MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Legnagyobb meglepetésemre a postaládámban ma landolt egy levél az Ikea I-Food managerétől, Kovács Attilától.

Kedves Mirelle!

Sajnálattal olvastam
levelét, melyben a 100 forintos húsgolyó akciónkban szereplő ételt minősíti.

Ez az akció a központunk
döntése alapján kellett alkalmaznunk, mérlegelési lehetőség
nélkül.

A húsgolyó ugyanolyan
minőségű, melyet az elmúlt években éttermünkben fogyaszthattak,
ugyanazon beszállító cégtől.

Ez az akció minden
munkatársunkat olyan feladat elé állított, amelyben korábban még
nem volt részük, ezért sajnos hibák
előfordultak, hiszen emberek vagyunk.

Elsődleges szándékunk,
miszerint olyan ajánlattal éljünk, ami egyedülálló a jelenlegi
piacon,

azt gondolom sok vendég
esetében igazán pozitív visszhangot ért el. Azt nagyon sajnálom,
hogy nem aratott osztatlan sikert, de azt
régóta tudjuk, hogy az szinte lehetetlen, hogy ilyen alacsony áron
a vendégek teljes körében elégedettséget
eredményezzen egy ilyen akció.

Bízom benne, hogy
legközelebbi látogatásukkor már pozitívabb tapasztalatokkal
gazdagodik!

Tisztelettel: Kovács
Attila I-Food manager

Be kell valljam még mindig nem hiszem el, hogy ez az étel az az étel. Kész. Más az íze, az állaga, a minősége. 

S a kommentek tanusága szerint, ez nem csak nekem tűnt fel.

(kép innen)

A pénteki posztnak megfelelően, amíg a Nők az ohodát amortizálták, addig mi kiszöktünk a piacra. A férjemet a roppanós retkek hozták lázba, én medvehagyma-hajtóvadászatba kezdtem.

Találtam is, bár azért az nevetséges, hogy az egész piacon 2 helyen lehet kapni. De legalább konzekvens, 450 forintos egységáron (a Fény utcai piacon 550 ugyanaz).

Vettem még egy darabka malactarját. Off: előttem áll a néni a sorban, kér 50 dkg darálthúst, majd egy kis ügyes trükközés után közel 1 kg-val távozik. Sorra kerülök: mondom fél kg-nyi kellene, válaszul kapok egy 1,3 kg-os darabot és a somolygós kérdést, hogy “Nem baj, ha egy kicsit több?”. De. A hentes végül rém kelletlenül, egy mozdulattal ketté ütötte a csontos tarját, de keményen bele akart halni…

Még egy kis friss diólekvárt is szereztem, aztán futottam haza főzni, sütni.

Hagymakrémleves

1 méretes póréhagyma

1/2 csokor medvehagyma

2 dl főzőtejszín

só

frissen őrölt bors

1 fakanálnyi vaj (5 dkg)

1 kk őrölt szerecsendió

2-3 dl víz

A pórét megpucolom, végét levágom, majd a remek késtechnikámmal és a szuper szakácskésemmel halavány karikákra metélem. A vajat egy lábasban megolvasztom és a pórét 4-5 percig dinsztelem. A medvehagymát megmosom, laskára vágom és a póréhoz adom. Egy kevés vízzel felöntöm és egy keveset együtt párolom. Fogom a botmixert, elsimítom a hagymákat, majd az egészet felöntöm tejszínnel, egy bögrényi vízzel, sózom, borsozom, kevéske szerecsendióval ízesítem és néhány percnyi együttes főddögélés után: tálalom.

Egy-két szó a medvehagymáról.

Egyszer, úgy egy fél éve írt a férjem
egy vereteset, Wazze Ikea címmel.

Most én vagyok kénytelen.

Szögezzük le, hogy az ember jó
esetben nem ebédelni jár az Ikeába, hanem egy okos marketingfogás
jegyében még több időt tölt a komplexumban, félúton
megpihenve, erőt merítve a piactéren történő mérhetetlen
mennyiségű kacat megvásárlásához.

Szögezzük le, hogy az ikea konyhája
nem a la carte étterem, sőt…

De ami ma a tányéromra került svéd
húsgolyók címén…

Mostanában sok étteremajánlót írok,
nem véletlenül használom az ajánló szót. Azt hiszem a
kritikához szükségem lenne arra, hogy vissza-vissza járjak,
figyeljem, hogy mennyire teljesít egyenletesen a konyha, hogyan
alakul a személyzet, a mennyiség…

Az Ikea esetében van szerencsém
egyfajta rálátással bírni a dologra, hiszen mióta Magyarországon
megvetették a lábukat, jónéhányszor megfordultam az éttermükben
is, ahol szinte kivétel nélkül mindig a kötbullarra esett a
választásom.

Ahogy ma is.

Hiba volt.

Nem igazán értem, hogy ezzel a a 100
forintos húsgolyós marketingkoncepcióval mit nyer az Ikea, hisz az
akcióval becsábított tömegek jelentős része kuporgató
kisnyugdíjas, vagy olyan, akin látszik, hogy nem engedheti meg
magának, hogy 1-2 leárazott plüssállaton kívül bármit
megvegyen.

De hogy mit veszít, azt igen. Azt a
kevéske színvonalát, ami volt.

Rendes eszcájg helyett műanyag
eszközök, kígyózó sorok, minősíthetetlen étel.

Mert ez a húsgolyó, nem az a
húsgolyó. A barna szószról nem is beszélve….

Tipikus húsmasszából (értsd: szója)
készített szomorú, kissé ízehagyott golyóbisok mellett vöröses,
curryvel gazdagított, vízzel hígított lé virított.

Ritkán hagyok ott ételt, de ezt a
felismerés pillanatában toltam félre.

Félek, hogy ha végeszakad az össze
csaljukbeanépet akciónak, akkor is marad a műanyag villa és a
műhús golyóbis.

Kár.

De legalábbis vannak pirulái. Rosszkedvre, fáradtságra, télundor ellen, tavaszvárásra…

Meg arra, hogy Anyák napja kapcsán, boldogabbá tegyen egy-két olyan anyát és gyermekét, aki most a Lea Anyaotthon falai között talált menedéket.

A Segítsüti akcióval – amit Nemisbéka hívott életre – szeretnénk a lehetőségeinkhez mérten segíteni. S mit tehet egy gasztroblogger a jó ügy érdekében? Süt! 

Egy tálcányi, lehetőleg posta-álló vagy legalábbis szállítást jól tűrő süteményt, mindezt aukcióra bocsátja és reméli, hogy az olvasói – a nemes cél érdekében – vadul egymásra licitálva emelik a tétet.

A tepsi segítsüti kikiáltási ára 1000 forint, amire kommentekben lehet licitálni, április 2-án éjfélig. 

(A licittel kapcsolatban kérem vegyétek figyelembe, hogy a sütemény Budapesten készül, alapvetően postázható, bár evvel kapcsolatban vannak félelmeim…)

Az általunk licitre bocsátott sütemény, az idősebbik Nő szüleménye, így az ő nevét viseli.

Anna pirulái

10 
dkg gesztenyeliszt

15 dkg finomliszt

10 dkg porcukor

18 dkg vaj

csipet só

A szárazanyagokat elkeverem, majd az apróra darabolt szobahőmérsékletű
vajjal elmorzsolva jó állagú tésztává gyúrom. Hengert formázok belőle,
karikákra vágom, a tenyeremmel kicsit elnyomkodom, majd 175 fokon
világosbarnára sütöm. Porcukorral szórom.

Segítsüti, egy tepsi segítség!  Jó licitálást!