Pénteki gasztrotúra

Nagyon érdekes helyekre sodort a sors
pénteken. Először is, 5 év után újra meglátogattam a Pólus
centert. Azért emlékszem, hogy 5 éve volt, mert még nem voltak
sehol a Nők, amikor volt szerencsém itt befejezni a Pizza Hut-tal
való kísérletezéseimet egy ehetetlenül olajos pizza jóvoltából.

A férjem mostanában gyakran jár
arrafelé és déltájt néha kénytelen itt vagy valahol a környéken
ebédelni. A kínálat a szokásos pocsék, plázajellegű semmi, de a sok
kínai, Meki, álfőzelék, dubarry -szelet árus között ott bujkál
egy kakukktojás. A Belfrit.

A portál elrémítő, az árak
átlagosak, az ételekről kitett fotók lehangolóak, de az étel
amit adnak: FINOM!

A Belfrit egyébként egy belga sültkrumpli-cég. Belgiumban 160 boltjuk
van, itt nálunk jelenleg 3 kirendeltségük működik. Kettő
Budapesten, egy Kiskunhalason (??).

Reklámot, hirdetés még nem láttam
róluk és ha a férjemet nem veti a Pólusba a kényszer, akkor soha
nem fedezem fel magamnak az állítólag friss, nem fagyasztott
krumpliból készített rósejbni.

Ez az eredendően belga találmány
1880 körül kezdte meg világhódító útját, s hát bizony az
ötletgazdák a mai napig jól csinálják.

Ez a furcsa
politikájú, rosszul pozicionált, jóformán be nem vezetett márka
nem a kellő figyelmet kapja. Pedig remek alternatívája az össze
gyorsétteremnek, csupán kicsit tovább kell várni, mert nincs kész
előre…frissen sül.

A kissé kaotikus belső térre való
előzetes felkészítés követően, még csütörtök este
áttanulmányoztam a neten a kínálatot. Ennek ellenére sikerült a
napi ajánlattal összebarátkoznom, így ebédre egy nagy adag
spenótos hekket ettem, sok-sok ropogós hagymakarikával (a Burger
King messze elbujdokolhat) és friss, vastagra szelt, fűszeres
szalmakrumplival.

Nagyon jól esett. Nem volt túl
olajos, nem ülte meg a gyomromat, sokáig jóllakottnak éreztem
magam (ez azért egy Mekis ebéd után fél órával már nem
mondható el…).

Estefelé meg megnéztük a Sugar-t. A
sütikkel nem sikerült megbarátkoznom. Valószínűleg maradi
vagyok, de nekem a földszinti klasszikus édességek
szimpatikusabbak voltak. Viszont nagyon tetszett a dizájn, az
önkiszolgáló Candy Shop meg tökéletes. Vettem néhány
meglepetés marshmallowt a Nőknek, magamnak egy kevés gumibékát
és a Jelly Belly-t. Ez utóbbiak nem ízlettek. Annak idején, amikor
– a Harry Potter-láz kapcsán – valami élelmes vállalkozó elkezdte
gyártani a könyvben szereplő édességeket, na akkor ettem valami
ilyesfélét és már azt sem tartottam túl meggyőzőnek. De
karácsony közeledtével tuti vissza fogok térni, hogy néhány
édesszájú barátomnak itt szerezzek be valami kedves csekélységet.

A cukorbegyűjtés után, a földszinten
ettünk egy kis sütit. A férjem Charlotte-tortát evett (nem volt
valami kiemelkedő), én meg túró felfújtat, aminek ugyan kevés
köze volt a felfújthoz, de házi sült túrótortának remek volt.