Nyár a sütőből: Mediterrán csirke

 
Csirke. Amolyan szeretem is, meg nem is étel. Alapjáraton vöröshús evő
vagyok, de néha jól esik a csirke ropogósra sült bőrit enni.
Ha már
csirke, akkor viszont a combja, mert nálunk mindenki ezt favorizálja, én
viszont nem vagyok hajlandó abban az áldozati szerepben tetszelegni,
amiben anya, aki mártír képpel mindig megette a maradék mellit, mert mi
apával ugye megfosztottuk a csirkét a csülkeitől.

Én már alapból csak combot veszek és most, hogy már süt a nap és a
lakás függönyeit langyos szél libegteti, mediterránra veszem a figurát
és alaposan megsütöm őket.



Mediterrán csirke

5-6 értelmes méretű egész csirkecomb

1 tk rozmaring

1 tk oregano

olivaolaj

1 nagy fej vöröshagyma

3 nagyobb paradicsom

1-2 dl édes/félédes fehérbor

A tepsit olajjal kikenem, a vékonyra szelt paradicsomszeletekkel és
hagymakarikákkal kibélelem, majd erre fektetem a combokat, amiket
előtte a két zöldfűszerrel és némi sóval alaposan bedörzsöltem. Végül
bort öntök a combok közé, fóliát borítok a tepsire és betolom a 200
fokos sütőbe. 20-30 perc után a fóliát eltávolítom és ropogósra sütöm a
bőrit.


Hagymás rizzsel tálalom.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Ikresanyák, pálcikával avagy a Wasabiban jártunk

 
A kezdeti bizonytalanság után, az ízutazó ikresanyák már úgy
felbátorodtak, hogy belekóstoltak Japánba, a Wasabi jóvoltából.

Mielőtt
bárki vitriolosan elsziszegné a foga mellett, hogy "hah, na az se a
legautentikusabb", közlöm: nem az volt a cél, hogy földön ülve együk a
sushit, hanem, hogy egy jó vacsora keretet biztosítson 16 nő aznapi
fecseghetnékjéhez, miközben új ízekkel ismerkedik. Arról nem is
beszélve, hogy szerintem nagyon korrekt a sushi választékuk, az újfajta
umakik, meg aztán színvilágukban is lenyűgözőek.

Maga az étterem régi szerelem, így nem meglepő, hogy én ajánlottam,
hogy legközelebb megint vágtázzunk át Ázsián, ragadjunk pálcikákat és
vessük bele magunkat a nyers hal, a szójaszósz és a wasabi világába.



Mivel a létszám túlmutatott a négyen, így a futószalag melletti bódult
tányérkapkodás ugyan elmaradt, de a különteremben minket kiszolgáló három
pincér minden kívánságunkat teljesítette.

Előételnek kimcsi salátákat és egy hatalmas, hajónyi sushit kaptunk. Nigiriket tonhallal, lazaccal, tigrisrákkal, makikat zöldséggel,
halakkal és azokat a nagyonszép, lazaccal burkol umakikat, amik a
hihetetlen színgazdagságuk mellett, ízben is nagyon teltek és
harmónikusak voltak. Külön kérésre megjelentek az omlettes nigirik is és osztatlan sikert arattak (igazi női nigiri).

Következő körben thai mogyorós csirkés tésztát, zöldséges, szójás
marhahúst és ennek csirke változatát kaptuk, meg egy kis lazacot.
Hoztak nekünk zöldséggel töltött sült tésztákat és extra adag rántott rákot kértünk.
Köretnek egy nagy tál rizs is került az asztalra, de mindenki inkább az
új ízekkel ismerkedett.

Mire végére értünk a "főételnek", asztalra kerültek a levesek. Először
egy kis zöldalmaleves, majd mangóleves, legvégül egy kis kókuszleves
tápiókával. Az édesburgonyás leves mellé a desszertnek felsorakozott
a kókuszos kockára emlékeztető sütemény, a pirosszemű fehérnyúl (ez az az édesség, ami senkinek nem tetszett formailag, s mivel én se szolgáltam róla jó tapasztalatokkal, így egy felboncolt példány kivételével, az össze érintetlenül érte meg az est végét), a
bundázott sült banán, mézzel, gyümölcstál és az én személyes nagy
kedvencem: a vörösbab mousse.

Nem vettem rossz néven, sőt inkább csak cinkos összekacsintásra
késztetett VKOrsival, amikor a pincért megkértem, hogy az általuk
szervírozott desszertkínálatot egészítse ki az általam favorizált
vörösbab mousse-szal. Erre a pasas kicsit lekezelően közölte, hogy
olyan nincs, csak vörösbab habbal tud szolgálni. Ezen az egy nüansznyi
hülyeségen kívül a személyzet hozzáállása, aktivitása, kedvessége hibátlan volt.

A
társaság remek, a vacsora kitűnő, a kiszolgálás majdnem tökéletes
volt. A társaság egyedi fizetési szándékának kielégítésével
kapcsolatban van mit fejlődniük…. s ez sajnos a legtöbb étteremre
igaz.

Ezen kívül meg kell említenem azt a bátorságot és bölcsességet, amit a
társaság azon tagjai tanúsítottak, akik még nem ettek pálcikával, vagy
eleddig kimaradt az életükből a távol-keleti konyha. Gratulálok!
Szeretem ezt a nyitottságot, kíváncsiságot!

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Nosztalgia

A napokban elővett.

Pontosabban én vettem elő a régi Muppet Show előadásokat a neten, bizonyítva a Nőknek, hogy valami Szezám utca-féle már akkor is volt, amikor én gyerek voltam.

S mindeközben ráakadtam a kedvencemre.

Rá:

Emlékeztek? :)

Ha nem:

Swedish Chef

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A medvehagyma bűvöletében: Medvehagymás sertésburger

Rákaptam. Semmi kétség. Készült már vele körözött, fűszervaj, használtam hétvégén a grillhez, pácba, az alufóliába rejtett krumpli mellé, tettem már rizshez, ízesítettem vele omlettet. Ma viszont egy adag darált combbal házasítottam össze és az eredmény újfent meggyőzött. Szeretem.

Medvehagymás sertésburger

50 dkg darált comb

4-5 szeletnyi kenyér

1 tk rozmaring

1/2 tk kakukkfű

20 levélnyi medvehagyma

2 tojás

A kenyeret egy kevés tejbe beáztatom. Ha már jó megpuhult, kinyomkodom, majd hozzá keverem a húst, a nem túl apróra vágott medvehagymát, a zöldfűszereket, a tojásokat. Az egyveleget beletöltöm a kizsírozott muffinsütőbe, majd 190 fokon szép aranybarnára sütöm őket.

Ha van energiám meg miniparadicsomom, akkor fél-fél paradicsomot beleteszek a pogácsák közepére. Nem árt nekik.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS