Tévedés

Rámkacsintott a polcról. Megnéztem, lelki ízlelőbimbóim már érezni vélték a gyömbér csípősen hűsítő ízét és már 2 üveg ott csörömpölt a kosár fenekén. Estére kellemesen le is hűltek a butéliák…mi meg hatalmasat csalódtunk. Ízetlen, semmi lötty, méreg drágán.

Kár. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Kötelező

Ha tavasz, akkor fejessaláta. Ha fejessaláta, akkor tojásos nokedli. Olyan megkerülhetetlen étel, mint a nyárban a lecsó.

Tegnap meg is találtam a megfelelő fej salátát, megvettem a kellően szépnek ítélt tojásokat, majd ma délben ezen a héten negyedszer borsólevest tálaltam a követelődző Nők elé és eltökéltem, hogy vacsorára megalkotom a nokedlit.

Így aztán koraeste a majdnemkétkeréken való biciklizéstől megtört, enyhén koszos hölgyekkel hazaérvén, nekiveselkedtem.

Tojásos nokedli

7 tojás

50 dkg liszt

1 1/2-2 bögre víz

só

15 dkg húsos szalonna

5 dkg vaj

A szalonnát egy nagy és mély serpenyő aljába teszem és saját zsírján alaposan lepirítom. 3 tojást feltörök, habverővel meghabosítom, sót adok hozzá, lisztet és vizet. Ha minden rendben, akkor egy kellő sűrűségű masszát kapok a végin.

Vizet forralok, sót hintek bele. Az elkészült pörceimet takarékra veszem és 5 dekányi vajat teszek hozzá. A lábosra nokedliszaggatót kerítek, kisebb káromkodások közepette megkeresem a szaggatóhoz tartozó lapátot és a már forrongó vízbe apránként beleeresztem a tésztám. Várok amíg feljő, szűröm és dobom is a takarékon sercegő szalonnás vajra. Összekeverem és újfent nekifeszülök a tésztagyártásnak. Végezetül ráütöm a maradék tojásokat és az egészet átforgatom egy kicsit a tűz felett.

A salátát mosom, igen alaposan (a kosz rostogása az egész vacsorát tönkrevágja), majd négy részre vágom. Ízlés szerinti mennyiségű cukorból, sóból és ecetből, vízzel öntetet készítek, a tálban elrendezett salátacikkekre öntöm és tálalom.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Múltidézés

Nyár, Ág utca, a kert illatai, hűsölés az árnyékos teraszon. Anya a konyhában, ahogy egész nyáron készíti a meggylevest. Türelmünk fogytán, a leves áll a porcelán mosogató alján, jeges vízfürdőben.

Anya nem híve a sokféle gyümölcslevesnek, de ezt az egyet valami olyan tökélyre fejlesztette, hogy a nálunk folyamatosan lebzselő művészek, barátok, félcsaládtagok hajlamosak voltak magukat – egy meleg nyári napon – ottfelejteni a déli harangszó környékén.

Meggyleves

1/2 kg meggy

2 dl 30% tejszín

1 bő ek finomliszt

só

cukor

10 szegfűszeg

2 darabka fahéj

1 citrom

A meggyet vízben megfőzöm a szegfűszeggel, fahéjjal és a citrom héjával. Sózom picit, cukrozom ízlés szerint. A tejszínt kikeverem a liszttel, majd egy kevés levessel felöntve csomómentesen elkeverem és hozzáöntöm a leveshez. Még egyet rottyantok rajta, majd hideg helyre teszem, végül a hűtőbe. Másnap, jó hidegen az igazi.

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Könyvkóstoló

 
Tavasszal, készülvén a teraszon töltött időkre, megrendeltem néhány olyan könyvet, amiről úgy gondoltam, hogy teljessé fogja tenni ezeket a kellemes, szellős napsütötte délelőttjeimet. A nagy hírverésre felfigyelve, megrendeltem az Ételkóstolót is. Végülis a reklámban emlegetett szerzők mindegyikét kedvelem, nagy híve vagyok az angol humornak és gasztrobloggerként meg szinte kötelező ilyen témájú könyvekkel jártasságot szereznünk a múltban.
 
Kétszeri nekifutással, becsületből kiolvastam a könyvet. A gasztronómiai tartalma körülbelül annyira élvezetesen tárja elénk a kor konyháját, mint egy Máv-menetrend. Rendben, szó kerül a konyháról, de az én igen vizuális agyamat mégsem sikerült semmilyen kép megfestésére sem ösztönöznie a szemem előtt sorjázó szavaknak.
 
A nem kulinarista jelleggel írt, Steven Saylor által jegyzett Róma sorozat több gasztronómiai töltetet tartalmaz, pontosabb és szemléletesebb leírásokat, pedig ott az étkezések, ételek bemutatása csupán egy színfolt a cselekmény hátterében.
 
Szerettem volna, valami olyat, de olyat olvasni, mint anno a Szederbor, ami mellé kötelezően borral kucorodott neki az ember, mert olvasás közben olyan erősen elfogta a vágy egy jó pohár nedű iránt.
 
Legközelebb nem hiszek a reklámoknak, hanem ódivatúan elbandukolok egy könyvesboltba és jól beleolvasok.
 
(Ugo di Fonte: Az Ételkóstoló, Kulinária kiadó 2008)
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS