Aszaltbarackos kuglóf

Jön az újabb gasztropara… Húsvét.

Furcsa, valahogy ennek az ünnepnek
a kapcsán nem fog el az a fajta viszketés, ami – karácsonykor – már 3
héttel az ünnep előtt a konyhába űz. Most annyi az új, olyan szépen
színesedik a piaci paletta, hogy nem érzem a kényszert, hogy egy ünnep
apropóján beköltözzek a konyhába. Persze azért játszani most kedvem
támad. Így kalácsok és kuglófok terén kísérletezgetek.


Aszaltbarackos kuglóf

45 dkg finomliszt

4 dkg vaj

8 dkg cukor

2,7 dl meleg víz

7 g szárított élesztő

10 dkg aszalt sárgabarack

4 dkg mandula

A lisztet összekeverem a cukorral, élesztővel, a barackokat négybe metélem, a mandulát aprítom, majd a megolvasztott vajjal és a vízzel összeeresztve a kenyérsütő Dagasztás funkciójára bízom.

Másfél óra elteltével egy szilikonformába öntöm a tésztám és hagyom kelni, amíg a sütő felfűti magát 185 fokra.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Körözött

 
A fánk hozományaként negyed kilónyi túró árvállt a hűtőben. Az
újhagymák szárai épp kezdtek magukba roskadni, nekem meg eszembe
jutott, hogy milyen jól esne egy kevéske kence vacsorára.
Amolyan körözött féle…



Körözött

25 dkg túró

1 csomag újhagyma szára

csipet só

1 tk pirospaprika

5 dkg vaj

2 ek tejföl

1 tk kömény

A túrót villával áttöröm, vajjal, tejföllel elkeverem, fűszerezem és az apróra vágott hagymaszárakkal megbolondítom.
 
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Trófea, újratöltve

A múltkori jó élményeinkre alapozva, egy kis könnyű esti vacsorára
benéztünk a Margit híd lábánál fekvő Trófeába. Ha nem hagytam volna
abba 2 év után a komolyzenei tanulmányaimat: zongorázni tudnám a
különbséget.
 

Először is a hely szűkös, a választék szintén. A svédasztal
megközelítése nem túl szerencsés. Míg Újbudán az étterem központi
részén kapott helyet a kínálat, itt a sötét étterem füstös, dohányzós
részén átvágva lelünk rá a választékra, ami hagy némi kívánnivalót maga
után.

Talán nem is ez a legfájóbb a hellyel kapcsolatban, hanem az, hogy a
frissensütéshez nem magunk vadásszuk össze a pácolt husikat, hanem egy,
a munkában megfáradt szakács szúrós tekintete mellett, a harmadik féle
kipróbálandó halat, vadat már enyhén pironkodva, lesunyt szemmel kérjük.

Ezen felül apró figyelmetlenség a háttérzeneként szolgáltatott Wham
karácsonyi nóta, a véletlenszerűen beállított, asztalterítőket
gondosan kerülő spotok (szeretem látni, amit eszem!!!)…

Maga a vacsora alapvetően finom volt.

Az előételnek begyűjtött sajtok
(nagy pirospont, Újbudán ezt nagyon hiányoltuk), makik, hústekercsek
mind nagyon finomak voltak.
 
 
A fokhagymakrémleves szintén kellemes
meglepetés volt, a pirított tésztás croutonnal. Ám a főétel kapcsán már
kevéssé voltam elájulva. A spirituszon melegedő készételeket most
kihagytam, helyette vettem a bátorságot és négyféle húst kértem,
grillen. Ebből a sertésszűz nyersen került a tányéromra, a cápával
pácolási bajaim voltak és a naphal csak szimplán nem ízlett. Ez utóbbi
kettő még nem is fájna, de azt a szép, mustárpácos szűzérmét azért
megsüthették volna….
 

A desszertválaszték egész bőnek tűnt, így szereztem is többfélét. A
mákosguba csodás volt, nem száraz, nem ázott, nem túl édes, nem
ízetlen, enyhén meleg…pont úgy, ahogy kell. Az almáspite szintén
felülmúlta a várakozásaimat, ám az epres/csokis profitelor, a kissé
ízetlen csokitorta és a keményre sikeredett bécsi meggyes nem volt
fogamra való.

 
 
Egyszóval a hely nem a legszerencsésebb, a választék lehetne nagyobb és
a grillnél szolgálatot teljesítő alkalmazottat figyelmeztethetnék a
nyers sertéshús-evészet veszélyeire.
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Karalábéleves húsgolyókkal

Tavasz van? A napsütés igenlően bólint, én még hitetlenkedem, de közben már a tűzhelyen rotyog az első nagyontavaszi leves.

Hihetetlen, de van, aki nem szereti. Az egyik barátunk épp tegnap húzta össze virtuálisan a szája szegletét, mikor megemlítettem, hogy mi lesz a mai ebéd. Ilyenkor sokszor azt gondolom, hogy pusztán az a probléma, hogy még nem evett olyat, ami jól van elkészítve.

Persze ezzel korántsem azt kívánom leszögezni, hogy a Bölcsek kövén ülve, az én fakanalam alól kanyarodik ki a legeslegjobb étel, de hiszem, hogy az alapanyagokból más és más minőségű étel hozható ki. Arról nem beszélve, hogy ezek az alapanyagok milyenek.

Most olasz karalábékkal hozott össze a Sors.

DSC_2423_v

Karalábéleves, húsgolyókkal

3 nagy és friss karalábé

2 dl tejföl

1 ek finomliszt

1 ek vaj

30 dkg sertéscomb

1/2 bögre rizs

1 tojás

bors

1 csokor petrezselyem, esetleg szárított

A karalábékat megpucoltatom a férjemmel, majd már önkezüleg apró kockákra vágom. Vajon, minimális vizzel megpárolom.

A rizst kétszeres vizben megpárolom, majd összekeverem a ledarált combbal, a tojással és sóval, borssal fűszerezem. Vizes kézzel apró gombócokat formálok és a vizzel felöntött, kicsit zuborgó levesben óvatosan megfőzöm.

A tejfölt elkeverem a liszttel és behabarom a levest. Picit sózom, petrezselyemmel megszórom.

(Tudom, hogy túl egyszerűnek tűnik, de a tavaszi leveseknek, főzelékeknek pont ez a titka. Nem kell őket agyon bonyolítani, csak ki kell szabadítani az ízüket és élvezni.)

Ínyenc_v

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS