, már valami egész máson járt a fejem. Legalábbis
formailag. Ennek az is az oka, hogy gyerekvendégünk lesz, így valami
kézzel fogható, kevéssé morzsáló alak nagy szolgálatot tesz.

letöltés (2)

letöltés (3)

 

 

 

 

 

 

 

 

Csigás kalács-muffin

1 dl tejföl

0,5 dl narancsos joghurt

1 tojás

2 dkg élesztő

30 dkg finomliszt

1 ek sikér

1 csipet só

7 dkg cukor

1 citrom reszelt héja

1 ek holland kakaópor

A tésztát a kenyérsütőgépemmel elkészíttetem. Mikor kész a
dagasztással, kelesztéssel: a fele tésztát kiszedem, a másikhoz
hozzáteszem a kakaóport (minimális vízzel elkeverve) és újraindítom a
programot, amit persze 3-4 perc után leállítok.
A natúr tésztát
hosszúkás téglára nyújtom és így járok el a szerecsen verzióval is. A
kettőt egymásra fektetem, felsodrom és 2-3 ujjnyi széles karikákra
metélem. A zsírozott muffinforma kelyheibe elfektetem a csigákat, picit
hagyom őket kelni, majd a 180 fokra előmelegített sütőben szép barnára
sütöm.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
user's recent comments(0)

Alpesi mesék: Hütte nokedli

Posted in Mirelle Tésztái: Gyors ebédek és vacsorák | március 3rd, 2008
Szomszédasszonyom síelni volt. Aztán részletes élménybeszámolójában igen fontos szerepet kapott egy ízes köret. Erről, a síparadicsomokban is kedvelt nokedlis csodáról már többször és több helyen is olvastam, de most az élőszavas beszámoló meggyőzött, hogy a vasánapi ebéd részeként tányérra kerüljön.
Hütte nokedli
3 tojás
1 1/2 bögre víz
finomliszt
só
pirított hagyma
15 dkg húsos szalonna
1/2 doboz nagy tejföl
15 dkg trappista sajt
A tojások, víz és liszt elegyéből, kevéske sóval nokedlitésztát készítek. Kifőzöm, jénaiba szedem. A szalonnát megpirítom, a sajtot megreszelem, az ikeás pirított hagymás dobozt felnyitom és férfimentes helyre teszem.
A sütőt 190 fokra előmelegítem, a tejföllel lekeverem a szalonnát, hagymát, sajtot és ezt alaposan összeforgatom a nokedlivel, majd a jénait úgy 30 percre besüllyesztem a sütőbe.
Zöldfűszeres süldő karajjal és savanyúval tálalom.
Önmagában is komplett étel.
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
user's recent comments(0)

Tavaszváró

Posted in Wunderkammer: Ritkaságok és válogatott emlékek | március 3rd, 2008

Szeretek élni. Ha télen, akkor télen, ha nyáron, akkor nyáron. S közben mindig várom a következő évszakot, mert ami most van az túl hideg, vagy épp már a létezésem határait súroló a forróság.

Most épp a Tavaszt várom. Igazi Bikaként a vérem 20 fok felett kezd pezsegni, akkor érzem igazán, hogy értem történnek a napok.

Most várom a húsvétot, Tádit, a puha babanyuszi vendégünket, a Nők rózsás pofiját, amint az első szigeten töltött délelőttünk alatt megpirongatja őket a nap.

Várom a nagyszombati körmenetet, a tabáni aranyesők főpróbáját, a krisztinavárosi japán cseresznyék virágzását, az első erkélyen töltött estét.

Várom a nyári csatangolások tervezését, a kávézók teraszán való langymeleg napozást.

Várom a friss zöldségeket, várom, hogy beletúrhassak a frissen pucolt borsóval teli tálba, várom a grillről felszálló illatokat, a piskótába süllyedő epret.

Várom az új ízeket, színeket, illatokat.

Már nagyon.

Köszönöm a kérdést Borzsinak és Eszternek! 

S kíváncsian várom VKOrsi és mamihami eszmefuttatását!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
user's recent comments(0)

Kétszáz

Posted in Wunderkammer: Ritkaságok és válogatott emlékek | március 2nd, 2008

A kétszázadik. Bizony.

Alig fél éve még igen bizonytalan kézzel kezdtem neki a blognak. Főzni
persze addig is rendszeresen és mániákusan főztem, sőt az ikres anyákat
és apákat egyesítő site fórumának konyharovatában osztottam az igét, a
barátaimat rendszeresen vendégül láttam, de aztán egyszer csak ott ültem a gépem előtt és nagy lapszerkesztésben voltam. Azóta meg kifejezett
hobbimmá vált a főzés/fotózás mellett maga a blogolás is. A blogfüggés
jeleit még nem vettem észre magamon, de azért 2-3 naponta szeretek
újabb poszttal előrukkolni.

Hogyan kezdtem főzni? Valahogy úgy, hogy emlékezetem kezdetei óta az Ág
utcai konyha szerves részét képeztem. Kezdetben megfigyelői státuszban,
később utánzós/saját fazekas, önkereső dackorszakosként, majd lassan
átmasíroztam a kuktai szerepkörbe, ami elköltözésemig enyém is maradt.

Első önálló alkotásaim közt szerepel a 7-8 évesen, Edömér barátnőmmel
közösen elkövetett sűrű beiglitészta, cukor nélkül, őzgerincben
kisütve, valamint a meggylében főtt, egész dióval ízesített csúsztatott
palacsinta.

Később, úgy 12 évesen, egy betegség kapcsán, két hónapra rámszakadt a
háztartás. Ekkor már gyakorlott kézzel paníroztam a rántani való húst,
sütöttem tonnaszám a palacsintát.

16 évesen újra hónapokig én vittem a konyhát, bár ezt nem nevezném a
kimagaslóan sikeres konyhafőnökségem idejének, hiszen a kamaszkori
életfelfogásomban a konyhai tevékenységek nem bírtak különösebben nagy
fontossággal. Így szegény apám elég sok szójafasírtot volt kénytelen
ebéd gyanánt elfogyasztani.

20 évesen már rendszeresen átjártam a Kriszta barátnőm konyhájába, mert
az Ág utcai konyha kicsinek bizonyult anyának és nekem, így inkább
otthon nem is főztem.
Aztán jött az én jó uram, költöztem és azóta saját belső ritmusomra alkotok. Igen szívesen és szinte bármit.

Amit tudok az anyának köszönhetem, aki kivételes ízelemző
képességgel, kifinomult tálalási technikával és iszonyatos gyakorlattal
főzte végig a gyerekkoromat. A főzéshez való hozzáállásomon még sokat
formáltak apám nagyanyámról szóló anekdótái. A 37 féle gőzgombóc
tudása, a francia konyha háborúig történő vitele, az a tartás és
hivatásszerű hozzáállás, ami oly keveseket jellemez, ha főzésről van
szó. Pedig ezt is komolyan kell venni és szenvedéllyel csinálni. Csak
úgy érdemes.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
user's recent comments(0)