Bukás, Paulaner

Szó szerint.

Nem is olyan rég, még védelmére keltem a helynek, de tegnap 11 körül úgy éreztem, bárcsak száradtak volna le a kezeim, mikor klaviatúrát ragadtam, hogy mentsem a hely – mások által kifogásolt – renoméját.

Kár volt.

Tegnap, mozi után betévedtünk "két kis könnyű csülök"-re. Nem mondom, hogy agyon voltunk öltözve, de a szakadtól, azért messze álltunk, a helyenként még pattogatott kukorica morzsás kimenőnkben.

Pruszlikos kislány kérdez, mi válaszolunk, zenétől távol kisasztal kiválaszt, fenekünk letesz. Pincér előkerül. Rövid gondolkodás után az uram csülköt rendel, én a magam remek női logikájával saláta/sütemény párosban gondolkodom. Krusovice nekem, az uram még gondolkodik. Pincér el. Csülök, saláta asztalon. Eszünk, ízlik, sőt mondhatni nagyon finom. A zene csak picit hangosabb a kelleténél, az ablaktáblák mellett csak kicsit húz be jobban a hideg a kelleténél.

Az uram dönt, intünk, pincér harmadik kísérletre előkerül.

– Mit szeretne?

– Van szódájuk?

– Van, de azt nem ajánlom. Drága.

– Drága? Miért??

– Mert sokan szódázni jártak be, így a vezetőség megemelte az árát. Igyon inkább ásványvizet.

– Értem, de a mi esetünkben – látványosan vacsorázva – nem hozna inkább szódavizet? Nincs valami egyedi árképzésük arra, ha az ember vacsorázik és úgy kér szódát?

– Nincs.

– ???

– Nem a lottón nyertem a lábaimat, hogy a szódavizeket furikázzam, ahelyett, hogy a borravalós tételeket viszem.

– Ja. Szerintem ez egy rossz üzletpolitika.

– Szerintem meg nem. Mi egy drága étterem vagyunk, ide nem járjanak csak úgy be szódázni.

– …..

– Tökéletesen egyetértek a vezetőséggel! Na, mit kér inni, hozhatom az ásványvizet?

– Legyen, fél litert kérnék.

– Olyan nincs.

Továbbiakban végül megegyezünk egy liter ásványvízben. De innentől kezdve akár papírt is ehettünk volna.

Nincs szóda: nem érdekel.

Drága a szóda: nem érdekel.

De az igenis érdekel, hogy a pincér rendelkezzen azzal a minimális emberismerettel, hogy meg tudjon különböztetni egy vacsorázó párt, egy zugszódázó csövestől. Továbbiakban nem helyeslem, hogy vitába száll a vendéggel. Valahogy nem illik, még akkor sem, ha nem a vendégnek van igaza. Az meg már mindennek a teteje, hogy a saját zsebtömési stratégiája keretében nem hajlandó az üvegbetét-mentes, fél literben felszolgálható szódát kihozni, ehelyett a vezetőség kártyázós zugszódázóival jön, meg a lottón nyert lábaival.

Mérhetetlenül dühös vagyok. Érdemtelenek a múltkori dícséretre. Mindenesetre ezt a posztot most elküldöm a Mom Parkban lévő Paulaner vezetőségének, a pincér pontos személyleírásával egyetemben és csendben remélem, hogy a zsebtömési stratégiájával begyűjtött szódamentes bevételét egy kicsit befagyasztják.

uff.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Fehérje túltermelés: Rakott palacsinta

A kelttészták és társaik hátulütője a hűtőben, pöttyös bögrében pihenő fehérjék. Mi legyen velük?

Rakott palacsinta

2 tojás

tej

finomliszt

csipet só

1 csomag vaníliás cukor

cukor

darált mák

4 tojásfehérje

baracklekvár

A tojást a cukorral habosra keverem, majd a többi hozzávalóval egy kicsit vastagabb tésztát készítek. 14-16 palacsintát sütök. Elvileg a rakotthoz elég az egyik oldalt megsütni, de inkább nagyonvilágosra hagyom, de minkét felit sütöm. Mikor végeztem vele, a mákot bekeverem egy kevés cukorral, előkapom a házi baracklekvárt, gőz felett, picinyke cukorral felverem a habot.

Vajjal kikenek egy nagyobb jénait és szép lassan elkezdem rétegezni a palacsintát. Tészta, lekvár, mák, hab..tészta, lekvár, mák, hab….et cetera. A sort palacsintával zárom és a jénait befektetem a 190 fokos sütőbe. Kb. fél órát sütöm.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Emlékforgácsok: Csöröge fánk

 
Tavaly nyáron tökéletesen kellemes egy hetet töltöttünk Debrecenben a barátainkkal. Ebédelni a Hajdúsági Étterem elnevezésű, étterem minőségű kifőzdébe jártunk, végigkóstoltuk a cukrászda kínálatot, tallóztunk a nyári vásár bódéinál, megmártóztunk az élményekben. Utolsó nap azonban új helyet kerestünk, mert hétvége lévén a Hajdúsági zárva tartott, másrészt névnapot mentünk ülni. Betévedtünk a Belga Étterembe, ahol sok finomság mellett, az ebéd zárásaként csodálatos csörögefánkot ettem. Azóta vágyom utána.
 
Csörögefánk

8 dkg vaj/ margarin

35 dkg finomliszt

8 dkg cukor

1 csomag vaníliás cukor

5 tojássárgája

2 evőkanál tejföl

1 evőkanál rum

1 1/2 l olaj

porcukor

A vajat megolvasztom. Hagyom kihűlni. A lisztet átszitálom, a tojásokat felütöm (a fehérjékre van egy-két receptem, majd azokat is megírom), összekeverem a hozzávalókat és egy órára bedugom a tésztát a hűtőbe. Lisztezett deszkára borítom a tésztát, kinyújtom, derelyevágóval 8×5 centis téglalapokra vágom. A lapokat középen bemetszem, majd a tésztám egyik végét átbújtatom a lyukon.

Az olajat felmelegítem, de nem hagyom, hogy túl forró legyen. Középbarnára sütöm, papírszalvétás tálcára szedem és azonnal megporcukrozom.

Lekvárral tálalom.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Megkésett fotó

 
Augusztus végi posztomban csak meséltem a lengyelek csodás krumplileveséről. Ma sikerült megörökítenem.
Fotózós hétvége van mögöttem…bocsánat, ezt még megosztom az erre tévedőkkel:
 
Blogolvasó Nők
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS