MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Anna még mindig köhög. Így ma a szőke Nő egyedül ment az ohodába. Ami már nem is tűnt annyira jó ötletnek. Mert kivel fog ő játszani? Ki fog mellette ülni a reggelinél? és egyébként is…

De azért szépen kézen fogta a papáját és kalandos utakon elindult a műintézmény felé. Mi meg itthon maradtunk a köhögős Nővel. Aki szomorú, mert nincs itt a Zsófi, hogy mesét nézzenek, pónizzanak, kifessenek, veszekedjenek. 

Nehéz ikernek lenni.

Ebédre megcsinálom az egyik kedvencét, hátha attól felvidul…

Paradicsomleves krumpligombóccal

40 dkg hámozott paradicsom

2 dl paradicsompüré

1 nagyobb fej vöröshagyma

pici cukor

kakukkfű

só

pirospaprika

olaj

1 ek finomliszt

A hagymát megdinsztelem, lisztet szórok rá, hagyom, hogy egy kicsit megszínesedjen, majd paprikázom. Vízzel felöntöm és beleeresztem a paradicsomkonzervet és a pürét, fűszerezem és hagyom, hogy takarékon egy kicsit összerotyogjon.

Közben elkészítem a krumpligombócokat.

1/2 kg krumpli

10 dkg liszt

só

1 tk libaszír

A krumplit meghámozom, megfőzöm. Amikor kész összetöröm és hagyom, hogy félig-meddig kihűljön. Eközben vizet forralok. A krumplit összegyúrom a liszttel, zsírral, sóval és apró gombócokat gömbölygetek belőle. A forrásban lévő vízbe kifőzöm, majd amikor feljön akkor lecsöpögtetem, tálba teszem és egy kis olivaolajjal meglocsolom. Mikor kész a leves, tányérra szedem a gombócokat és nyakon öntöm a levessel.

A vácrátóti lekvárok már a hazaérkezéskor reszkettek. Jól meg is beszélték egymással, hogy a lehető legártatlanabb képpel fognak ácsorogni a komódon, hátha így elkerülik a végzetüket. Persze a galagonya csendben kuncogott, sejtette, hogy hozzá nagyobb bátorságra van szükség és a dió lesz az, akit először kibontanak.

Nem tévedett.

Diós csavart kalács

38 dkg finomliszt

8 dkg vaj

1,25 dl langyos tej

5 dkg cukor

1 tojás

2,5 dkg friss élesztő

csipet só

1 csomag vaníliás cukor

A kenyérsütő üstjét a mérlegre állítva, leméricskélem és összeöntöm a hozzávalókat, majd a kellő programmal megdagasztatom/kelesztetem a kalácstésztát. Mikor kész, lisztes deszkára teszem és téglalap alakúra kinyújtom. Fél üvegnyi (10 dkg) diólekvárral megkenem. Többet is kibír, de már ettől a mennyiségtől is kellemes íze és árnyalt belseje lesz.)

Szorosan feltekerem, majd a tésztakígyómat félbevágom és a két felet összecsavarintom. Sütőpapíros tepsire fektetem és betolom a sütőbe a 35 fokos melegen tartó funkció alatt egy 20 percnyit kelni. Végezetül tejjel megkenem és 190 fokon megsütöm.

Ízletes, napokig friss tészta.

Valami egészen meglepően finomat.

A múltkori vácrátóti sétánk után, az arborétum kertjében ráleltem egy standra, ahol házi lekvárokat lehetett kapni. Igen sokfélét. Volt bodza, áfonya, ribizli, galagonya, dió… Ez utóbbi kettőből vettem is egy-egy üveggel. Eddig a diót próbáltam ki: nagyon finom. 

Szerencsére nem kell Vácrátótig elmenni, ha elhasználom, mert a békási piacon péntekenként árulnak. Szörpöket, lekvárokat, mézet. (van fokhagymalekvájuk is, az lesz a következő áldozat)

Diólekváros recept holnap!

Erre a csodára tettünk ma szert Szentendrén. Az étcsokoládé rudakban epres mandulamarcipán lapul, egy cseppnyi chilivel megbolondítva.

Annyira jól hangzott, hogy nem bírtunk neki ellenállni. És nem csak a csomagolás gusztusos és a belbecs reménykeltő, de a kivitelezés is igen sikeres. A markáns, de nem túl agresszív (50%-os) étcsokoládé mellett remekül érvényesül a gyümölcsös marcipán és a chili is pont annyira erőteljes, amennyire kívánatos egy édesség esetében.

Meglepő mód mind a négyünknek ízlett. Az étcsokoládékerülő férjem is elismerte, hogy kellemes. A Nők falták, én meg élveztem a torkomat körül ölelő chili kellemes érzését.

Niederegger marcipán