Érdekes, mostanában a családi szótárban tartalmi átalakuláson esett át ez az ártalmatlan tevékenységet rejtő szó. Cinkos kacsintással társult, fel nem fedhető, frivol okokból.
De ma szigorúan az eredeti jelentésében tündökölve töltötte be a délelőttömet.
A tegnap vett muskátlik várták a ládábakerülést, Anna lányom várta a végtelen szóáradatával tarkított teraszi együttlétet, az átültetés előtt álló fikuszokon meg már szinte érezni lehetett az izgatott remegést.
Mire kihantoltuk a tavalyi muskátlik maradványait, közben – Anna legnagyobb boldogságára – felszínre hozva egy tünemény smaragdszín piciny békát, akit egy jól irányzott mozdulattal a kertbe menekítettünk; mire kaspóba került a rozmaringbokor és üde béke uralta a terepet: majdnem dél lett.
Ilyenkor jönnek a finoman ízes és igen gyors olaszos tésztafélék, magyarosan gazdag feltéttel, hogy a család ne csak fél óráig érezze úgy, hogy egyáltalán ebédelt.
Gorgonzolás tagliatelle, pulykával gazdagítva
1/2 kg pulykamell
10 dkg gorgonzola (dolce)
2 dl főzőtejszín
1 dl tej
30 dkg cukkini
1 marék fenyőmag
olivaolaj
só
frissen őrölt bors
Oliván alaposan lepirítom a csíkokra metélt húst, sózom, majd tejszínnel felöntöm és kis lángon hagyom, hogy a tejszín puhítson egy picit a ropogós falatokon.
Eközben száraz serpenyőben megpirítom a fenyőmagot, hajszálvékonyan felmetélem a cukkinit.
A tejszínes húshoz hozzáadom a sajtot, a cukkinit. Amikor a zöldség már veszít a tartásából, hozzáöntöm a pirult magokat, borsozom és kettőt rottyantok rajta.
Spenótos tagliatellével tálalom.
)