MIRELLE Atelier

Anna tegnap nem jól ébredt. A környéken taroló rota őt is ledöntötte, már amennyire egy rókázást ledöntésnek lehet nevezni. Tegyük hozzá, hogy másfél éve, amikor Zsófi már a kiszáradás szélén volt, a virgonc Anna csak totálisan összefertőzött mindenkit a környezetében, de neki semmi baja nem lett. Így aztán csodáltam is, hogy neki sikerült a felelőtlenül játszótérre szabadított vírusgazdáktól (nem térek ki rá, bár az is megérne egy posztot, hogy a szülő felelőssége miben áll) összeszednie a nyavalyát.

Így aztán nem mentünk sehova, ehelyett rántott levest csináltam, meg egy hatalmas adag tejberizst. Ebből a lányok banánnal ettek egy-egy adagot, a férjemnek tokajiba puhított déligyümölcsökkel fejeltem meg, a magamét viszont a friss lekvárommal díszítettem.

Tejberizs

bő 1 liter tej

2 darabka fahéj

10-15 dkg cukor

1/2 rúd vanília

csipet só

bögrényi rizs

5 dkg vaj

A rizst felteszem főni a sós, cukros tejben. Ha már nagyon kezd elfőni a tej, viszont a rizs még nem egészen puha pótlom. Mikor kész, akkor beleeresztem a vajat, elkeverem, tálakba, vagy egy nagy tálba szedem és melegen vagy hidegen megesszük.

Nekünk nincsenek ebihalaink, viszont béka az sokszor jár felénk, így a tetőtérben.

Ő volt a tegnap esti vendégünk:

…akkor minden évben 2 hétig Győrben nyaraltam, a keresztanyáméknál. Szerettem is, meg nem is. Nehéz volt anyáék nélkül, főleg egy olyan háztartásban, amit anya és lánya vitt, én meg világ életemben apás voltam. Az ételek is nehezebbek voltak, mint amit megszoktam, bár a sóskát ott, náluk szerettem meg. A kukoricából meg ott lett egy életre elegem. Nem is nagyon eszem.

Viszont napközben a házban lakó többi gyerekkel, a tömb mögötti játszótéren lógtunk. Egészen kicsi koromtól kezdve magam mehettem le a szomszéd néni unokáival, a szomszéd házban őshonos nagyobbacska gyerekekkel, miközben keresztanyám figyelő tekintete követett a konyhaablakból. Mi meg a nagy homokozás, hintázás, hangyavárépítés mellett néha eltűntünk, a panelek mögött felhúzott földszintes garázssor mögött, ami a modern részt elválasztotta a kertvárostól. A kertek végiben, kerítést nem ismerve nőtt a málna, érett a ribizli, savanylott az egres. Mi csak szedtük és tömtük magunkba, azon frissiben.

Szóval én szeretem az egrest. Ezért is csaptam le egy fél kilónyira a napokban, eltervezve, hogy letesztelem a Nőket, hogy gasztrokultúrális örökségként magukkal viszik-e a piszkeszerető kódot.

Köszmételeves

50 dkg egres

5 dkg vaj

cukor vagy méz

2 dl tejföl

1 ek finomliszt

Az egrest megpucolom. Mind a szárát, mind a feketéllő végét leszedem. Lábasban megolvasztom a vajat, rádobom a piszkét és megvárom, amíg szépen szétpukannak. Ízlés szerinti cukrot adok hozzá, majd a tejfölből lisztből habarást készítek, kevés levessel csomómentesen elkeverem, majd hozzáadom a lábasnyi levesemhez. Rottyantok egyet rajta, félrehúzom, ha kihűlt, hűtőbe teszem.

Tejszínrózsával vagy habgaluskával tálalom.