Ha van kedvetek, akkor a szombati ebéd készítése közben hallgassátok a Radiocafé-t, ahol Kálmán Emese meghívására Lilafügével fogunk egy kicsit beszélgetni a tavaszról, a gyerekes főzésről, a titkos beszerzési forrásainkról és úgy nagy általánosságban a gasztronómiáról.
Az adás időpontja: 2009. április 4. 11 óra
Tavaly, amikor a nagy hűtőmustra rohammal küzdött a gasztroszféra, én is számvetést készítettem: mi található az agglegényekre méretezett hűtőnkben. Az alsó 2 fiók közül az egyik már akkor is mustárokkal volt tele.
Ez azóta sem változott. Nagyjából 7-8 féle mustár képezi szerves részét az életünknek, s így Húsvét közeledtével a széles kencerokonság is megérkezik. Jönnek a tormák: ecetes tormák a férjemnek, tejszínes nekem, sőt mivel nagyon el vagyunk vetemülve, így sonkára vár egy kevés szarvasgombás céklalekvár és egy kevés balzsamos szilvalekvár is.
Ilyentájt a mustárkészletünk is fel szokott duzzadni, extrém példányokkal gazdagítva az állandónak nevezhető kínálatot. A dijoni, zöldborsos, tárkonyos, mogyoróhagymás, egészborsos, édes, paprikás krémek mellé újabb delikvensek érkezését várjuk, bár ehhez még le kell futnom a magam köreit, a városban elszórt delikáteszboltok némelyikében.
A Nők lapja Cafén megjelent anyaghoz az Astoria Delikáteszben és a Culinarisban mértem fel a terepet.
Mustárok, tormák, avagy a nélkülözhetetlen húsvéti kellékek tárháza
A Nők úgy egy hónapja kezdték el vágni a centit, Húsvétig. Nagyon várják már a nyulat (az élőt is), kíváncsiak, hogy miféle apróságokat fog hozni.
A nyúlvárás mellett még a hitoktató néni is érdekeseket mesél nekik, ami nem hajtogatható be könnyen a fejükbe, így esténként vagy ohodába menet, arról is elmélkedünk néha, hogy a bő 3 hónapja még csecsemő képében, ajándéközönnel beköszöntő kisJézusnak miért is kell kínhalált szenvednie.
A Nyúlon, a hihetetlen tempóban öregedő, haló és támadó Krisztuson túl, a főzés még az, amiben kezdünk ráhangolódni a Húsvétra.
Már a pincében fellógatva várja a sorsát a parasztsonkánk, a bevásárlási lista elején ott díszeleg a 3 tucat tojás, s recepthegyek kavarognak a fejemben.
Ebből néhány: Előételek
Hirtelen tavasz lett. Hétfőn a télikabátomban indultam neki a városnak, tegnap délelőtt a bőrkabátomra revidiáltam az öltözékemet, délután meg már csak egy panyókára vetett farmerkabát jellemezte a viseletemet. Tavasz van. Egyre jobban érzem magamon is, hogy napozni vágyom, ki a kertbe, el Szentendrére a biciklimmel, el bármerre…
Enni is már csak a tavaszit vágyom, sok zöldséget, grillezett húsokat, friss, nyárias hangvételű pitéket. A hétvégén már karalábélevessel kényeztettem magam, meg egy újabb medvehagymás csodával, aminek az egyszerűségében rejlik a zsenialitása.
Malactarja medvehagymaágyon (2 fő részére)
1/2 kg malactarja
2 tucatnyi medvehagymalevél
2 csipet tölgyfán füstölt maldon só
Egy üvegtepsi fenekére leterítek egy sornyi levelet, erre helyezem a sóval bedörzsölt tarját, végezetül jól be is takargatom egy kevéske medvehagymával. Alufóliát kerítek a tepsire, 200 fokra előmelegített sütőbe teszem, úgy egy órára. Ekkor lekapom a fóliát, kevéske vizet öntök a hús alá, és addig sütöm, amíg egy kis színe nem lesz.
