Ikresnek lenni jó!

Azoknak, akik errefelé járnak, olvasgatják a blogot, valószínűleg hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a Nők, akik a mi segédletünkkel cseperednek: ikrek.

Hogy ikernek lenni milyen: nem tudom. Külső szemlélőként figyelem a lányaimat, de mivel testvér nélkül nőttem fel, még csak nem is sejtem, hogy milyen érzelmi-fizikális kapocs lehet köztük.

Arról viszont, hogy milyen ikres szülőnek lenni: vannak tapasztalataim, amiket szeretnék megosztani mindazokkal, akiket érint, érinteni fog, vagy csak érdekel:


A Születés hete rendezvénysorozat nyitó napján, május 4-én, néhány ikres anya és jómagam, "Ikresnek lenni jó!" címmel egy kötetlen
beszélgetést fogunk tartani, természetesen az ikernevelésről,
gondokról, tapasztalatokról, örömökről és ami ezzel kapcsolatban szóba
jön.
Szeretettel várunk mindenkit!!
 
Időpont és helyszín:
 
2008. május 4. 14.50-16.10
Budapest, 1051, Aranytíz Mûvelõdési Központ (Arany János utca 10.) / Holbein terem (II. emelet)
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Sósat, sósat, jó ropogósat…

 
Nem mindig van kedvem kenyeret sütni, na. Néha egész egyszerűen kézműveskedhetnékem támad, kiflit kanyarítok, vagy zsemlét formázok…
 
A mostani zsemlékben az az extra, hogy olyan, de olyan klasszul ropognak, hogy az szinte már bűnös.
 
Sós zsemle 
 
40 dkg finomliszt
 
4 dkg friss élesztő
 
1 tk cukor
 
2 tk só
 
2 marék lenmag
 
2,5 dl meleg víz 
 
 
(1 l víz
 
3 dkg szódabikarbóna)
 
A vízet felforralom. Mikor forr belezúdítom a szódabikarbónát, elkeverem és hagyom az egészet kihűlni.
 
A  lisztből és a többiekből a kenyérsütő jóvoltából tésztát készítek, zsemléket formázok belőlük, majd a kihűlt szódabikarbonás vízbe forgatom őket egy kicsit és úgy teszem a sütőpapíros tepsire. Lenmaggal megszórom, 180 fokon megsütöm.
 
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Nőknek való uzsonna, lekvárral, vacsorára

A múltkori sikerre való tekintettel újra bekevertettem egy adag tésztát a géppel, majd a csodás kelt tésztámat beleoperáltam a szilikon kuglófformába, majd Mózest játszva szétválasztottam a tésztatengerem és házi baracklekvárral megtöltöttem. Óvatosan és alaposan összeegyengettem a lekvár felett a széleket, majd 185 fokon szép barnára sütöttem.

Így is sikere volt.  

Tészta

50 dkg finomliszt

10 dkg cukor

4 dkg élesztő 

10 dkg vaj

4 tojás sárgája

csipet só

A múltkori: Nőknek való uzsonna

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Csellengők ebédje

Egy szép családi csavargás közepén, a játszóterezéstől megfáradt hölgyek közölték, hogy éhesek. Ilyenkor nincs mit tenni, gyorsan valami meleg étel után kell nézni, s mivel magunk is kezdük érezni, hogy igencsak elmúlt dél: nem ellenkeztünk.

A választásunk a Kashmirra esett. Nem döntöttünk rosszul.

A hely maga végre nem eklektikus, hanem majdnem egységes képet mutat. Az ételek meg tálalásukban újszerűek, ízvilágukban viszont a jó hagyományos utat járják. (Bár a férjem szerint ez az út kicsit túl sok korianderrel van kirakva…)

Magam részéről a verhetetlen fokhagymás naant emelném ki. Hja, tandoorban azért más, mint amikor itthon nekiállok serpenyőben ilyesmit sütni. De hozzá kell tennem, hogy más indiai étteremben sem ettem ehhez foghatóan finom naant.

A férjem egy nepáli csirkelevessel nyitott, mi nők mangó lassit nyakaltunk előétel gyanánt.

Mire kivégeztük az össze joghurtot, a Nők könyékig megmártóztak a rózsavizes medencében, addigra az asztalukra került a főétel. Egy adag bárány vindaloo a család fejének, egy chicken tikka a hölgyeknek és nekem egy tisztes adag zöldséges curry.

Minden hibátlanul finom volt.

Záróakkordként a Nők, minden előzetes unszolás nélkül, bekérték magukat a konyhára.

Igazi új gasztrogeneráció.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS