MIRELLE Atelier

A férjem ráérő idejében ráeresztette a Google fordítóprogramját a blogomra. Azóta itt röhögünk.

Akit érdekel: Mirella's kitchen

Mert van ilyen. Peter O'Connor szerint és
szerintem is. Ma délelőtt egy nagyon kellemes és ízben gazdag
sajtótájékoztatón vettünk részt Eszterrel. Az ír úriember,
aki a Baileys nagyköveteként bemutatta a brand új tagját, igazán
élvezetes, humoros előadást tartott, amiben a krémlikőr
sikertörténete mellett kaptunk egy kis ízelítőt
reklámtörténelemből és abból, hogy egy változatlan összetételű
ital hogyan változik a pozicionálás által. Hogyan válik egy
desszert mellé kínált gyűszűnyi tejszínes krémlikőr, partiitallá és a nyári grillpartik tökéletes
hűsítőjévé.

Az eredeti íz mellé, a cég
bevezette a mentával ízesített és a vajkaramellával gazdagított
verziót is. Majd engedve a világszerte elterjedt fogyasztási
módnak (miszerint sok helyen a kávé mellé vagy kávéba téve
isszák a Baileys) tavaly novemberben előrukkoltak a leheletnyi
kávéval bolondított krémlikőrjükkel.

A hatás nem maradt el. Az
angol királyságban tavaly év végén összesen egy bolt kezdte el árusítani,
ennek ellenére az év italának javasolták a fogyasztók.

Az ital tényleg nagyon jól sikerült.
Gazdag kávé aromája már a pohár kézbevételekor megcsapja az
ember orrát, belekóstolva meg az az érzése támad az embernek,
hogy egy jó ristretto-ból hátramaradt gazdag ízekkel keveredik az
eredeti krémlikőr. A ízt adó kávé egyébként egy speciális arabica, robusta keverék

Eszterrel volt szerencsénk kipróbálni
a jéggel turmixolt verziót is, ami rögtön elnyerte a
tetszésünket. Ebben a tálalásban tényleg igazi partiital.

Azt hiszem az idei grillszezonban már én is be fogok hűteni egy-egy butéliával. Egy jó kis Baileys coffee-val gazdagított mascarpone krémről nem is beszélve….

Az úgy volt, hogy szombaton barátilag
elvonultunk bowlingozni. Vittük a Nőket is, akik már a
billiárdasztalok láttán boldogan sikongattak, hogy milyen klassz
is ez a bowling.

Aztán jöttünk, gurítottunk és
gurítottunk és gurítottunk és kezdünk nagyon éhesek lenni. Zsófi már a
kuglibábuk stírölése helyett is inkább az étterembe lógott ki,
hogy „nézegesse a szép ételeket”.

A pályákhoz tartozó étterem
kínálatából, rövid elmélkedés után, egy Stonehenge fantázianevű
levesre és egy tisztes adag túrós derelyére esett a választásom.

A leves nem volt rossz. Sőt, meglepően
ízesre sikeredett.

Kapros gombaleves, krumpligombóccal

50 dkg csiperke

1 fej vöröshagyma

pirospaprika

só

2 méretes krumpli

kevés finomliszt

1 tojás

2 tk szárított kapor

A hagymát megpucolom, kockázom, olajra borítom, dinsztelem. Tűzről lehúzom, teszek bele egy kis pirospaprikát, majd rádobom a szeletelt csiperkét, annyi vizet öntök rá, hogy ellepje és megpárolom a gombát. Mikor már jó a gomba, akkor felöntöm, szárított kaporral, sóval ízesítem és takarékon hagyom rotyogni.

Közben megalkotom a krumpligombócot. Krumplit pucolom, kockázom, főzöm. Majd összetöröm, teszek bele egy bő evőkanál (nagymama-féle!! ) finomlisztet, sózom és hozzáütöm a tojást.

Összedolgozom, vizes kézzel gombócokat formálok, majd forrásban lévő vízben gyorsan kifőzöm és egy olajjal megkent tálba menekítem.

Tálaláskor tejföllel bolondítom, ha kell.

Az összes rohanásom közepette, végre sikerült összehajigálnom a hozzávalókat Maci egyik receptjéhez. Régóta lementve várja a megváltást, de eddig valahogy nem találtunk egymásra. Ma viszont, mikor minden a feje tetejére látszott állni, két utalás, levélolvasás, megbeszélés és lakásrenoválási kísérletek között összehordtam az alapanyagokat, beömlesztettem a kenyérsütőbe és hagytam, hogy fényes tésztává dagassza.

Aztán gyors mozdulatokkal csavartam, tekertem, sütöttem, majd a már pékségre emlékeztető lakásban folytattam az őrült hajszát.

A Nők ma pékséglátogatóba mentek. Mert ez egy ilyen ohoda. Mennek a csillaghegyi Napsugár pékségbe (a Napsugár csoport) és megnézik, hogy hogyan is születik az a sok finom kifli, kenyér, zsemle, pacsni, bukta.

Acma

35 dkg finomliszt

13 dkg rétesliszt

2 dkg sikér

1 dkg édes tejsavópor

1,5 dl tejföl

1,5 dl olaj

1,5 dl tej

2 bő csipet só

1 bő ek cukor

11 g francia élesztő (szárított)

1 tk sütőpor

1 tojás

A tésztának valókat – a szekrényben megtalálás sorrendjében – a gépbe eresztettem, majd a dagaszt/keleszt funkció kegyeire bíztam. Amíg én elpakoltam a Nők szobáját, kivikszoltam és százszor elátkoztam az össze barátunkat, aki bármikor, bármit is vett a Nőknek, addigra szép, olajtól fényes, gazdag tésztát kaptam. 6 darabra szedtem, kicsit megnyújtottam, tekertem rajta néhányat, majd a sütőpapíros tepsire tettem. A tepsit a hideg sütőbe dugtam, majd az alsó-felső lángot 170 fokra állítottam.

Szép színesre sütöttem.

A képen látható tésztába egy teáskanálnyi szemes mák is került.