Bukás, Paulaner
Szó szerint.
Nem is olyan rég, még védelmére keltem a helynek, de tegnap 11 körül úgy éreztem, bárcsak száradtak volna le a kezeim, mikor klaviatúrát ragadtam, hogy mentsem a hely – mások által kifogásolt – renoméját.
Kár volt.
Tegnap, mozi után betévedtünk "két kis könnyű csülök"-re. Nem mondom, hogy agyon voltunk öltözve, de a szakadtól, azért messze álltunk, a helyenként még pattogatott kukorica morzsás kimenőnkben.
Pruszlikos kislány kérdez, mi válaszolunk, zenétől távol kisasztal kiválaszt, fenekünk letesz. Pincér előkerül. Rövid gondolkodás után az uram csülköt rendel, én a magam remek női logikájával saláta/sütemény párosban gondolkodom. Krusovice nekem, az uram még gondolkodik. Pincér el. Csülök, saláta asztalon. Eszünk, ízlik, sőt mondhatni nagyon finom. A zene csak picit hangosabb a kelleténél, az ablaktáblák mellett csak kicsit húz be jobban a hideg a kelleténél.
Az uram dönt, intünk, pincér harmadik kísérletre előkerül.
– Mit szeretne?
– Van szódájuk?
– Van, de azt nem ajánlom. Drága.
– Drága? Miért??
– Mert sokan szódázni jártak be, így a vezetőség megemelte az árát. Igyon inkább ásványvizet.
– Értem, de a mi esetünkben – látványosan vacsorázva – nem hozna inkább szódavizet? Nincs valami egyedi árképzésük arra, ha az ember vacsorázik és úgy kér szódát?
– Nincs.
– ???
– Nem a lottón nyertem a lábaimat, hogy a szódavizeket furikázzam, ahelyett, hogy a borravalós tételeket viszem.
– Ja. Szerintem ez egy rossz üzletpolitika.
– Szerintem meg nem. Mi egy drága étterem vagyunk, ide nem járjanak csak úgy be szódázni.
– …..
– Tökéletesen egyetértek a vezetőséggel! Na, mit kér inni, hozhatom az ásványvizet?
– Legyen, fél litert kérnék.
– Olyan nincs.
Továbbiakban végül megegyezünk egy liter ásványvízben. De innentől kezdve akár papírt is ehettünk volna.
Nincs szóda: nem érdekel.
Drága a szóda: nem érdekel.
De az igenis érdekel, hogy a pincér rendelkezzen azzal a minimális emberismerettel, hogy meg tudjon különböztetni egy vacsorázó párt, egy zugszódázó csövestől. Továbbiakban nem helyeslem, hogy vitába száll a vendéggel. Valahogy nem illik, még akkor sem, ha nem a vendégnek van igaza. Az meg már mindennek a teteje, hogy a saját zsebtömési stratégiája keretében nem hajlandó az üvegbetét-mentes, fél literben felszolgálható szódát kihozni, ehelyett a vezetőség kártyázós zugszódázóival jön, meg a lottón nyert lábaival.
Mérhetetlenül dühös vagyok. Érdemtelenek a múltkori dícséretre. Mindenesetre ezt a posztot most elküldöm a Mom Parkban lévő Paulaner vezetőségének, a pincér pontos személyleírásával egyetemben és csendben remélem, hogy a zsebtömési stratégiájával begyűjtött szódamentes bevételét egy kicsit befagyasztják.
uff.