MIRELLE Atelier

Furcsa viszonyom van a szakácskönyvekkel. Nyaralni járok velük vagy időutazom.  Harris könyveivel Provence-ban lógatom a lábam, orromban a boulangerie-kből szálló illatokkal, Faragó könyvével meg kicsit visszasiklok a 60-as évekbe, elnézelődöm a "modern" konyhákban, élvezem a szerző kellemes humorát, gyakorlatias tanácsait és bölcs életfilozófiáját.

A csokoládé enciklopédián meg nincs sok magyaráznivaló.

Azt kell, hogy mondjam nem vagyok egy nagy szakácskönyves. 12 évesen – mikor először kellett hónapokig helyt állnom a vártán – már akkor kockás füzetbe gyűjtöttem anya receptjeit és abból próbáltam főzni. Kivéve egy diós csúsztatott palacsintát, aminek az emléke a mai napig kísért.

Később a füzet bővült, majd lassan 7 éve új füzetet nyitottam és abban már sokszor szerepel egy-egy bejegyzés mellett, hogy "saját recept".

A gyári gyűjteményekből kb. 40-et bitokolok és nagyjából 10-et forgatok. Nyáron a Nagy kerti grill kalauz a társam, valamint Harris ragyogó könyvei. Tagadhatatlanul az ő könyveit olvasom a legtöbbet. Szeretem a francia konyhát. Azt, amelyik nem a 2 miniatűr apróság gusztusos tányérra tételét helyezi mindenek elé, hanem azt, amelyik hedonista mód közelít az evéshez.

Faragó Ilona könyve meg 12 éves korom óta elkísér. Az 1966-os, már negyedszerre kiadott könyv tényleg jó. Olyan friss háziasszonyoknak szól, akik gyakorlat nélkül csöppentek ebbe a teljesen új szerepkörbe. A főzés mellett szó van benne a háztartásról, a szépségápolásról a terhességről, gyereknevelésről. Sokrétű, bölcs könyv.

Mostanában sokszor előveszem, olvasgatom és jókat mosolygok rajta.

A leveses könyveimet meg a férjem hozta a házhoz, enyhe utalás jelleggel.

A kérdést köszönöm szépen Fahéj és Fetának és továbbadom Hucsának, Fogyikonyhának és BeckZsu-nak.

Tegnap nagyon kellemes meglepetés ért: Ecet és Olaj lánya, Kata köszönt ránk az utcán. Hát igen, a népszerűűűűség. Azt hiszem kizárólag a lányokkal lenne szabad mutatkoznom, ők az én védjegyem.

Épp egy bevásárló túra és egy remek ebéd után voltunk a Nőkkel, így hazafelé már erősen futottak az agyamban a gondolatok. 

Ennek eredményeképp ma újra el kell mennem beszerezni 1-2 apróságot.

A héjában sült krumpli mellé az alábbi húst kínáltam:

Gyömbérlekváros grillezett tarja

6-7 szelet tarja

fél üveg fűszeres gyömbérlekvár

15 dkg füstölt scamorza

só

frissen őrölt bors

A húst sózom, borsozom, majd egy grillbetétes tepsire fektetem és mindkét oldalát 7-8 percig grillezem a sütőben (részemről a legerősebb grillfokozaton). Ezután alaposan bekenem a szeleteket a lekvárral, megszórom sajttal és visszadugom, amíg szépen meg nem barnul a tetejükön a sajt.

Régóta vágytunk rá. 

Aztán tegnap, ahogy a finoman nyitott erkélyajtón át beszállingóztak a tavasz első hangjai és a napfény melengette a Nőket, akik a szőnyegen épp egy nagy, közös mandalaszerű csodán dolgoztak, szóval a tegnapi reménykeltően jó időben úgy döntöttem, hogy itt a tökéletes pillanat. Egy őrülten jó krumplizásra.

Zsófi, aki szerint a gyors éttermek rosejbni viszi a prímet nem érezte át, de Anna rákapott az olvadó vajjal, snidlinges tejföllel megkoronázott krumplira.

Héjában sült krumpli

8 nagyobb krumpli

30-50 dkg tengeri só

kevéske olivaolaj

Egy közepes tepsiben a sóból ágyat vetek. A krumplikat alaposan megmosom, belefektetem a tálba. A felületét megkenem olivaolajjal, majd a 200 fokos sütőbe dugom. Úgy 40-50 perc után megforgatom, a felülre kerülő részeket kenem és újra visszadugom a sütőbe, közel egy órára.

Amíg várom, hogy kész legyen a krumplim, addig kikeverem a tejfölt egy kis sóval, snidlinggel és megkeresem a belga sós vajamat is a hűtőben.