Mirelle

Megkezdődött az ősz. Szeptembert írunk és éjjel már – egy komoly megfázás kockázatát csökkentve – csukott ablakok mellett, paplan alatt álmodunk.

Az ősz meg egyet jelen nekem a sütőtökkel. Bármilyen formában, gyakorisággal.

Baconös sütőtök, zöldhagymás rízzsel

1 méretes kanadai sütőtök

10 szelet bacon

1 bögre rizs

1 csokor újhagyma

só

A tököt felszeletelem. Általában a búbosodás kezdeténél vágom ketté, az egyenes szárát 5-6 centi vastag karikákra vágom, a búbos részét meg elnegyedelem. Tepsibe fektetem és lefedem őket baconnel. Kis vizet, esetleg húslevest öntök alá, lefóliázom és 220 fokos sütőbe tolom.

A bögre rizst olajon megfuttatom, majd 2 bögre vízzel felengedem, sózom. Az újhagyma szárát felkarikázom és azt is utánaeresztem. Takarékon főzöm.

A tök akkor kész, ha a villa finoman siklik bele a húsába. Ilyenkor leveszem a fóliát és lepirítom a bacont.

Mivel nem nyughatok, elkészítettem a család reggeli péksüteményét. Kicsit olaszos, de önszántamból nem nagyon csinálnám azt a vizes izét, amit a boltokban/pékségekben zsemle címen árulnak.

Rozmaringos zsemle

50 dkg finomliszt

3 dl langyos víz

2 ek olivaolaj

1 csipet só

1 csipet barna cukor

2 dkg friss élesztő

Az összetevőket beleeresztettem a kenyérsütőbe, rá bíztam a dagasztást. Mikor kész lett, jól átnyújtottam a tésztát, majd 12 zsemlét formáztam belőle és egy olajjal kikent tepsibe tettem, ahol minden egyes darabot külön megforgattam az olajban. A tetejét megszórtam rozmaringgal és hagytam még fél órát pihenni a zsemléket a tepsiben, majd 210 fokos előmelegített sütőbe tettem. Aranybarnára sütöttem.

Kaptam besztercei szilvát a piacon és innen egyenes út vezetett odáig, hogy ma ipari mennyiségű gombócot töltsek, főzzek és forgassak a morzsában.

Kivételes gyerekkorom volt. Gasztronómiai szempontból legalábbis. Ez persze nem azt jelenti, hogy nagykanállal ettük a kaviárt, de soha nem ettem porból pürét, előfőzöttből rizst és mirelitből is csak a nyersanyagra korlátozódott az a konyha, amit édes jó anyám vezetett. Így ha gombócra gondolok, akkor először az az öreg gyúródeszka jut eszembe, amin a tésztakockák várakoztak, hogy az általam – úgy, ahogy – megtöltött szilvákat magukba zárják.

Szeretném, ha a gyerekeimnek is hasonló emlékeik lennének.

Szilvás gombóc

1 kg krumpli

35 dkg finomliszt

1 egész tojás

csipet só

1 diónyi zsír
A krumplit hajában megfőzöm, majd hámozom és krumplinyomóval összetöröm. Mikor már majdnem kihűlt, akkor hozzáadom a többi alkotóelemet és lágy, de rugalmas tésztává gyúrom. 4 részre bontom masszát és lisztes deszkán ujjnyi vastagra kinyújtom, majd kb. 8-10 centis négyzetekre vágom.

Közben kevés vajon zsemlemorzsát pirítok, vizet forralok (kis sót hintek bele).

A tésztakockák közepébe belefektetem a fahéjas barna cukorral töltött szilvát, majd jól bebugyolálom, lehetőleg légmentesen. Ha forr a víz, beleeresztem a gombócokat. Mikor feljönnek a felszínre leszűröm és morzsába forgatom őket.

Ha már nagyon elegem van a szilvázásból, egyszerűen nudlira váltok és kikészítem a házi baracklekvárt is az asztalra.

Egészen zsenge korom óta gyengéd szálak fűznek Lengyelországhoz, főleg Zakopanéhoz. Amolyan második hazám, köszönhetően a jótékony szocializmusnak, amiben ez volt az egyetlen hely, ahol egy kiskeresetű magyar is királynak érezhette magát.

Telente, nyaranta 2 hétre felmentünk a Tátrába, meghúztuk magunkat a wroclawi polgármester illegális nyaralójában és éltünk, mint Marci hevesen. Bejártuk a Giwontra vezető túrautakat, sétáltunk a belvárosban, felmerészkedtünk a szlovák határ mentén húzódó tengerszemhez és persze ahol és amit csak lehetett ettünk. Jó, laktató, ízletes parasztételeket.

Épp ezért, amikor fejemet adtam egy krumplilevesre, hát Zurek kanyarodott ki a fakanalam alól. Azóta csak ezt főzöm, ha meleg leveses főtt krumplira és átölelő, illatos emlékekre vágyunk.

És esszük és sóvárgunk.

Zurek

2 fej közepes vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

15 dkg húsos szalonna

1 szál parasztkolbász

1 kg krumpli

mangalicazsír

majoránna

tárkony

fehérborecet

20 dkg tejföl (egy fél pohár)

1 ek teljes kiőrlésű tönkölyliszt vagy 1 ek gluténmentes lisztkeverék, esetleg rizsliszt

só

A fakanálnyi mangalicazsíron üvegesre párolom az apróra vágott hagymát, a 3 összenyomorgatott gerezd fokhagymát, majd rádobom a szalonnát és jól kisütöm a zsírját. Felengedem úgy 2 liter vízzel, majd a viszonylag kis kockákra vágott krumplit is utána eresztem. Mikor úgy félig főtt a krumpli, akkor mellé teszem a karikára szelt kolbászt, behabarom, megfűszerezem. (tárkonnyal vigyázni, nagyon intenzív íze van!!!) Pici ecetet és kevés sót teszek még hozzá, összeforralom és befejezettnek tekintem.

Zakopanéban egészben főtt tojást is szoktak bele tenni, meg sonka, csülök is szerepel benne