A hölgyeknek egy hatalmas lufi ördög képében materializálódott a Valentin-nap. Még egyben van, bár ez a mi hosszas és kitartó erőfeszítésünknek köszönhető, meg annak, hogy Nem vihetik be a szobájukba. Így a lufi várható élettartama 2 napra nőtt.
Én meg igazi gasztro-ajándékot kaptam.
Az időjárási anomáliák ellenére, a héten sikerült kijutnom a piacra, s miután végigszálaztam a lesújtó télvégi választékot, vigasztalódtam egy két kilós kacsával és adoptáltam némi friss, házi tejet.
A kacsát megint a sós páccal fogom elkészíteni, a tejből meg hétvégére tervezek egy lélekmelengető creme brulee-t. De mivel volt némi szabad időm – hála a Nők rajzolási hajlamának, amihez nem kell az aktív részvételem – így tegnap kreáltam egy kis karamellt.
Visszatapsolt fogása lett az ebédnek.
Creme caramel
0,5 dl víz
20 dkg cukor
8 dkg sötét melaszos cukor
1 darabka vanília
0,5 l házi tej (3,8%)
3 tojás
2 tojás sárgája
A pici szufflétálaimat beleteszem egy nagy tepsibe. A sütőt 160 fokra izzítom. A tálkákat tepsistől a sütőbe süllyesztem.
A szószos edényembe felfőzöm a 20 dkg cukrot, némi vízzel. Mikor barnulni kezd, óvatos és igen gyors mozdulatokkal kikapom a sütőből a tepsit és a szufflétálakba öntöm a karamellt.
Ezután felteszem felforrni a tejet. Lassú tűzön, vaníliával egyetemben főzöm. Amíg lassanként felforrósodik, addig összekeverem a tojásokat a cukorral és forralok egy jó kübli vizet. Mikor elkezd forrni a tej, lehúzom a tűzről, kipecázom belőle a vaníliát, hozzáöntöm a tojásos cukrot, habverővel csomómentesen elkeverem (semmi sem lehetetlen) és a szufflétálakban meredő karamellre csorgatom. A közben felforrt vizet a tálaknak otthont adó tepsibe öntöm, úgy, hogy a tálkákat max. 2/3-ig lepje el.
Ezután a tepsit a 160 fokos sütőbe tolom és egy órára ott is felejtem.
Miután elkészült, hagyom a konyhapulton kihűlni, majd minimum 2-3 órára a hűtőbe teszem.
Bármikor, bármivel, bárhol fenséges.
Nők itthon. Önszántamból. Egyszerűen nem bírtam együtt élni a tudtattal, hogy egy olyan kisfiúval vannak napi x órát egy légtérben, aki kicsivel randábban köhög, mint a férjem úgy egy hónapja, a tüdőgyulladása legszebb napjaiban.
Persze utólag már én is érzem, hogy nem a defenzív, hanem az offenzív megoldást kellett volna választanom, miszerint szólok a Zsuzsi néniknek, hogy ez a gyerek bizony igen beteg; de azért annyira nem bánom, hogy a Nők itthon vannak.
Az már más kérdés, hogy mit gondolok arról a szülőpárról, aki képes a hallhatóan tüdejét kiköpő gyereket ohodába vinni. Ok, tudom, hogy nehéz, meg munkahely, meg főnök, de biztos, hogy egy ekkora gyereknek lábon kell kihordania egy felnőttet is letaglózó nyavalyát?
Szóval tegnap ebéd előtt megmentettem a Nőket, akik boldogan ügettek haza, egy jó ebéd reményében.
Csirkemájas metélt
50 dkg csirkemáj
25 dkg szélesmetélt
1 közepes vöröshagyma
1 bő ek olaj
5 dkg vaj
1 kk rozmaring
1 doboz cherry paradicsom konzerv (Mutti-féle)
A olajat, vajat egy serpenyőbe öntöm. Miután elolvadt a vaj, a rozmaringot egy kicsit megpirongatom, majd a frissen szerzett szakácskésemmel idillikusra szecskázott hagymát utánaeresztem, dinsztelem. Közben felvágom a májat és a már üveges hagymára teszem. Átfordítom, egy-két percig sütögetem, majd ráborítom a paradicsomot, sózom, borsozom és takarékon nagyjából 10 percig rotyogtatom.
Metélttel tálalom.
